C H A P T E R 19

30K 1.1K 427
                                    

Sziasztok Drágáim!♡

Fontos bejelentenivalóm van:) Ha még nem láttátok volna, van egy új történetem Watty-n Vakszerencse néven. Akinek van kedve olvassa el, mert nagyon nagy örömmel írom, de még visszajelzéseket annyira nem kaptam.
Előre is köszönöm^^

Puszi nektek!

Puszi nektek!

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Darren

Levegőt! A fejem zúgott, a tüdőm égett, a szívem megállíthatatlan tempóban kalapált és a lábaim remegtek, ahogy felültem az ágyban. A matrac bal oldalára kaptam a fejem, reméltem, hogy Laney majd ott lesz, de teljesen üres volt és csak azt értem el, hogy megszédüljek a hirtelen mozdulattól. Fejbecsapott a zord valóság miszerint most utált. Vagyis próbált úgy tenni, de a fene tudja kigobozni mit éreznek a lányok. A kezem a gyorsan fel-le emelkedő mellkasomra nyomtam. Nyugodj le, nyugodj le... Nem megy! A francokat! Kipattantam az ágyból és imbolyogva, éles levegővétellel a szobám ajtajához támolyogtam. Olyan régóta nem kellett a fűben heverészős praktikámhoz folyamodnom és egyáltalán nem hiányzott. Laney mellett nyugodt voltam, végre az inzomniámnak és a pánikrohamaimnak is véget vetett. Eddig. Most kezdődhet minden újból. Ahogy kilöktem a kertbe nyíló üvegajtót alig tettem pár lépést, majd összeroskadtam. Nehezen a hátamra gurultam, majd kínok közt felnyögtem, amikor fájdalom hasított a bordáim közé, mintha egy dárdát hajítottak volna belém. Oké semmi baj. Összeszorítottam a szemem, mert most még a csillagok is forogtak körülöttem. A fülem sípolt, majd monoton zümmögés töltötte be, mintha egy idegesítő szúnyog repkedne körülöttem. Vagy inkább száz. Semmi sem oké. Mikor lesz már vége? A fülemre tapasztottam a tenyereimet, hogy tompítsam az idegesítő zajt. A fogaim olyan erősen szorítottam össze, hogy a megcsikordultak. Hirtelen meleg ujjak fonódtak a csuklómra, nekem pedig kipattantak a szemeim. Észrevettem, hogy Laney kékes szemei aggódva fürkészik az enyémet, ahogy fölém hajolt, teljesen kitakarva az égbolt képét. Hála, tuti behánytam volna, ha mégegyszer meglátom a forgó égitesteket. Azonban jelenléte egy cseppet sem segített, ismételten a fülemre igyekeztem tenni a kezem, de óvatosan megakadályozta.

- Csukd le a sze-szemed- dadogta idegesen, hajszálvékonyni, cincogós hangon. Tehát most kelt fel. Engedelmesen lehunytam a szemem, bár látványának hiánya azonnal belém hasított, mint egy balta a fába - Lélegezz te majom, lélegezz- én tényleg próbáltam, de bénázásom csak mégjobban felidegesített, így gyorsabban kapkodtam a levegőm, a fülemben is erősödött a zaj. Magamat fogom kinyírni. És akkor, abban a pillanatban amikor az arcomat megfogva a homlokát az enyémnek döntötte és a szívemre helyezte tenyerét valami bekattant nálam. Laney megtalálta a rohamom kikapcsoló gombját; a közvetlen jelenléte volt az. Ahogyan a légzésem egyenlítődött, úgy váltotta fel azt a kis idegesítő zümmögés a halk dúdolása. Melegség töltötte be minden porcikám, minden egyes másodperccel. Nem tudom meddig lehettünk így, de a szám végetértével a kis meghitt légkörünk is megszűnt. Lane nagyokat pislogva elhajolt tőlem és feszülten átvizsgálta az arcom minden szegletét, megbizonyosodva, hogy biztosan elmúlt a baj. Tekintetem szemeiről az ajkaira vándorolt és a lelkem mintha feléledt volna a csókunk gondolatára. Amúgyis nehezen tudtam elaludni az este, mert annak a pillanatnak a gondolata, amikor a számat az övének préseltem nem hagyott nyugodni. Szinte szomjaztam ajkaira, mint valaki, aki napok óta barangol a sivatagban. De mielőtt megtehettem volna a lépést Lane lefeküdt mellém a fűbe, ügyelve hogy pár lépésnyi távolság legyen köztünk. Sűrű pillái mögül kukucskált az ég felé, mintha nem is lennék ott. Nem jutott semmi érdekes, amit mondhatnék neki, ezért a legkézenfekvőbb kérdést böktem ki, ami eszembe jutott.

TabuWhere stories live. Discover now