Fordult a kocka /MIRACULOUS TÖRTÉNET/

Kezdődnek a gondok...

Marinette szemszöge:

Az, hogy Mr. Agreste-tel társaloghattam a jövőbeli terveimről teljesen kiverte a fejemből azt a tényt, hogy az a csitri modellkedett a ruhámban. Úgy belemerültünk a beszélgetésbe, hogy fel sem tűnt mikor kanyarodtunk el a divattervező karrieremről. Egyszercsak arra kaptam fel a fejemet, hogy Mr. Agreste megkérdez:
- Volna kedve velem, és a családommal nyaralni? Csupán egy hétről lenne szó. Ha nem ér rá azt is megértem.
- Hogy nyaralni, önnel? Ó, boldogan! Csak a szüleimmel kell megbeszélnem. Mikorról is van szó?
- A jövő hétre gondoltam, ha az megfelel a kisasszonynak. Persze ön is kijelölhet időpontot.
- Jaj, ugyan! A világért se akarnám zavarni önöket, én csak...
- Zavarni? Ugyan kérem! Kegyed bája feldobná a hangulatot! Jó hatással van a fiamra.
- Ezt meg hogy érti?
- Hiányolta a társaságot. A vele egykorúakét. Mégsem akartam iskolába küldeni. Attól féltem a sok bolond kölyök akivel összefuthat esetleg belerángatja valami butaságba. Máig nem tudom jogosak voltak-e az aggodalmaim. De megváltoztatni a döntésemet már úgyse tudnám. Chloéval kijön úgy-ahogy, de látom rajta, hogy ennél többre vágyik. És most itt van maga. Kedves, illedelmes, gyönyörű fiatal nő. A fiamnak pont ilyen társaságra van szüksége!
Mialatt beszélt egyre vörösödtem. Először csak azért, mert arra gondoltam mennyire megbízik bennem, de mikor engem kezdett dicsérni, elvesztettem az arcbőrömmel vívott harcot, és fülig pirultam. Még beszélgettünk egy darabig, mire úgydöntöttem, hogy ideje hazaindulnom. Mikor kiléptem az előcsarnokba kinyílt az ajtaja, és belépett Adrien. Szomorúnak tűnt, mintha lemaradt volna valamiről, de mikor engem észrevett felcsillant a szeme. Mondani akarhatott valamit, mert felém lépett, de ekkor a jobbján jövő Chloé, akit csak ekkor vettem észre, elkapta Adrien állát, lerántotta magához és szájoncsókolta. Adrien boldog arckifejezése egy szempillantás alatt rémült grimasszá vált. Már amennyire ki tudtam venni Chloé szőke tincsei mögül. Adrien amilyen gyorsan csak tudta, hátraugrott, és ijedten nézett rám, mint aki fél a reakciómtól. Egy pillanatig csak néztem őket, aztán elmosolyodtam, és kiléptem az ajtón, és bezártam magam mögött, hadd falják tovább egymást. Ezek szerint Chloét is szereti valaki. Nem hittem volna.

Folytatása következik...

-----------------------------------------------------------

Szervusztok! Tudom, hogy ez egy nagyon rövid rész volt, és általában próbálok a közel ezer szónál maradni, de mivel évvége van, eléggé el voltam foglalva az osztálytáborral, és az évzáróval. Valamint mialatt távol voltam a wattpadtól, történt pár dolog amit nem akartam sokáig váratni. Először is köszönöm Lili739-nek, hogy a könyvem összes fejezetére csillagot adott. Másodszor pedig elnézést kérek, ha a nyári szünet alatt ritkábban fogok majd írni, ugyanis olyankor a telefonomat szinte bűn elővenni. De ígérem, hogy azon leszek majd, hogy folyamatosan írjak, és rakjak ki részeket. Viszlát a következő részben!