2045 - öt írunk. A melegeket mind elmegyógyintézetbe zárták és gyószerekkel kezdték kezelni vagy kísérleteztek velük. Akik elmenekültek, azok egy törzzsé kovácsolódtak a sivatagban és elbújtak, ám vadásznak rájuk. Egy ilyen befogas során fogjul ejti...
Igor pov. Reggel kimentem levegőzni a sátor elé. Micsoda estém volt tegnap. Hála ennek a kis angyalnak. Arra lettem figyelmes, hogy a szomszédos sátorból harsány kacagás hallatszik. Csak kíváncsiságból bepillantottam. Ren épp újszülött fiát babusgatta míg Jessie mosolyogva figyelte őket az ágyból. Ahogy észrevettek Ren adott egy utolsó puszit a kisbaba arcára majd betette a szőrrel kibélelt kiságyba.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Gyönyörű, igaz? - Az, nagyon gyönyörű. Jessie, hogy van? - Fáradt, de hála Vladimirnak nincs semmi baja. Tényleg, felébredt már? - kerdezte mire nekem széles vigyorra húzódott a szám. - Nem hiszem, hogy egy hamar felébred. - Csak nem.... - már értette is, hogy miről beszélek. Ravaszul bólintottam. - És? Mi lesz a fiatok neve? - Jason. - hallatszott az ágy felől. Jessie nézett minket kissé fáradt tekintettel. Ren rögtön odarohant hozzá és megsimogatta a fejét. - Szerelmem! Hogy vagy? - Semmi bajom. Csak fáradt vagyok. Vladimir szerint egy kicsit sok vért vesztettem, de nem volt komoly. - mosolygott. Ren finoman adott egy csókot Jessie szájára. Szóval a fiuk neve Jason. Illik rá a név, helyes kis kópé. Vissza mente a sátorba ahol Vladimir már az ágyon ült a takaró alatt. Oh, tényleg! Hisz tegnap széttéptem a ruháit. Majd szerzek neki újakat. Leültem mellé es megsimogattam az arcát. - Hogy vagy? - Most ébredtem. Jól vagyok csak... Egy kicsit fáj a... Nos... A fenekemnél... - vakarta meg piros arccal a tarkóját. Nem bírtam ki és ledöntve az ágyon végigsimítottam az említett testrészen. - Bocs, de az első után mindig fáj egy kicsit. - Nem baj. Ha te élvezted, akkor én is. - Várj csak! Hoztam neked valamit! - mondtam és elkezdtem kutakodni a zsebemben. Hamar a kezembe is akadt valami. Egy láncot húztam ki a zsebemből.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Ezt a láncot az alfa párja viseli. Ebből tudni fogjak, hogy az enyém vagy. - adtam egy puszit az arcára majd a nyakába akasztottam az ékszert. - Tehát én és te már... - kezdi el tördelni az ujjait. Annyira aranyos ilyenkor. - Igen, kincsem! Már egy pár vagyunk.
