C H A P T E R 14

27K 1.1K 250
                                    

Laney

Még alig halt el a jármű brummogása, sietősen lepattanam a róla és már a járdeszegélyen állva lekaptam a fejemről a sisakot. Ahogy végignéztem a kis éttermekkel sűrített partszakaszt, akaratlanul is megakadt a tekintetem a Marble-en, amely pár épületnyire állt tőlünk. Azóta elkerültem ezt a helyet, amióta Dash brutálisan összeverte Rixton-t. Az arcom azonnal eltorzult az emlékekre. Csontok reccsenése, fröccsenő vér és ahogy egymásba kulcsoltuk bepiszkított kezeinket. Mint valami tettestársak. Látványosan megborzongtam, majd egy szó nélkül elindultam az idilli hangulatot árasztó épület felé, amelynek üvege mögött halványan rajzolódott ki anyu és Melanie alakja, ahogy egymással nevetgélnek. Tudtam, amint beérünk ez a mosoly lefagy anya arcáról és ismét szembesülhetek a csalódottságával. Alig tettem két lépést, meleg ujjak fonódtak a csuklómra. Dühödten fordultam Dash felé, aki abban a pillanatban lendítette át motorján a lábát és szedte le sisakját a fejéről. Haja összekuszálódott, de egy begyakorlott mozdulattal máris tökéletesen festett a nap narancsos fényében. Arról nem is beszélve, hogy azzal az ezernyi barna árnyalatot öltő íriszeivel, úgy nézett rám, hogy menten liftezni kezdett a gyomrom. Fel, le, fel, le. A fogsorom összeszorítva hagytam, hogy egy kicsit közelebb vonjon magához, nem tehettem róla, ha utáltam, akkoris megnyugvást okozott közelsége. Darren úgy bámult le rám mintha én lennék az egyetlen a világon és egy kicsit úgy is éreztem tőle magam, hogy csak ketten vagyunk a bolygón. A sirályok rikácsolása, a tenger zúgása, a gyerekek önfeledt nevetése és a járművek zaja mind egytől egyig megszűntek. Helyette csak a mellkasomban dübörgő szívem hallgattam és ahogy nehezen veszi a levegőt.

- Látom nem ismered a személyes tér fogalmát- törtem meg a közénk szorult csendet.

- Valóban. Ezért ismerkedem most a te személyes tereddel- kacéran kacsintott, majd arcára komolyság ült- Elizabeth a bajod?- kérdezte az egyértelműt. Mégis mi más?

- Nem érdekel Elizabeth- hazudtam.

- Akkor mégis miért vágtad be így a durcit?- bökte meg a csípőm, egy bugyiszaggató mosollyal arcán. Ám ahelyett, hogy elvette volna a kezét, inkább a derekamra fektette. Nem válaszoltam, csak mint egy durcás kislány oldalra csaptam a fejem és kereszteztem a karjaimat a mellkasomon. A szemem sarkából láttam, hogy hirtelen lejebb szökik pillantása. "Nem tanultad még meg, hogy ne tedd így a kezed, baby?" visszhangzottak szavai a fejemben, amikkel mindig figyelmeztetett bármikor ilyen pózba vágtam magam. De most még azért sem - Tudom ám, hogy ez a bajod- kuncogott halkan.

- Ne csinálj úgy,mintha ismernél- horkantam fel és dühösen meredtem rá.

- De hisz ismerlek, baby- billentette oldalra a fejét, majd szabad kezével a fülem mögé tűrt egy tincset - Tudom, hogy a kedvenc virágod a napraforgó- ujjait a nyakamtól egészen a vállam széléig vezette, minden egyes mozdulatát pedig csokoládé szemei követték - Hogy mielőtt hazaérnék a suliból az ágyam szélén üldögélve nézed a naplementét - most ujjbegyével egészen a kézfejemig vándorolt- Hogy imádod azt a kis sárga, fodros ruhád. Azóta is átkozom magam, hogy azt mondtam cseréld le, mert túl gyerekesen áll. Igazából gyönyörű vagy benne- a torkom elszorult szavaitól és attól, hogy kezeinket kínzó lassúsággal kulcsolta össze - Hogy három dologtól félsz igazán: sötétség, villámlás és bohócok. Tudom, mert évekkel ezelőtt, amikor kint tombolt a vihar, a karjaimban mesélted el félálomban- az állam szélét simította végig, nekem pedig nagyra kerekedtek a szemeim. Hogy emlékezhet ilyesmire? Még nekemis alig rémlik... - a Bridget Jones naplója a kedvenc könyved és filmed is- apró mosolyra húztam a szám, a mozdulatom azonnal megragadta figyelmét - Imádsz béna, csöpögős zenékre bulizni reggelente, mert azt hiszed senki sem hall. Leginkább Chucky-ra- vigyorgott végre a szemembe nézve. Azonnal megfeszült a testem és az adrenalinszint is felszökött a testemben - Botlábú vagy, de nagyon aranyosan csinálod. Utálod a motorokat- akaratlanul is bólintottam - Azt is tudom, hogy apukád miatt- a szememben könnyek gyűltek, ő pedig fájdalmas arccal közelebb lépett hozzám - Nagyon béna vagy felhőnézegetésben. Még mindig meg vagyok győződve, hogy az egy T-Rex volt- simította el a szememből kiszökő könnycseppet. Halkan felkuncogtam és felé léptem, hogy testünk teljesen összeérjen. Nem tudom honnan jött, hisz az előbb még annyira gyűlölni akartam, de most csak többet akartam belőle - Nem bírod a whiskey-t- kis híján majdnem lepillantottam szájára, de azzal tudtam, elárulnám magam és azt, hogy még mindig élénken élnek a fejemben az emlékeim az első csókomról, amit Darren-nek adtam - De a fahéjas palacsintát annál jobban. Szeretsz festeni és odavagy a művészetemért - kacsintott, majd széles vállait megemelve vett egy mély levegőt - Végül pedig, de nem utolsó sorban; Szereted fekete bugyikkal őrjíteni a fiúkat. De ha őket nem is, engem biztosan - sunyin elvigyorodott, mire eltátva a szám nevetve ellöktem magamtól. Kicsit messzebb engedett, ám nem eresztett.

TabuWhere stories live. Discover now