Fordult a kocka /MIRACULOUS TÖRTÉNET/

Udvarolni nehéz...

Adrien szemszöge:

Miután befeküdtem az ágyamba, még sokáig álmatlanul forgolódtam. Nem akartam elhinni, hogy megszereztem a telefonszámát! De most nem hívhattam fel, hiszen ő már rég aludt. Helyette azon gondolkoztam mi legyen a következő lépésem. Vigyem el vacsorázni valahova? Hozzak neki virágot? Nem, ezek túl sablonos udvarlási módszerek. De hogyan máshogy lehetne csinálni? Majd többet flörtölök vele. De az mégsem jó, még a végén azt hiszi, hogy... Inkább hagyjuk, flörtölés kihúzva. De akkor mit tehetnék? ... Megvan!
Másnap ebéd után, mikor Chloé nem figyelt elhívtam Marinettet, hogy töltse velem a délutánt, távol mindenki mástól. Beleegyezett. Eddig simán ment minden. Apám már tudott a tervemről, ezért könnyen elszöktünk. Végre kettesben voltam vele. Elvittem abba a kikötőbe, ahol már előre lefoglaltam egy motorcsónakot. Tudtam hogyan kell vezetni, ugyanis már nem egyszer ültem ilyenben. Nagyjából egy órát mentünk Kahoolawe szigete felé, így délután fél háromkor szálltunk partra. Itt átadtam a motorcsónakot egy másik kikötő munkásainak megőrzésre, és elvittem Marinettet körülnézni. Végigjártuk a tengerpartot, és hűsöltünk a pálmafák árnyékában. Elmentünk egy masszázs szalonba, és egy partmenti bárba is. Utána elvittem vacsorázni egy drága étterembe, ahol már elő volt készítve számunkra a sok egzotikus étel. Utána megint kisétáltunk a tengerpartra, ami azóta viszonylag kiürült, és leültünk a sekély vízbe. Ekkor vettem észre, hogy Marinette arca milyen vörös. Közelebb ültem hozzá.
- Valami baj van? - kédeztem.
Egy darabig csak lesütött szemmel ült, aztán a szemembe nézett, és szinte sírósan megkérdezte:
- Te meg miért költesz rám ennyi pénzt?
Hirtelen nem tudtam mire vélni a dolgot, úgyhogy nem válaszoltam.
- Én nem akarlak kiforgatni a vagyonotokból... - folytatta szinte már bőgve - Nem kértem, hogy így bánj velem... Én... Én... Nem is érdemlem meg, hogy itt legyek... Én csak... Szerencsém volt és... És te...
Itt már nem bírta tovább visszatartani a könnyeit. Arcát a kezébe temette, és halkan zokogni kezdett. Én magamban vívódtam. Most megsértettem? Valami nem tetszett neki? Azthittem örülni fog, hogy ilyen helyekre viszem. Egyszerűen lehetetlen a lányokon kiigazdoni...
- Nem akartalak megbántani - mondham neki halkan - Ne haragudj. Csak a kedvedre akartam tenni. De lehet, hogy ez túl sok volt...
- Nem... Nem kell bocsánatot kérned - mondta még mindig könnyes szemmel - Élveztem a... Kényeztetést... Tényleg... De... Én nem... Nem érdemlek ennyit... Nem akarlak kihasználni...
- Nem használtál ki. És ha valamit nem akarsz szólj nyugodtan. Nem akartam semmit ráderőszakolni. Csak nyugodj meg.
Átöleltem a vállát. Részben azért, hogy megnyugtassam, részben azért mert imádtam a bőre érintését. Még mindig bizsergett tőle minden porcikám... Legszívesebben életem végéig ottmaradtam volna, hogy a bőre minden kis négyzetcentiméterét végigsimíthassam... És végigcsókolhassam... Mindenütt...
- Köszönöm... - mondta. Én válaszul csak megszorítottam a vállát, majd elengedtem. Bármennyire is fájt, tudtam hogy ha a tervem sikerrel jár akkor nemsokára megengedi, hogy bárhol hozzányúljak a bőréhez... Aznap éjjel új tervet kellet kiötlenem a szíve meghódítására. Tehát nem szereti, ha sokat költök rá... De mégsem vihetem valami olcsó, béna helyre. Mi tetszene neki? Szereti a divatot... De ezzel mit kezdjek... Végülis egy próbát megér...
A kövegkező nap folyamán úgy viselkedtem mintha semmi tervem nem lenne, mindenhova együtt mentem a családommal, és a lányokkal. Chloét továbbra se volt egyszerű elviselni, de legalább Marinette közelében lehettem. Már rég elküldtem egy üzenetet a kedvenc fotósomnak, hogy volna-e kedve egy nyaralásos fotóalbumot készíteni velem Hawaiion. Persze amint megkapta lelkes igennel válaszolt. Másnapra ígérte az érkezését, pont ahogyan terveztem. Éjjel részletesen kitaláltam mit mondok és teszek holnap. Reggel mondtam el mindenkinek a mai fotózás hírét, és meghívtam Marinettet hátha érdekli. A szüleim rögtön átláttak a szitán, és beleegyezően bólogattak, de Marinette a leghalványabb gyanú nélkül lelkendezve igent mondott. Reggel kilencre értünk arra a partra, ahova a fotózást megbeszéltük, és itt jött a csavar a tervemben, ugyanis felkértem Marinettet, hogy csatlakozzon hozzám a modellkedéshez. Ő megpróbált tiltakozni, de a fotósnak annyira tetszett az ötlet, hogy talán kissé túl erősen rángatta be a lányt a sminkelők közé. Mutattak