Fordult a kocka /MIRACULOUS TÖRTÉNET/

Minden jó, ha jó a vége

Adrien szemszöge:

Már hónapok óta nem beszéltem Marinettel. Talán azért, mert a szívem azóta is szilánkokban áll. És mióta elkezdődött az iskolaév, és Marinette rendszeresen jött dolgozni, a szívem minden egyes nap újra ripityára tört. Nem is emlékeztem mikor voltam utoljára boldog. Az az igazság, hogy bárhogy próbáltam lemondani róla... Még mindig fülig szerelmes voltam Marinettebe... Általában nem jöttem elő a szobámból a munkaideje alatt, és ha mégis valahogy meglátott, akkor lesütöttem a szemem, és elsiettem a szobámba. A szüleim arra bíztattak, hogy békéljek meg a helyzettel, és hogy az első szerelem nagyon ritkán gyümölcsöző. De nekem egyre ugyanaz járt a fejemben: Habozott. Marinette habozott mikor megcsókoltam. Olyan keveset, hogy alig lehetett észrevenni, de olyasvalakinek, aki hetek óta erre a csókra vár, nagyon könnyen feltűnt. Próbáltam kitalálni mi lehetett az oka. Végül annál a magyarázatnál kötöttem ki, hogy ő is érezte. Míg a csókunk tartott éreztem, hogy ő az igazi. Az egyetlen. Lehet, hogy ő is megérezte. De tudtam, hogy ezzel vajmi keveset érek, hiszen mégis elrántotta a fejét, mégis betaszított a liftbe, mégis bemutatta a barátját erős hangsúlyt helyezve a "járunk" szóra, és mégis levegőnek néz azóta. Bár igaz, hogy nem is hagytam neki választást. Nem bírtam ránézni. Valahányszor eszembejutott a csókja, a könnyeimmel kezdtem küszködni. És sajnos elég gyakran jutott eszembe, tekintve, hogy egész álló nap ő járt a fejemben. Míg Marinette az utolsó évét járta a suliban, én már végeztem a tanulással. Nathalie kétszer annyit tanított nekem, mint egy hétköznapi diáknak szokás, mégis sikerült befejeznem tizennyolcadik életévemben, azaz nyár előtt. Modellkednem sem kellett a szüleim jóvoltából, ígyhát nem maradt semmi dolgom. Egy nap aztán kopogtak az ajtómon. A szüleim, Nathalie, és Gorilla tudták, hogy nem vagyok abban az állapotban, hogy zavarjanak. Nem válaszoltam. Megint kopogtak. Még mindig csendben feküdtem az ágyamban, pizsamában, annak ellenére, hogy délután volt. A kopogtató illető benyitott, de mivel háttal feküdtem az ajtónak nem láttam, hogy ki az. Nem is érdekelt. Éreztem, hogy az illető leül az ágyamra a hátam mögött.
- Ne hargudj rám - suttogta. Marinette volt az. Hirtelen nem tudtam mit érezzek. Egy pillanatra felvidultam, de aztán ismét keserűség öntött el - Iszonyúan szégyellem magam... - folytatta Marinette hangja. Jaj, miért van még mindig olyan angyali hangja? - Aznap... Amikor... Bemutattalak neki... A düh vezérelt... Dühös voltam, mert azthittem érted a helyzetet, és a barátom akarsz maradni. De te erre megcsókoltál... - a vállamra tette a kezét. Vajon tudja, hogy ébren vagyok? - Dühös lettem rád, mert olyan hirtelen jött a csók... Annyira dühös, hogy fel se tűnt, hogy élveztem... - Tényleg jól hallottam? Simogatni kezdett. Hirtelen minden érintése százszor jobban esett - Adrien... Én... - itt elakadt, ugyanis a hangból ítélve kibuggyantak a könnyei - Nem akartam ezt tenni veled... - elvette a kezét a vállamról, és halkan zokogni kezdett. Hátranéztem. Háttal ült nekem, arcát a tenyerébe temetve, háta remegett a visszafolytott halk sírástól. Észre se vette, hogy felültem, ezért mikor a vállára tettem a kezem összerezzent.
- Ne ostorozd magad... - mondtam halkan - Ne is törődj velem. Nem tehetsz róla. Én nem akarlak elszakítani Lukától.
Félénken a szemembe nézett. Alig bírtam visszatartani a könnyeimet, ugyanis még mindig fájt az emlék... Valaki más kezében látni az ő kezét...
- Valójában... Már megtetted - bökte ki.
- Tessék?
- Már nem vagyunk együtt. Mert... A csókod óta... Már nem szeretem többé Lukát...
Azthittem csak álmodom. Ő most... Szerelmet vallott nekem? Értetlenül nézhettem rá.
- Mondd... Te... Te szeretsz még valamennyire? Van még esély rá, hogy megbocsáss? - még mindig könnyezett. És ahogy az ágyam széléről a gyönyörű tengerkék szemével engem bámult... A csodálattól meg sem tudtam szólalni. Túl sokáig haboztam. A lány lehajtotta a fejét.
- Értettem... - motyogta sírósan, és felállt. De mikor el akart volna indulni észhez tértem és megragadtam a kezét. Visszarántottam az ágyra, amitől behemperedett mellém. Egyik kezemet a háta mögé, másikat a lábai alá csúsztattam, felemeltem, és az ölembe ültettem őt, úgy hogy a bal oldala legyen felém. Kivettem a kezem a lábai alól, és a füle mögé igazítottam egy hajtincset, aztán a kezembe fogtam azt a győnyörű angyali arcát. Letöröltem egy könnyet a hüvelykujjammal, és rámosolyogtam.
- Hónapok óta ezekről a szavakról álmodozom... - mondtam.
- Tényleg? - kérdezte reménykedve.
Bólintottam.
- Ezúttal viszont előbb engedélyt kérek.
- Engedélyt? Mégis mire?
- Arra ami nyáron elérte, hogy bemutass valakinek.
- Úgyérted...?
- Igen. Csak ezúttal ne ellenkezz!
- Nem fogok.
Behunytam a szemem, és ajkaimat az övére nyomtam. Betartotta az ígéretét, és hagyta, sőt! Átölelte a nyakam és egyik tenyerét a tarkómra tette, hogy közelebb húzzon. Hanyattdőltem az ágyban, ő pedig dőlt velem. Mikor a csóknak végeszakadt átölelt, és a fejét a mellkasomra rakta. Pont úgy, ahogy Hawaiion. De ezúttal őszintén mosolygott. Évek teltek el azóta, és most itt állok az oltárnál és nézem, ahogy a káprázatos menyasszonyom tejfehér ruhában felém lépdel. Megérte az a pár hónap keserűség, hiszen végül igazam lett. Ő volt az igazi. Amint kimondjuk a boldogító igent, és házastársakká válunk ezredszerre is megcsókoljuk egymást. Elnézek a tömeg felé, majd vissza életem szerelmére, aki bűvös tekintetével még mindig elvarázsol.
- Következő lépés a baba! - mondja.
- És én még azthittem, hogy nem szeretsz engem! - felelem.
- Jól hitted. De aztán... Fordult a kocka.

