Hercegnők Harca - SZÜNETEL

13. Pók begyűjtés

Khmm khmm... Egy "kicsit" késve hoztam ezt a részt, remélem megbocsájtjátok nekem! 

Valószínű, hogy a következő is ehhez hasonló késéssel érkezik, szóval már előre is bocsánat mindenkitől! De nem is zavarlak titeket, tessék olvasni! További szép napot mindenkinek!

━━━━━━✧･ﾟ: *✧･ﾟ:* ★ *:･ﾟ✧*:･ﾟ✧━━━━━━

Merida hangos zenére ébredt. Stark az AC/DC Highway to Hell című számát rakta be ébresztőnek, ami akármennyire is jó zene, be kell vallani nem épp egy altató. És persze a Stark-toronyban még az se működik, hogy kinyomod az ébresztőt és alszol tovább, ugyanis Péntek figyeli az embert és ha nem kel föl, újra beindítja a zenét. Így végül Merida 9:15-kor végül kikelt az ágyból, és a szekrényhez lépett. Egy fehér trikót és egy fekete farmert vett fel, majd egy zöld kockás inget, amit egy kis gondolkodás után végül nem gombolt össze, végezetül pedig alaposan kifésülte a haját. Tetszett neki, hogy itt nem olyan szörnyűségeket kell hordania. mint otthon! Miután kész volt, a konyhába sietett, ahol Tony Stark állt két bögre kávéval a kezében. 

- Csináltam neked kávét! Rajtunk kívül még csak Roger van ébren, de ő már lement futni. Van még egy fél óránk indulásig, addig ha szeretnél ehetünk egy reggelit, vagy akár elindulhatunk most is és veszünk valamit menet közben - ajánlotta fel a zseni, miközben a lány kivette a piros bögrét a kezéből és belekortyolt. Életében nem ivott még ilyet, de egészen jó volt, így végül ivott még egy kortyot. - Most iszol először kávét? 

- Igen. Fura, de nem rossz. És szerintem vegyünk valamit menet közben!  

- Rendben, akkor idd meg, és indulunk! Addig csinálok Capsiclenek is egy adagot, hogy ne maradjon szomjan, mikor visszaér! - mondta Tony és újra a gép felé fordult. 

A lány 30 perc alatt végre legyűrte a sokaknak magát az életet jelentő keserű folyadékot, majd a zsenivel együtt leliftezett a földszintre. Amikor 10:00-kor kiléptek az épület kapuján, a tőlük nem is olyan messze lévő sötétkék kocsi ablakából Happy feje bukkant elé, aki mosolyogva integetett nekik. Tony gyorsan bediktálta a címet, majd dobott egy üzenetet May Parkernek, hogy úton vannak. 

- És te ki vagy? - szólalt meg hirtelen Happy a tükörben Meridára pillantva. 

- Ő itt Merida. A Disney meséből. De ha utcán vagyunk, akkor Meredith Barnett! 

- Na várjunk. A Disney meséből? Akkor ő egy Disney hercegnő? De azt hogy? - kezdett el kérdezgetni Happy. 

- Majd elmagyarázom - zárta rövidre a témát Stark. - A háztól nem messze van egy Starbucks, majd veszünk valamit onnan! 

- Egy mi? 

- Starbucks! Egy kávézó. De jó cuccok vannak ott, csak drágák. Szerencséd, hogy velem vagy!

Végül Tony Stark az aznapi második kávéjával, és egy áfonyás muffinnal a kezében sétált ki a kávézóból, mögötte pedig Merida lépkedett egy tálka áfonyás zabkásával. Onnan átgyalogoltak a házhoz, ahol 11-re volt jelenésük. Persze amolyan Starkos módon 11:15-re értek csak oda a hatalmas házhoz, ahova gyorsan felcsöngettek. 

- Ki az? - kérdezte egy recsegő női hang a gépen át. 

- Tony Stark, és az egyik segítője, Meredith Barnett! - szólt vissza Tony a kicsi mikrofonon át. 

- Oh, Mr. Stark! Már vártam, hogy mikor jön meg! A 7. emeleten jobbra! Az ajtó előtt fogom várni önöket!

- Köszönjük! - mondta még a zseni. Az ajtó egy hangos sípolás kíséretében kinyílt, és szabaddá vált az út a lakáshoz.