Little Touch Of Heaven [SZÜNETEL]

Part 9.

Beverly

Mintha valami lehúzta volna a mélybe. Kinyitotta a szemét és a víz alatt találta magát. Lebegett. Érezte hogy a levegő kezd elfogyni a tüdejéből. Fel akart úszni a felszínre de a bal lábát meg sem bírta mozdítani. Lenézett és látta hogy valami nehéz oda van láncolva hozzá. Mint az érzékelhető volt ez nem egy szokványos víz. Már abból lehetett tudni hogy kristály tisztán látott benne. Szóval álmodok.... Az ideje rohamosan fogyott. Meg próbálta leszedni a láncokat de mind hiába. A levegő nagy buborékokban úszott a felszínre. Lehunyta szemeit és kiürítette a fejét. Kitárta a karjait és hirtelen ökölbe szorította a kezét.
Egy határozott mozdulattal a mellkasa elé húzta majd összetette ökleit mintha csak valami karate versenyen köszöntené ellenfelét. De ennek most más szerepe volt. Beverly az egyik kezét kinyújtotta maga elé majd a másikat is mellé tette. Elképzelt egy helyet majd mintha megragadná a világot irányító kart, megfogta az előtte lévő képzelt kart és elkezdte forgatni a kezeit. A maradék oxigénjéből erőt merített és megpróbálta átformálni a világot. Sikertelen próbálkozás. Újra megpróbálta de sikertelen volt mind a harmadik mind a negyedik próbálkozása. Miért nem sikerül? Hisz tudom hogy álmodok. Tudatában vagyok mindennek. Még sem vagyok képes irányítani ezt a világot!- ekkor a levegő hiányától erős fájdalmat érzett a mellkasában. Odakapott és összehúzta magát. Kezével mellkasát szorongatta. Felnézett az égre és meglátta a kintről jövő napsugarakat ahogy sziporkázó táncot járnak a vízen. Egyik kezét felemelte a Nap felé majd megpróbálta még egyszer. Újabb sikertelen próbálkozás. Ha így folytatja megfulladhat. Még erősebbnek érezte a fájdalmat ahogy a legutolsó oxigénmolekulák is eltávolodnak a tüdejéből. Végül a legeslegutolsó oxigén kvantum is kiürült a szervezetéből. Ahogy elhagyta ajkait egy hatalmas villanás következtében elsunaht mellőle a víz és egy temetőben találta magát. Erősen köhögni kezdett ahogy eltűnt körülötte a víz és a földre rogyott. Végre fellélegezhetett. A tüdeje megtelt levegővel. Ahogy vége szakadt a köhögésének hátradobta a haját majd körülnézett. A távolban meglátott egy embercsoportot feketében. Biztos temetnek valakit... El akart indulni feléjük de ahogy megemelte a bal lábát visszafogták a láncok.- Úgy látom akkor nem mehetek el innen...- sóhajtott aztán egyszerre felgyorsult körülötte minden és elvitte őt azokhoz az emberekhez. Hirtelen ért oda. Egy gödör körül álltak. Lenézett és egy nyitott koporsó volt benne. Viszont hullát nem igen látott a koporsóban. Ekkor meghallott egy ismerős hangot.

- Na végre hogy itt vagy!!- tette a vállára valaki a kezét. Hátra pillantott és az apját látta meg maga előtt. Az apja mögött az anyja, az öccse és a Taylor család álltak. Körülöttük mindenféle arctalan ember tartózkodott még a verem partján. Molly arca erőltetetten vidám és egyben depressziós volt. De ugyan ez igaz volt mindenkire aki körülállta.- Hulla nélkül nincs temetés!- jelentette ki egy kicsit vidámabban a kelleténél az apja.

- E-Ezt hogy érted?- próbált hátrálni de a súly ami a lábára volt kötve nem engedte sehova.

- Pontosan úgy ahogy mondom!- mosolygott az apja majd hirtelen minden egyes kéz a mellkasára tapadt és egy határozott mozdulattal belelökték a koporsóba. Az elején abban reménykedett hogy a súly úgy is meggátolja attól hogy beleessen de az mintha pehely könnyű madártoll lenne úgy hullott alá Beverly-vel együtt. Mindenki körülállta és fekete zsebkendőkbe fújták az orrukat, törölték kisírt szemüket. Ám a kendők mögött ádáz mosoly társult a kisírt szemekhez és az orrfújástól piros orrokhoz. Néhányan kuncogni kezdtek majd lassan már mindenki hangosan nevetett. Beverly szeme könnybelábadt. Letörölte könnyeit majd arra lett figyelmes hogy lezárul a koporsó fedele. Elkezdett hangosan kiabálni és dörömbölni rajta.

