Serendipity(Luke Hemmings) [BEFEJEZETT]

3. rész

Másnap reggel időben felkeltem. Elvégeztem a szokásos reggeli teendőimet. Egyedül voltam otthon, anyuék korán elmentek már. Natalie-val együtt indultunk az iskolába. Holnap lesz az évzáró, ahol búcsút veszünk egymástól és az iskolától. Ma reggel is próbáltunk, búcsú szövegeket gyakoroltunk... Az ilyenkor szokásos dolgokat. Szerintem nem kell elmagyaráznom.

- Sikerült ruhát venned magadnak? - kérdezte Nat az egyik szünetben.
- Igen, végül egy ötödik boltban megtaláltam amit kerestem- mondtam a földet nézve.
- Csak nincs valami baj? - nézett rám aggódóan.
- Ugyan mi lenne? - rántottam meg a vállam.
- Hmm kicsit fura vagy.. - nézett rám.

Hár persze hogy az vagyok. Tegnap este lehet, hogy "elfelejtettem" ami előtte délután volt. De amikor felkeltem, megint magam előtt láttam Luke-ot. Ahogy ott állt előttem a szűk és szakadt fekete farmerében, egy fekete Nirvana-s ujjatlanban. Muszáj megint a szemeire gondolnom. Mint a tenger egy nagy vihar után. Nem tudtam mi ütött belém. Valószínűleg soha többé nem fogom látni. Pár nap múlva úgyis elfelejtem, mint minden helyes fiút akit meglátok valahol a városban. Nagyon furcsa, hisz ahogy mondtam, teljesen eltért az ízlésemtől... Nem kéne ezen ennyit rágódnom. Nem értem magamat...

Délután fodrászhoz mentem, hogy kicsit vágjon a hajamból, mert már nagyon töredezett volt a vége. Nagyon szeretem a fodrászom, bármiről tudunk beszélgetni, amikor ott vagyok a szalonban. Egyszer anyukám megkérdezte tőle, hogy miért választja egy fiú a ezt a szakmát. Ő lazán azt válaszolta : - Kiskoromban mindig elcseszték a hajamat és tennem kellett ellene valamit..

Miután végeztem a szalonban, haza mentem és elővettem az ünneplőmet, amit holnap fogok felvenni. Bekapcsoltam a TV-t ahol épp a híreket mondták be. " A One Direction megérkezett londoni szállodájukba és már most több száz rajongó áll az épület előtt, hogy esélyük legyen egy rövid találkozásra a fiúkkal...."
Elszomorodtam, mivel mi nem mehettünk oda, hisz készülnünk kellett a holnapra. Vissza kellett mennünk az iskolába, feldíszíteni a termet és egész udvart...

- Láttad a híreket?-kérdeztem Natalie-tól az iskolába érve.
- Igen, igen láttam. Kár, hogy nem mehetünk oda-mondta szomorúan- viszont van itt egy dolog, amit nem mondtam még el neked. Pontosabban 2 dolog.
- Na mondd már! - kezdtem türelmetlen lenni.
- Ez a két jegy az első sorba szól ráadásul tartozik hozzá egy talalálkozás a fiúkkal a back stage-ben
Kikerekedett szemekkel, lefagyva álltam Nat előtt, aztán leesett, hogy mit is mondott.
- Úristen most ez komolyan mondtad? - gördült le egy könnycsepp az arcomon.
- Halálosan komolyan- ölelt át, majd én is visszaöleltem.
-Nagyon nagyon szeretlek!
- Én is téged May!

Elérkezett az utolsó nap, ha mondhatom így. Nagyon-nagyon nehéz volt elválni azoktól az emberektől, akikre szinte testvérként néztem. Mindenkit egyesével, szorosan megöleltem, a könnyek már javában folytak a szememből...
A ballagási ebédet az osztály kedvenc éttermében tartottuk, ahol mindenki ott volt. Legyen emlékezetes ez at utolsó közös buli...

Már késő este volt, amikor haza értünk Natalie-val. Aznap este nála aludtam, hiszen holnap megyünk életünk vélhetőleg legjobb koncertjére. Alig várom hogy lássam Harry-t ahogy leül majd pont velem szembe és elkezdi, mondtani a hülye vicceit amiket a többség nem kedvel, de én odáig vagyok mindegyikért. A zöld szemeiért, a göndör hajáért, a gödröcskéiért. Az egész ember annyira csodálatos, hogy azt nem lehet szavakkal kifejezni. Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy miért szeretem őket ennyire, akkor nem tudok válaszolni, mert ezt tényleg nem lehet leírni. Szinte már a testvéreimmé váltak. Velük fekszem le este, és velük ébredek.. Ott vannak a falamon, visszamosolyognak rám. Megvígasztalnak a dalaikkal, ha éppen olyan a hangulatom. Megnevettetnek a sok baromságaikkal. A szívembe zártam őket és sosem akarom elereszteni őket...

Sziasztok! Ez megint egy kicsit rövidebb rész lett. Viszont sejthetitek, hogy a következő rész tartalmas lesz. Remélem, hogy azért ez is tetszett nektek. Igyekszem hozni a negyedik részt.❤️