2045 - öt írunk. A melegeket mind elmegyógyintézetbe zárták és gyószerekkel kezdték kezelni vagy kísérleteztek velük. Akik elmenekültek, azok egy törzzsé kovácsolódtak a sivatagban és elbújtak, ám vadásznak rájuk. Egy ilyen befogas során fogjul ejti...
Vladimir pov. Igor óvatosan lehámozta a ruhát a vállamról és végigsimított a csupasz felületen. Beleremegtem a bizsergető érzésbe. - Biztos, hogy ezt akarod? - kérdezte, hisz nem akar nekem fájdalmat okozni, de az lehetetlen. Bolintottam. Ráhajolt a vállamra és mikor megéreztem a fogait az említett testrészem szélén vettem egy mély levegőt és ezzel elkezdte. Szinte éreztem ahogy a foga átharapja a bőrömet és belemar a húsba. Egy vékony vércsepp folyt végig a vállamon és egy pár könny az arcomon, de nem szóltam. A fogaimat összeszorítva tűrtem, ahogy megbéjjegez. Lassan felemelte a fejét és a fogai is kihúzódtak. Oldalra pillantva jól láthattam a foglenyomatát a vállamon. - Jól vagy, kincsem? - kérdezte aggódva. - Semmi baj, csak kicsit ég. - Tudom, mindjárt hozok ködszert és ellátom. - mondta majd elment es valoban fertőtlenítővel meg kötéssel jött vissza. Gondossn ellátta a sebemet majd adott rá egy puszit. - Már a feleségem vagy. - mondta miközben a nyakamba tette az elveszett láncomat. - Most már senki sem fog szétválasztani minket.
"1 hónappal később" Ren, Igor es meg pár fiu tegnap elmentek egy felderítő akcióra, vissza az intézetbe. Nagyon aggódtam, hisz lehet, hogy elkapjak őket és akkor mi lesz velem, Jessievel és a kicsi Jasonnel? Èpp segitettem a barátomnak a sátorban rendet rakni mikor varatlanul betoppant Ren. Jessie ott helyben ugy ráugrott, hogy szegény a földön terült el. - Vladimir! Menj a sátratokba! Igornak van számodra egy meglepetése. - mondta mire szinte futottam a sátrunkba. Nem a meglepetes miatt, hanem, hogy minnél előbb láthassam Igort. Azonban ahogy beleptem leblokkoltam. Meredten bámultam az előttem álló szerelmemre, aki egy újszülött kisbabát tartott a kezében.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Igor! Én álmodok? - Nem, kincsem! Nem álmodsz. Ő itt valódi. - De ki... Hogyan? - léptem közelebb. Ahogy a kis csöpség észre vett elmosolyodott és gügyögni kezdett valamit. - Az intézetben találtuk. Már épp elaltatták volna mikor közbe léptünk. Az anyja már nem élt. - Szegénykém. - simogattam meg a selymes kis buksiját. - Vladimir! Tudom, hogy ő nem a mi gyerekünk, de az lehetne. Mit mondasz? - kérdezte mire nekem könny szökött a szemembe. Azt akarja mondani, hogy fogadjuk örökbe. Hevesen bólogatttam és egy kicsit az ölembe vettem a babát. - Hogy akarod hívni? - kérdezte. Egy kicsit gondolkodtam majd beugrott a név, amit a saját kisbabámnak gondoltam, ha fiú lesz. - Max. - Max? - Nem tetszik? - Dehogy nem! Nagyon tetszik, édesem. - ölelt magához.
