Tabu

C H A P T E R 17

Laney

- Hazaértem!- kiáltottam becsapva magam mögött a bejárati ajtót. Végre nem éreztem magam feszélyezetten ebben a házban attól félve mikor botlok bele Darren-be. Tudtam, hogy edzése van és egy ideig a színét sem fogom látni. Fáradtan ejtettem le a vállamról a táskám és lerúgva a cipőm igyekeztem be a konyhába. Tökszínű pulcsimat belehúztam a laza farmeromba és az ujjával elfedtem a tiszta lila és kék foltos csuklómat. A bőröm mindigis szörnyen érzékeny volt, de ezt most még a szokásosnál is jobban utáltam. De sokkalta jobban. Anyu már a gőzölgő lábasok melett sertepélt és amint meglátott csak egy halk sziát eresztett el. Ekkor csapott fejbe a valóság, hogy ja, tényleg, ő még mindig haragszik rám. Bár az étteremben egy kis enyhülési tendenciát mutatott a Dash-el begyakorlott történetünk és csöpögős viselkedésünk láttán, azért még láthatóan neheztelt.

- Segítsek?- ajánlottam fel az egyik bárszékre ülve, úgy, hogy rálássak a tűzhelyre. A konyhaszigetre könyökölve néztem, ahogy nekem háttal kavargatja a levest.

- Inkább csináld meg először a teendőidet- összeszorult a torkom. Tehát Dash szobáját - Ha utána még lesz időd segíthetsz- mondta monoton, semleges hangon, majd a hűtőhöz sétálva kivett egy doboz gombát.

- Nem kapott már elég büntit?- sóhajtottam fáradtan, ám közben csodáltam is, hogy ilyen választékosan és finoman tudott főzni úgy, hogy egy ideje csak gombás dolgokat ettünk. Mindennek a lényege az volt, hogy borsot törjön Darren orra alá. Nem mintha nem érdemelné meg az a szamár.

- Nem tudom miről beszélsz- motyogta, majd elém téve egy vágódeszkát, nekilátott az étel felvágdosásának. El akarta rejteni a szája szélén bújkáló somolyát, de nem sok sikerrel járt.

- Miért utálod ennyire anyu?- pillantottam fel rá szomorúan. A kés megállt a kezében, majd letette. Feszülten vett egy mély levegőt és az asztallap szélét markolva megtámaszkodott, majd felemelte rám fejét.

- Nem emlékeztet ő téged valakire?- Na szép, helyben vagyunk. Zavartan megköszörültem a torkom és izegni kezdtem ültömben. Látván a szorongásom, gúnyosan elmosolyodott - Dehogynem emlékeztet- horkant fel - Csak azt nem értem- sóhajtott és rám meredve ingatta a fejét - Ha te is észrevetted, miért nem kerülöd el őt olyan nagy ívben, ahogy csak tudod?

- Darren nem olyan mint apu- elcsuklott a hangom a mondat végén, anyu pedig összepréselte ajkait. A levegő mintha pattogzott volna az elektromos feszültségtől közöttünk. Mint két pózna, amelyek között elszakadt a vezeték.

- De, Laney. Pontosan olyan- szemei vörösebbek lettek, mintha a sírását próbálná visszaszorítani. Amint megdörzsölte az orrát, hogy elterelje a gyanút a szipogásáról tudatosult bennem, hogy valóban igyekszik elfojtani a keserű zokogását. Szerintem mostmár így marad ez az örökkévalóságig. Ezért nem hoztam soha szóba aput a balesetünk óta.

- Akkor meg miért utálod? Aput szeretted...- rivalltam rá bosszúsan. Nem éreztem igazságosnak, hogy ilyen ellenszenves Dash felé. Főleg, hogy úgy tudta mi együtt vagyunk.

- Még most is szeretem- tiltakozott élesen, mozdulatai egyre erőteljesebbek lettek, ahogy felvágta az ételt - De apád messze nem volt jó ember. Szeretett engem, téged még annál is jobban, de a szenvedélyei elsodorták. Gondolom nem kell bemutatnom: cigi, alkohol, motor és nem utolsó sorban a nőügyei - az állkapcsom összeszorítottam. Rá akartam kiabálni, hogy félreismeri Darren-t, ő nem olyan, de úgy nyilalt a csuklómba a fájdalom, ahogy az elmémbe a tegnap este emlékei. Ahogy Darren leitta magát, történetesen Tiffanny hasáról és utána megszorított. Kelletlenül lesütöttem a tekintetem, míg anyu folytatta a monológját - Ha Darren-re nézek, apád képe villan be előttem. A rossz oldala. És bár fiamként tekintek rá...- ujjai megfeszültek a fém körül és egy könnycsepp a vágódeszka szélére hullott - De elsősoron a te biztonságod az én érdekem. Saját tapasztalatból mondom, hogy Darren nem a neked való fiú, Laney- mély levegőt vett, míg én összeszorítva a számat mondogattam magamban azt a hat szót "Darren nem a neked való fiú". Mindigis tudtam, biztos voltam benne, most is tisztában voltam a ténnyel, hogy nem passzolunk, de akkor miért éreztem az ellenkezőjét? - Bár nem csinálnám vissza, vagy újra, de nekemis volt egy Nate-em és egy másik életben őt választanám, a Darren féle fiúkat pedig nagy ívből kerülném. Ezért nem értem, mit tud neked adni, amit más fiú nem?- kérdezte értetlenül. A válaszon még agyalnom sem kellett, azonnal felpillantottam rá.