Ragadozók (Befejezett)

💉Nyolcadik rész💊

Igor pov.
Életemben talán először láttam Rent sírni. De nem bántam, hisz ezek nem szomorúságtól, hamen boldogságtól erednek. Az aprócska kis test mozogni kezdett Jessie mellkasán, apukaja érintésére. Vladimir a sarokban állt és a kezét mosta. Meghatódott arccal nézte a jelenetet majd miután végzett, elindult kifelé.
- A sátorban leszek. - mondta majd ezzel kiment.
Nem sokkal később utána mentem. Az ágyon feküdt és azt hiszem elaludt. Nem csodálom, hisz egy gyerek születése mindenki szamára fárasztó. Ám ezt a gyereket ő segítette világra. Nem is tudom mi lett volna ha nincs itt és nem veszi észre, hogy baj van. Leültem mellé és ráterítve a takarót adtam egy puszit az arcára. Arra lettel figyelmes, hogy Ren lép be a sátorba és kissé csalodott arccal realizálja, hogy Vladimir már alszik.
- Mi az?
- Elaludt?
- Igen.
- Kár. Szerettem volna bocsánatot kérni tőle a viselkedésem miatt. Ugye szólsz ha felébred holnap? - kérdezte a tarkóját vakarva. Bólintottam majd miután kiment befeküdtem mellé. Azonban, ami ezután következett, arra nem számítottam. Két puha ajak vadul lecsapott az enyémre. Szenvedélyesen mozogtak rajta a kicsi párnák. Először lefagytam, de aztán átadtam magam az élvezetnek és én is elkezdtem mozgatni az ajkaimat. Milyen édes. Egy picit megharaptam az alsó ajkát, hogy engedélyt kérhessek a bejutásra és az ajkait épphogy csak szétnyitva megadja ezt nekem. Hosszasan térképeztem fel a száját egeszen addig, amíg el nem fogyott az éltető oxigén. Pihegve vettük a levegőt miközben összeérintettem a homlokunkat.
- Mi volt ez? Te nem aludtál, te kis huncut?
- Nem tudom mi van velem! Valahogy... Annyira... Nem is tudom... Akarlak téged. - erre már tényleg ledöbbentem. Kíván engem. Epp úgy ahogy én is őt. A puha bőrét, az édes ajkait, mindenét. A magaménak akarom tudni.
- Akkor hát... Megengeded, hogy a magamévá tegyelek?
- A tied akarok lenni. Vedd el tőlem ami már nem kell és kérlek, vigyazz rám.
- Ha kell holtomig, édesem. - és ezzel megpecsételtem a sorsát.