Mindig ott leszek veled (Befejezett)

Új helyen egyedül

Aito szemszöge: 

Megint ugyanabban a szobában ébredtem és gondolkodni kezdtem megint. Mindig ezt csinálom. Már csak körülbelül tíz perc és visznek a vizsgálóba ismét. Pedig azt hittem hogy ma már nem leszek itt de megint elkaptak minket amikor szökni próbáltunk.  És jött is az emberke aki elvisz. Kezd elegem lenni belőle de legalább Naoki itt van nekem és támogat engem. Nyílt is az ajtó, megkötözték a kezem és a lábam is és valami tűt belém nyomtak amitől elaludtam. 

Amikor felkeltem egy kocsi hátsó ülésén feküdtem megkötözve. Nem tudták hogy felébredtem és ezért tovább beszélgettek.

-Miért is kell elvinni innen?-kérdezte az egyik.

-Mert a 312-es megszökött és ne hogy megtaláljon minket. Tudod nagyon kötődik hozzá és mint láttad ölne is képes érte.

-Láttam- Szegény kollégák pedig olyan fiatalok voltak.

-Egyébként kiderült valami a vizsgálatokból?

-Ugye azt eddig is tudtuk hogy nem alfa mert akkor nem lenne több képessége és ilyen jó regenerációs képessége.

-Igen tudtuk.

-Hát a vizsgálatok kimutatták hogy egy omegával van dolgunk.

-Mivan?! Nagyon kevés van belőlük.

-Pontosan ezért értékes. Ha Kész vagyunk a vizsgálatokkal és tudunk olyan alfákat teremteni mint ő akkor eladhatjuk jó pénzért.

-És miért lett macska?

-Mert az omegák teste nem tud erős állattá változni ezért szelídebbet választanak. Ezért csak alfát alkalmaztunk eddig.

-Értem. 

Ennyi volt érdekes a beszélgetésükből. És miután nem figyeltem rájuk gondolkodóba estem. A 312-es? Az a doki ezt mondta Naokinak...Szóval itt hagyott engem egyedül?És ölt azért hogy kiszabadulhasson? Én már nem is vagyok fontos neki? Ha az lennék engem nem hagyott volna itt....Inkább elmenekül mint hogy itt maradjon velem? És engem eladnak ha ezzel végeztek? És omega vagyok azt sem tudom mit jelent... -már könnycseppek folytak a szememből.

Itt valami megtört bennem és már csak arra tudtam gondolni hogy itt fogok meghalni egyedül mindenki nélkül. Túl sok kérdés volt bennem és egyikre se kaphattam választ.

Amikor ezeken gondolkodtam megérkeztünk egy új épületbe és új szobát kaptam. Alig vártam már az új kínzásokat és a vizsgálatokat. Már nem érdekelt mit csinálnak velem. Egyszer úgy is vége lesz. Tudom ez depressziosnak hangzik de hát nem tudok ellene mit tenni ha ki is jutok innen nem tudok hova menni azt sem tudom hol vagyunk.....és úgy is ha már nem kellek nekik eladnak valakinek aki ki tudja mit csinál majd velem.

Nyílt is az ajtó és belépett az aki el fog vinni. El is vitt de most már egyre rosszabbak ezek a vizsgálatok egyre jobban fáj. Talán azért mert nincs kiért túlélnem? Szokásoan vagdosnak szikével, vért vesznek, eltörik a csontjaimat, és a tekintetük elárulja hogy még élvezik is.

Már körülbelül egy hete vagyok itt. Az a legjobb az egészben hogy nem tudom mit mondanak mert nem az én nyelvemen beszélnek. Már csak várhatom a szőke hercegemet fehér lovon hogy kimentsen de úgyse jön senki értem. Mindig amíg nem jönnek értem olyanokon gondolkodok hogy mi lett volna ha ez meg az nem történik meg de egyiknek sem találtam ki normális véget.

Reggel van szokásosan nyílik az ajtó és belép a maszkos ember. De most nem kötözi meg a kezemet semmi ilyen. Odajött hozzám és megölelt. Én meg csak néztem mivel hetek óta nem éreztem ilyet. Így nem érdekelt hogy ki ő és fogtam magam visszaöleltem.

Ennyi lett volna ez a rész. Ha tetszett nyomj rá egy csillagot és kommentelj. Köszönöm mindenkinek aki ezt a történetet olvassa. Az esetleges helyírási hibákért bocsánat.