- Hé!! Hé engedjenek ki!- ütött egy nagyot a koporsóra. Ekkor hallotta csak meg hogy valami folyamatosan esik a koporsóra. Föld... Élve elásnak!!- tudatosult benne a tény. Ekkor még erősebben ütötte a koporsót de csak nem történt semmi sem. A nevetés viszont nem maradt abba sőt még hangosabb lett. Beverly pánikba esett és kétségbeesetten lihegett miközben verte a koporsót belülről. Előbb utóbb a föld elfogyott. Beverly befogta jó erősen a fülét hogy ne hallja a nevetést de hiába. Minél erősebben küzdött ellene annál hangosabb lett. Érezte hogy megint kezd elfogyni a levegő. A tüdeje megint összeszorult. Ahogy a víz alatt, a földben sem maradt már a tüdejében semmi. Megint eltűnt minden. De most egy teljesen üres térben találta magát. Csak víz volt alatta amiben szerencsére nem süllyedt el. Mintha beton lenne amin járni tud de közben ahogy megmozdul a víz fodrozódni kezd. A víz mintha egybeolvadt volna a felette lévő égbolttal. Éjfekete volt és rajta millió csillag mely olyan volt mintha apró lámpások lennének a távolban. Ő maga egy villanyoszlophoz volt láncolva aminek gyenge fénye olyan 4 méter távolságba ért el. Na a súly lámpává változott.... Remek....- fújt arrébb egy kósza tincset idegesen. Beverly még csak ekkor vette észre hogy előtte áll valaki olyan 10 méterre tőle lehajtott fejjel. Elkezdte felemelni a fejét és Beverly megpillantotta smaragdzöld szemeit ahogy világít a sötétben és egyre csak őt nézik. Ekkor feltört memóriájából két pillanatkép egymás után. Az egyik az órája, a másik a fiú szeme akit az udvarukban látott.

- Hé! Te!- kiáltott oda.- Mutasd magad!- ekkor meghallotta ahogy léptei közelednek a vizen. Végül kilépett a fényre. Zack volt az. Arcán ádáz mosoly. Zsebre tett kézzel állt előtte.

- Ch... Mit akarsz itt Szellem?- ez volt az a szó ami a legbántóbb lehet egy ilyen lánynak aki nem tapasztalhatja meg azokat a dolgokat amit más tinédzserek. Bántotta is... Szörnyen marta a szívét mintha savat öntöttek volna rá. Keserű ízt érzett a szájába és elfintorodott. Sírni akart de hirtelen már nem ő irányította a szavait.

- Igen egy szellem vagyok és meg foglak ölni.- majd észrevette a láncokat mostmár a kezén és a jobb lábán is. Mi? Én nem akarok ilyet mondani!- Csak gyere közelebb picinyem!!- húzódott széles mosolyra a szája. Ekkor lepillantott a vízre és egy teljesen másik Beverly nézett vissza rá. A pillantása tele volt gyűlölettel és a száját széles mosolyra vágták. A vér az arcáról lecsorgott az állára majd onnan a vízre csöppent. Szeme vörösen izzott. A bőre kissé átlátszó volt. Csak a szíve volt az egyetlen amin nem lehetett átlátni. Halvány vörösen foszforeszkált. A szörny visszanézett a fiúra. Ő csak állt vele szemben és mosolygott.

- Mintha közelebbmennék hozzád!- kezdett nevetni. Kezét felemelte és egy kés csillant meg a lámpafényben. Alkarját behajlította mintha darts nyíl lenne a kezében.- Pusztulj.....- majd a darts kés egyenesen a szívébe fúródott. Vére vörösen csorgott a vízre. Beverly ekkor kezét hirtelen felemelte és a fiú felé nyúlt.

- Zack!- szemét kinyitotta és zihálva vette a levegőt. A fiú nevének tudata helyén tátongó űr maradt a lány memóriájában ahogy az álma részletesebb szegmentumainak helyén is. Egyik keze a tükör felé nyúlt másik a szívén pihent. Szíve hevesen dobogott szeméből könny folyt. Viszont... Már kipihenten ébredt. Rápillantott az órára amiről 03:51 volt leolvasható. Beverly hanyatt vágta magát az ágyon. Próbált megnyugodni és ennek érdekében mély levegőket vett. Az álmának csak részleteire emlékezett. Pillanatképekre. De a szörny ami visszanézett rá a vízből arra olyan tisztán idézte fel mint ahogy az ablakán kinéz és a szomszéd házra pillant. Még sohasem volt ilyenben része és ez nagyon fura volt számára. Kinyújtotta a plafon felé a kezét majd szép lassan fokozatosan összecsukta és a mellkasához húzta. A másik kezét is odatette majd megfogta az előzőt. A szíve nagyot dobbant ahogy a fiú képét maga elé képzelte. De minden esetre azt akit az ablakán keresztül látott nem az volt akit az álmában. Úgy gondolta ő úgy is csak egy álomkép volt az igazi biztos nem vágna ilyet hozzá.... Ráadásul ő is olyat mondott amit nem akart biztos volt benne valami ami nem engedte őt sem. Minden esetre bedugta a fülhallgatóit és zenét hallgatott miközben az álmára gondolt. Valahogy túl sokat is....