Külűr Krónikái

Tizenegyedik

Alyssa vállai megereszkedtek, mikor elérte a küszöböt. Homlokán izzadtság gyöngyözött, ahogy tekintetét a fényszennyezéstől csillagtalan égre emelte, és mély lélegzetet vett. A Port Howard utcáin összesűrűsödött levegő kenőolajtól, az induló űrhajók hajtóművéből kiszökő gázoktól, és egzotikus ételek-italok fűszeres illatától volt terhes. Hangos dübörgés hallatszott, az egyik dokkból egy ütött-kopott hajó emelkedett az égnek, megfordult megmutatva az orrába épített ágyukat és az ég felé szökkent.

Akaratlanul is követte tekintetével a zsoldoshajó útját, míg annak hajtóműve csóvája apró csillaggá nem zsugorodott, a bár bejárata felett lógó, karcsú csatahajót formázó cégére felett. A kocsma melletti sikátor sötétjéből üvegcsörömpölés és káromkodás jött a lány számára ismeretlen nyelven. Aztán egy lecsapó ököl puffanássa.

Weirt a hang arra késztette, hogy visszainduljon a szállására, ami négy utcányira volt egy olcsóbb panzióban. Ez nappal, mikor a roncsvadászok mellett tisztes bányászok és farmerek járták az utcákat egy tisztes távolságnak tűnt. De éjszaka, hogy a járó kellők maradtak, akik az övükön pisztolyt, arcukon tetoválást és sebhelyeket hordtak, olyan volt mint egy túra az Exodus északi sarkvidékjének ősvadonjában, a fák között rejtező kitinfarkasok és a méteres hótakaró alatt lapuló zimadilok között.

A Fekete Gyöngy az azt övező kocsmák és bordélyok neonfénye által megvilágított tér északi végében állt, szinte a többi szórakozóhely felé emelkedett.

Az utcán vele szembe egy tarkopasz férfi jött, az általa viselt sötét - a mintázata alapján valami hatalmas hüllő bőréből készült - mellény szabadon hagyta izmos karjait, amiből itt-ott fémalkatrészek álltak ki. Mikor kitért az útjából, észrevette, hogy a férfi jobb szeme milyen élettelenül csillog.

Egy rongyokba burkolódzott teremtmény nyújtotta felé alamizsnát kérve tapadókorongokkal teli csápját, valami olyasmit motyogva alig felismerhetően, hogy valami békákra kell. Mikor a lány először elment mellette még a lárváinak gyűjtött ételre. Elhaladt a „Vasbasszus" ívó előtt, messziről kikerülve a bejárata előtt italozó és egymást röhögve lökdöső roncsvadászokat. Esze ágába se volt ezekkel tárgyalni, nem azért mert a testékszereik visszaverték a bőrükbe tetovált elektromos áramkörök fényét, hanem mert nem akart végtagok nélkül ébredni egy sikátorban...

- Hé, helló - szólította meg egy sovány férfi az egyik sikátor árnyékából. A lány megállt, de csak azért, hogy pillantást vessen a különös szerzetre. Magas, nyurga férfi volt, csontos arcára vörös rózsákat festett az általa benyakalt italmennyiség. Elrongyolodott pilótakabátja és lenszövet nadrágja foltokkal tarkítva lógott róla. A fején egy horpadásokkal teli sisak. A lány egy kopott jelképet látott a jobb oldalán, hunyorgott mikor kivette a Csillagközi őrség jelképét a csillagoktól övezett szögletes pajzsot és a rajta keresztbe fektetett kardot.

- Jó estét, nincs apróm - azzal indult is volna tovább, de a fickó megint felköhintett.

- Ó, én megdolgozok az aprómért. - suttogta.

Persze, mint azok a félnótás, magukat helyi nagymenőnek képzelő tejvedelő kölykök és a Hawkins nevű hazug.

- Ne nézzen rám úgy, mint aki most vallotta be, hogy megölte a saját édesanyját - mondta a különös férfi. - Megbízható, vagyok hisz régen az Őrségben szolgáltam. Tartottam a vonalakat, míg... Ó, ez biztos nem érdekli. Szóval ismerem ezt a várost, és hogy kihez is kell menni, ha gondja van. És ahogy láttom, önnek gondja van hölgyem.

- Ja, hogy mindenféle piások zaklatnak - suttogta Alyssa, és indult volna tovább a térről kivezető utca felé. A jobb kezét a zsebébe dugta, ujjai elsiklottak a kártyatartója mellett és rászorultak a sokkoló pisztoly markolatára. - További szép estét.

- Pedig vannak ismerőseim, ha ki akarna jutni a roncsokhoz - mondta, Alyssa megállt, kifújta a levegőt és szembefordult a Whyle nevű csövessel. - Ó, látom érdekli.

- Kik ezek az ismerősök? - Három hónapon át szenvedett a kirándulást megelőző papírmunkával az egyetemen. Három hónapot töltött el az adattárakban kereszthivatkozásokon, lábjegyzeteken átfúrva magát, az Escalan kutatásának történetét kutatva. Több oldalas kérvényt kellett írnia, hogy megindokolja az expedíciót, és hogy pénzt kérjen rá. Nem fog felszállni a legközelebbi utasszállítóra.

Whyle kivillantotta a szájában sorakozó feketére szuvasodott fogcsonkokat egy széles vigyorral, és aztán beszélni kezdett. Alyssa nem örült a válasznak, de talán meg tudja őket puhítani. Talán tudd beszélni a Zsigerelők vezérével.