Tabu

C H A P T E R 24

Darren

A motorommal kacskaringózva kerestem az ismerős panelt. Már bőven nyolc óra múlhatott és a sötétkékkel bevont csillagos ég is erről tanúskodott. Laney megszorította a derekam, mire jobban fürkésztem a hatalmas kőtömböket. Tudtam, hogy ez a motoron töltött húsz perc kínkeservesen telt számára, ez pedig az én mellkasomban is kellemetlen érzést hagyott maga után. Amint megtalálta a szemem az erkélyt, amelyről halomban lógtak le a kis indák, azonnal lefékeztem. Sietősen leszálltam a járműről, majd Lane csípőjét átfogva leemeltem a onnan, utána le is zártam. Laney körbe forgott háromszor. Mindent megnézett maga körül, majd hatalmas, néhol zöldes, néhol kékes szemeit hatalmasra nyitva meredt rám.

- Mégis hova hoztál?- kérdezte, zavartan eltűrve a haját az arcából. Nem is tudta mennyire megőrjít ezzel a mozdulatával...meg úgy az összessel. Az ajkába harapva nézett rám, én pedig a tekintetem inkább a kapura vezettem, amikor illetlen képek szöktek az agyamba, hogy teljesen más helyzetben végzi el ezt. Megköszörülve a torkom végignéztem a régi panel sárgára festett oldalán, majd ismételten a lányra vezettem a tekintetem.

- Majd meglátod. Bízol bennem?- nyújtottam felé a kezem és kérdésemen hirtelen énis meglepődtem. Mindketten megálltunk a mozgásban egy pillanatra és a másikat figyeltük. Kezdtem kínosan feszengeni, amikor gondolkozva lemeredt a kezemre. Talán nem volt jó ötlet ide hoznom. Vagy talán ez a kérdés. Kényelmetlen szituációt szült és...

- Nem is kérdés!- rosszindulatú gondolataimból kimászva, örömmel zártam össze a tenyerem, amelyben szinte elvesztek pici ujjai. Imádtam. Imádatom jeléül pedig a számhoz emelve puszit leheltem a kézfejére, majd magabiztosan elindultam az üres kis beálló felé. Rutinosan nyomtam be a postás kódot, az ajtó pedig éles sípolással jelezte a belépésünk engedélyét. Ahogy a sötét helyiségbe léptem, Laney kissé viszakozott mögöttem. Szembefordulva vele néztem le rá, bár arcának körvonalai rajzolódtak csak ki a koromsötétben. Kis pisze orra, hatalmas szempillái, arcának lágy éle, hajának hullámzása és a telt szája... Meg kellett emberelnem magam, hogy azonnal rá ne vessem magam az egyik falnak tolva kis termetét. Végig akartam csókolni mimdenhol ahol csak lehetséges volt. Meg akartam neki mutatni memnyire tudnám szeretni és kényeztetni, bár ennek még nem jött el az ideje. Nem akartam, hogy "olyan" srácnak nézzen. Ezelőtt sosem érdekelt minek hittek a lányok, de Ő más volt. Laney teljesen más és ez kicsit zavarbaejtett engem is. Még ki kellett tapasztalnom, hogy is kell bánnom egy ilyen tapasztalatlan és viszakozó lánnyal és nem az lett volna a megfelelő módja, ha most nekiugrok. Pedig mennyire szerettem volna!

- Hunyd le a szemed- kértem jámborul, mire azonnal meghőkölt és olyan hirtelen vett levegőt, hogy féltem, szívrohamot kap - Héj- kaptam a dereka után és óvatosan magamhoz vontam apró lényét - Azt mondtad bízol bennem- emlékeztettem és kicsit már kezdett idegesíteni, hogy csak érezni éreztem, de semmit sem láttam belőle.

- A sírba viszel- morogta bosszúsan az orra alatt.

- Először még más terveim vannak, azt illetően hova viszlek- vágtam rá kacéran, mire nagyobb levegőt vett. Tetszett, hogy minden, amit mondtam ennyire hatással volt rá. Felkuncogva megfogtam a kezét és a lifthez lépve kitártam az ajtaját. Laney-t nagynehezen betuszkoltam és megnyomtam a legfelső emelet gombját. Nem hazudtolta meg magát, még mindig dacolt velem, de ez már csak megmosolyogtatott. Míg az ajtó becsukódott, Laney szemei csukva maradtak, én pedig elé állva elemeztem végig minden egyes centiméterét. Végre láthattam aranyos orrát, hogy a szempillái rábuknak enyhén kipirult arcára, világosbarna haját, amint a hátára omolva annak közepén végződnek a lokniai és édes mosolyát...