Vége

-----------------------------------------------------------

És ezennel elérkeztünk a könyv végéhez! Mivel mostmár van internetem, jöhet a név sorolás. Kissé el vagyok tévedve azzal kapcsolatban, hogy ki új és ki nem, úgyhogy minden név felolvasásra kerül szép sorban:
HNori1 (első olvasólista),
BrigittaMorgenstern (első csillag és első komment),
bence21 (második csillag és második komment),
-RoSe1- (második olvasólista),
Lili739 (harmadik csillag),
22yxoF (csillag),
ElektraDatto (csillag),
@adrinette1226 (harmadik olvasólista),
detti27 (csillag),
RoxanneWeasley13 (csillag és komment),
BaeSungYeon_97 (olvasólista),
-Posy17- (olvasólista és csillag),
nesszi17 (komment),
Szundi2006 (olvasólista),
PatentX (komment).
Hatalmas köszönet mindannyiótoknak! Ha bárkit kihagytam, azért elnézést, de az a wattpad hibája, nem az enyém. És ne feledjétek, hogy akinek tetszett ez a történet, annak figyelmébe ajánlom új könyvemet, melynek címe: Úrnőm, Katica. Hamarosan felkerül az első rész, addig is türelem! Köszönöm, hogy végigolvastátok a könyvemet! Viszlát!