Little Touch Of Heaven [SZÜNETEL]

Part 13

Beverly

Amint a végleges lefoglalási oldalra érkezett bankkártyaszámot kért a rendszer. Beverly felkelt az ágyról majd leballagott az anyjához. Molly még mindig a fotelben ült és egy magazint lapozgatott.

- Édesanyám!!- szólalt meg Beverly harsány hangon. Molly végigolvasta azt a mondtatot ahol tartott majd lassan a lánya felé fordította a fejét. Érdeklődő tekintettel fürkészte az arcát.

- Csak akkor hívsz ilyen szépen ha kell valami szóval bökd ki!- tért vissza a magazin fontos bejegyzéseihez Molly.

- A bankkártya...

- Ja tényleg hát az kell a lefoglaláshoz.- csapott a homlokára Molly.- Vedd ki a pénztárcámból!

- Rendben!- kiáltotta Beverly majd az előszobába vette az irányt.

- Ott van a táskában felakasztva a fogason.- mutatott Molly a tárgyak helyére. Beverly bólintott és kivette előbb a pénztárcát majd abból az anyja bankkártyáját. A táskát visszatette a helyére majd felballagott az emeletre.

Becsukta maga után az ajtót majd a laptopjához ment. Beírta a bankkártyaszámot a gépbe hogy lefoglalja a jegyeket. Amint ez kész volt visszatette az anyja bankkártyáját a helyére. Beverly szépen felballagott az emeletre majd egy határozott mozdulattal kinyitotta Édesanyja szobáját. Nem sokat járt itt azelőtt. Az ablak tárva nyitva volt. Kintről hűvös szellő fújt be rajta. Beverly libabőrös lett ahogy megcsapta meleg bőrét a hideg szél. Lassan odament a fiókos szekrényhez majd levett egy kulcsot az egyik a felette lévő polcon heverő dobozból. Kinyitotta vele a legfelső fiókot aztán kihúzta. Rengeteg régi képeket tartalmazott. Néhányan még az apja is ott volt. Bármennyire is gyűlölte azt amit az anyjával tett hiányzott neki. Minden egyes kép amit a kezébe vett apró sebeket szakítottak fel a szívén melyek egy hatalmas nyílt sebbé álltak össze. Bev szemeinbe lassan könnyek gyűltek. Végigfolytak az arcán majd a fapadlóra csöpögtek. Síri csend volt az egész felső emeleten. Csak a könnyek padlóra való esését lehetett tompán hallani. A szomorúság lassan haraggá változott. Ökölbe szorította a kezét majd az apja egyik mosolygó kepére nézett. Össze akarta gyűrni mérgében de a harag hirtelen elillant. Beverly kezéből kiestek a képek majd a fiókban landoltak. Könnyeit határozottan törölte le.

- Nincs miért rágódni a múlton...- hátralépett a szekrénytől majd az anyja ágyára ült. Felemelte a fejét és az előtte lévő tükörbe pillantott. Végignézett magán majd rázkódva nevetni kezdett.- Túl sokat sírsz mostanában Bev!- erőltetett mosollyal az arcán. Az őszi szél lassan behozta tipikus illatát, s perdülve-fordulva simította meg a lány haját. A szellő jólesően cirógatta meg a bőrét. Befele jövet felkapott egy képet ami Bev lába előtt a padlóra esett. Fejjel lefele ért földet. A hátuljará volt írva valami de Beverly nem tudta kiolvasni.- Mi ez?- tolta fel magát az ágyról majd lehajolt felvenni. A hátoldalán ez volt írva:"23. Of April (Weeks 12.),, Beverly megfordította a képet. Egy ultrahang felvétel volt rajta látható. Fekete-fehér pacákat vélt felfedezni rajtuk, ám ekkor észrevett két fehér foltot ami nagyobb volt a többinél. Összehúzta a szemét és két kisbaba rajzolódott ki a foltokból. Ahogy felismerte azokat már tisztán látta hunyorítás nélkül is.- Vajon kik lehetnek ezek?- sétált vissza a fiókos szekrényhez. Mielőtt visszatette volna őket egy pillanatra megtorpant.- Mi van ha ezek anya...?

- Beverly! Idejönnél légyszives!?- vízhangzott édesanyja hangja a ház falai között. A hirtelen hang kizökkentette Beverly-t a gondolatmenetéből és ijedtében elejtette a fényképet ami becsúszott a többi kép alá.

- Jajj ne! Ez a kép!- kezdte el arrébbsöpörni a többit. A képek egymás után röpködtek ki a fiókból. Igyekezett minél hamarabb megtalálni hogy kérdőre vonja az anyját de mind hiába. A fotót mintha a föld nyelte volna el.

- Beverly hívtalak nem hallottad?- jött be Molly az ajtón amikor meglátta a földön heverő képek kupacát és a lányát a halom közepén.- Bev! Szívem mit keresel?

Beverly meredten állt a képek fölött. Szeméből egy pillanatra eltűnt a fény, de anyja hangjára mintha újra megjelent volna. A lány hátranézett egyenesen az anyja szemébe. Az utóbbi 2-3 perc minthogyha kiesett volna a memóriájából. Ahogy a képeket dobálta látta azt a sok pillanatot ami rég beforrt sebeket tépett szét, amit már örökre magamögött hagyott de mégis visszatértek az akkori érzelmei. Ennek hatására olyan fájdalmat érzett amit a tudata nem bírt feldolgozni. Egyszerűen az elméje jobbnak látta ha eltűnteti ezt a sok fájdalmat habár a törlés nem csak a fájdalmat vitte magával.

- H-Hogy mit keresek? Mit keresek? Mit is keresek?- nézett le maga köré. Érezte hogy valami hiányzik de nem tudta micsoda.- Nem tudom.....

- Hadd segítsek összepakolni!- indult el lánya felé Molly majd leguggolt mellé és elkezdte szedegetni a képeket. Beverly egy ideig csak meredt a körülötte lévő kép kupacokra. Egy idő után azonban már tudta hogy nincs min tovább rágódni, leereszkedett anyjához és némán összeszedték a fotókat. Molly betette a fiókba az utolsó képet is. Rátette a kezét a rekesz fogantyújára majd betolta, s bezárta azt. Gyengéden pillantott le gyermekére.- Beverly Drágám! Ez a fiók nem véletlenül van bezárva. Ide rakom azokat az emlékeket amiknek jobb ha elzárva vannak és nem hántorgatják fel őket.- simította meg a feje búbját majd rámosolygott. Beverly kisgyermek pillantással nézett vissza rá.

- Csak nosztalgiázni akartam...- mondta az anyjának halkan majd közelebb lepett hozzá és önkéntelenül megölelte. Molly védelmező karjaiba zárta és lassan cirógatta tincseit. Beverly lassan kezdett megnyugodni.

- Ha ezt szeretted volna csinálni miért nem az albumokból tetted azokbó amik lent vannak a nappaliban?- érdeklődte meg Molly de választ már nem kapott lányától. Beverly felemelte tekintetét majd mélyen az anyja szemébe nézett. Molly látta hogy jelenleg rengeteg minden cikázik lánya agyába így hát jelezve hogy nem kell válaszolnia egy puszit nyomott homlokára.- Mindjárt menni kell a filmre.

- Tessék? Mennyi az idő?- értetlenkedett Bev.

- 15:08.- felelte Molly. Beverly furcsállóan pillantott a fekete fiókos szekrényre majd érezte ahogy anyja kivezeti a szobából és becsukja maguk mögött az ajtót.

Nem tudni mennyi időt töltött el itt Beverly, de az idő vészesen közeledett az időponthoz.