Szabadság ilyen könnyen?

2.4K 166 1
                                    

Aito szemszöge:

Mikor felkeltem egy ilyen szoba féleségben voltam persze láncok kötés meg ilyenek nélkül még csodálkoztam is rajta. De hol lehet Naoki? Talán őt egy külön szobába zárták. Amikor elkezdtem ilyeneken gondolkodni valami maszkos ember nyitott be a szobába és hozott valami bilincset. Komolyan mondom mint a rabok. Lehet itt annak tartanak.-becsukta az ajtót mögém lépett rám rakta a bilincset és kilöködött az ajtón. Egy kutatólaborba vittek ahol volt egy ágy meg ilyen műszerek. Felfektettek az ágyra és a bilincses kezem a fejem mögött lévő karikához erősítették meg a lábaimat is kikötözték. Akkor vettem észre hogy a szoba másik végében Naoki van megkötözve és néhol véres sebek vannak rajta. Amikor meglátott engem könnybe lábadt a szem és nekem is.Míg egymást néztük bejött valami orvos egy tűvel és vért vett tőlem. Aztán hagyták legalább 10 percig hogy nézzük egymást. Utána újra bejöttek de már hárman. Két kigyúrt ember meg megint egy doki. Közelebb hozta a két gorilla hozzám Naokit aki csak egyre és egyre szomorúbb lett.

-Nos most láthatod őt utoljára élve 312-es utána a kísérletek miatt nagy valószínűséggel meg fog halni téged meg ha viselkedsz új esélyt adunk ha nem akkor minden nap kínozni fogunk tudod jól milyen érzés nem?

-Csak jobban sírt én meg nem értettem semmit.-leültették mellém Naokit és hoztak valami pengét és mellém álltak. Egyre jobban féltem hogy mi fog történni.

De eljött a pillanat amikor elkezdődtek a kísérletek. Minden nap felvagdostak pengével vért vettek gyógyszereket adtak be kínoztak és néha eltörték a csontjaimat és ezt Naoikan végig kellett néznie mert nem engedték hogy elnézzen róla. Már egy hete csinálták ezt és nem tudom miért. De a hegek, vágások, nyomok nem maradtak rajtam mindegyik 10 perc múlva el is tűnt. Kivéve a törések azoknak legalább 1 óra kellett míg begyógyult. Egyik reggel belökték az ajtómon a szerelmemet és azt mondták tizenöt percet kapunk beszélni. Miután becsukta az ajtót Naoki hozzám bújt és elkezdett sírni ahogy én is.Öt percig lehettünk így utána leültünk az ágyra.

-Nem fájnak a sebeid?-kérdezte aggódó teintettel

-Nem hamar begyógyulnak csak akkor fáj amikor csinálják.-Hogy bírod nézni?

-Sehogy. Egyre rosszabb de neked sokkal rosszabb mint nekem.-közelebb húzódtam hozzá és utána megcsókoltam ő meg viszonozta.

Még legalább fél órát beszéltünk de nem jött senki az ajtón be.

-Talán elfelejtették hogy itt vagy?

-Nem tudom. Megyek kinézek az ajtón.-elszőrnyülve nézett engem amikor visszajött az ajtóból.

-Mi van kint?

-Nézd meg.

Minden ember a földön feküdt meghalva.

-Most kéne menekülnünk.!

-Igazad van.Induljunk.

El is indultunk de olyan volt mint a labirintus nem találtuk a kijáratot. Amikor épp megtaláltuk a kijáratot megint maszkos emberek vettek körül minket. Ekkor valamit közénk dobtak és újra elnyelt a sötétség.

Ennyi lett volna ez a rész ha tetszett nyomj rá egy csillagot. Már majdnem megvan a 100 megtekintés köszönöm szépen mindenkinek aki olvassa ezt a történetet. Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat

Mindig ott leszek veled (Befejezett) Where stories live. Discover now