Hercegnők Harca - SZÜNETEL

10. A Tesseract

Ahh bakker, ezt a részt még előző héten ki akartam rakni! 😭 Most már mindegy. Azért remélem tetszeni fog nektek! Jó olvasást mindenkinek! 

<--< ✿ >-->

A hatalmas ajtó nyikorogva nyílt ki a két isten előtt. Thor rápillantott az öccsére, majd magabiztosan belépett a terembe. 

- Vigyázz, a végén még belefutunk valami veszélyesbe! - szólt oda neki Loki. 

- Van bármi, ami veszélyes Thor számára? - vigyorodott el a szőke, és hátrafordult az öccse felé, majd a következő 4 lépést hátrafelé tette meg... Szerencsétlenségére. 

Loki csak annyit látott az ajtóból, hogy a bátyja sétál hátrafelé, majd hirtelen eltűnik, egy hatalmas robajjal. A fiú ijedten rohant oda, ahol az előbb még Thort látta. 

- Lépcsők... A lépcsők veszélyesek - hallatszott lentről egy fájdalmas nyöszörgés, mire a fekete hajú isten hangosan nevetve lesétált a lépcsőn. 

- Úgy tűnik még nem unták meg... Na gyere, te idióta! Már csak pár fok!

- Neeeem akaroook! Le a lépcsőkkel! - ült fel morogva a szőke isten, majd kénytelen kelletlen követte az öccsét, aki már elindult a lépcsőkön. 

Nagyjából 10 fokkal később azonban az eddigi éjfekete falak hirtelen arannyá változtak, majd egy kanyarral később egy elágazáshoz jutottak. 

- Te jobbra, én balra! - mondta Loki, majd már el is indult a baloldali úton.  

Mit volt mit tenni, a szőke elindult a jobboldali folyosón, akármennyire is akart volna most inkább az öccsével maradni. Nem sokkal később egy hatalmas faajtóhoz ért, amit nagy lendülettel kinyitott, és egy kis lépcső előtti térhez jutott. Vele szemben egy ugyanolyan ajtó volt, ahonnan Loki pislogott rá meglepve. 

- Akkor nem haltál meg. Ez... jó hír - mondta egy műmosollyal Loki. 

- Nem bizony. És mint látom te se. Na menjünk azért a hülye kőért! - mondta Thor, és egy szomorú sóhajtással folytatta a lépcsőzést. Szerencsére már a célvonalban voltak, így a nem kellett sokáig menniük. 

Egy hatalmas folyosó tárult eléjük, aminek a két fala mentén kis tartóoszlopok voltak, azokon pedig a különböző különlegességek. Balra az ötödik ilyen kis oszlopon egy halványan világító kék kocka pihent. Loki szemében izgatottság csillant, ahogy ránézett a tárgyra, és villámgyors mozdulattal nyúlt a kocka felé, azonban Thor elkapta a kezét. 

- Ne olyan gyorsan öcsém! Majd én viszem! - mondta a szőke isten, és felkapta a kockát, majd bedobta a nála lévő oldaltáskába. 

- Ennyire nem bízol meg bennem? - kérdezte egy hatalmas vigyorral Loki. 

- Pontosan! Na induljunk vissza, hátha szükség van ránk! 

  - Rengeteg lépcsőfokkal később -

- Na végre! - suttogta lihegve Thor, mikor kiértek, nekidőlt a hideg aranyfalnak és végigsimított a kezében pihenő pörölyén. 

- Csak egy kérdés bátyó! - szólt utána Loki, mire a szőke megfordult és érdeklődve meredt az öccsére. - Eddig is nálad volt az a pöröly? 

- Persze, miért? - kérdezte Thor, még mindig azon mosolyogva, hogy Loki lebátyózta. 

- AKKOR MI AZ ISTENNEK LÉPCSŐZTÜNK?! Fel tudtunk volna repülni! - üvöltötte el magát a csínytevés istene idegesen.