neki egy öltözőt, és a kezébe nyomtak egy fürdőruhát. Mire én átöltöztem a sajátomba ő is kijött, és hűha! Lélegzetelállítóan festett! Fekete kétrészes bikinihez hasonlító ruhában volt, de mégis egyrészes, mert a bikini alsó és felső részét egybevarrták a két oldalon, és ettől elég kényelmetlennek tűnt. Marinette viszont nem panaszkodott, úgyhogy továbbterelték őt a partra, ahol a fotókat akarták készíteni. Én már ismertem a dörgést, és mentem magamtól. Először rólam készült pár nyaralós kép, aztán Marinettről majd kettőnkről közösen. Feküdtünk függőágyon, napozóágyon, pózoltunk a homokban és így tovább. Marinette hamar belejött, és talán még élvezte is. Legalábbis nagyon reméltem. A probléma akkor kezdődött, amikor visszaküldtek engem a függőágyhoz, hogy feküdjek rá, majd megkérték Marinettet, hogy feküdjön rám. Mikor meghallottam ezt az instrukciót ijedten pillantottam Marinettre. Vajon mit fog szólni ehhez? Az arca paradicsomvörös volt, mindkét kezét a szájára szorította, és az enyémhez hasonló, tág szemekkel bámult vissza rám.
- Ugyan már ti szégyenlős tinik! - szólt ránk a fotós - Ne habozzatok már ennyit!
Már éppen azon voltam, hogy lebeszéljem erről a fotóst, amikor elvette a kezét a szája elől, és továbbra is fülig pirulva átvetette a lábát a függőágy fölött, és a mellkasomra feküdt. Nem tudom pontosan mit érzetem éppen. Szégyelltem magam, mert ilyen helyzetbe hoztam Marinettet, haragudtam a fotósra, féltem Marinette ezutáni viselkedésétől velem szemben, és örültem mert mégiscsak ott feküdt a félmeztelen testemen a szintén majdnem meztelen szerelmem! Fogalmam sem volt mit reagáljak. A fotós újabb utasításai mentettek meg a kínos csöndből, amit már készültem megtörni.
- Na, erről van szó! Már csak egy picit rendezzük át a pózotokat, hogy hiteles legyen a kép. A lány átöleli a fiút kezével és lábával is, a fejét a kamera felé fordítja, és szélesen mosolyog - sorolta a fotós, Marinette pedig sorra hajtotta végre a parancsokat.
- Ezaz kislány - kezdte megint a fotós - Már majdnem jó, csak a mosolyodon igazítunk eg kicsit. Csak ismételgesd a fejedben, hogy életed szerelme van most a karjaid között!
Marinette kissé erősebben szorított meg, lehunyta a szemét, és leküzdve zavarát szélesen elmosolyodott.
- Bravo! Remek ez a lány, kiváló modell válna belőle! Most te következel Adrien. Öleld át, és adj csókat a feje búbjára!
Elhelyezkedtem a kívánt pózban, és igyekeztem nem tudomásul venni, hogy Marinette bikinije milyen sokat enged az ő bőréből az enyémhez érni. A szívem sebesebben vert mint valaha, és bizsergett minden porcikám. A képek gyorsan elkattantak. Azthittem ezzel vége a kínos helyzeteknek, de tévedtem. További szoros pózokba állítottak be minket, és nem törődtek vele, hogy ez mennyire zavarja Marinettet. Én még midnig nem tudtam semmi értelmeset kinyögni. Akartam is, hogy vége legyen, meg nem is. Elvégre élveztem Marinette rendkívüli közelségét, de attól féltem neki más a véleménye. Imádtam, hogy a homlokát az enyémen érezhettem, imádtam mikor a vízben a nyakamba vehettem, imádtam mikor a homokba temetett a parton, és imádtam mikor a hátamon fekve napozott. Ebédidő előtt végeztünk, úgyhogy elvittem egy közeli nem túl drága, és cseppet sem elegáns tengerparti étterembe. Úgy mentünk be enni ahogy voltunk, fürdőruhában. Az emeleti erkélyre kértem asztalt, ott ugyanis nem ült senki. Mialatt az ételre vártunk megszólítottam:
- Bocsi ezért az egészért!
- Hmm? - kapta fel a fejét.
- Hát... Ne haragudj, hogy ilyen helyzetbe kényszerítettelek... Hogy olyan fotókat csináltak rólunk amik... Tudod...
- Igen tudom. És semmi baj.
- Nem tudtam, hogy ez lesz, különben nem hívtalak volna modellkedni.
- Gondoltam. És igazából nem volt annyira rossz. Így utólag már csak nevetni tudok rajta.
Elmosolyodott, én pedig egy csapásra elfelejtettem minden gondomat.

Folytatása következik...

----------------------------------------------------------

Szervusztok! Tudom, hogy most egy jó ideig eltűntem, és nagyon sajnálom. Megpróbálok az ilyenből nem rendszert csinálni. Több oka is van miért szívódtam fel. Egyrészt olvasni kezdtem egy trilógiát, amit egyszerűen nem bírok letenni. A címe Leszámolók, és Brandon Sanderson írta. Ajánlom mindenkinek, akit érdekelnek a kreatív, akciódús sci-fi könyvek, szuperképességű szereplőkkel. Az író többi könyve is ilyen. A másik ok pedig az, hogy nyaralok és se időm se netem. Ezt is offline írom, de igyekszem egy rakás résszel visszatérni. Addig is türelem. Viszlát!