Tabu

C H A P T E R 4

Laney

Az egész éjszakás forgolódás után, amint kipattantam az ágyból az első gondolatom az volt: Igen, bizony felrúgtam azt az egy dolgot, amit már fiatal koromban elhatároztam, hogy soha nem fogok; Semmilyen körülményekkel között ne bízz Darren Hayesben! Ásítva vonszoltam magam a fürdőszobába és reménykedtem, hogy a jéghideg víz majd kicsit felélénkít és elmossa a Darren körül örvénylő gondolataim. Többszöri arcmosást követően is ugyanolyan nyúzottan nézett vissza rám a tükörképem. Az a türkiz szempár, ami általában fénylett, most tompán nézett vissza rám. Pisze orromról lassan cseppentek le a vízcseppek. Megtöröltem az arcomat, majd egy lófarokba fogtam a derékig érő hajam. Az arcomat néztem, a vonásaimat. Mindenki úgy jellemzett, hogy tündéri arcom volt, olyan aranyos és mesebeli. Telt, pirospozsgás arc, amikor mosolyogtam, de vékonyak voltak a vonásaim. Pisze orr, kissé húzott szemekkel, amiket dús szempillák kereteztek. Az ajkam keskeny volt, a füleim pedig apróak. Lekonyult a szám, ahogy arra gondoltam, hogy Nathan pár napja elég világossá tette számomra, hogy én ugyanaz maradok számára, aki eddig voltam. Talán mert még mindig letagadhattam volna három évet a kinézetem miatt. Ezzel a gondolattal kutattam át a gardróbomat, valami gönc után, amikor a rádióban felcsendült az egyik kedvenc számom. Sosem szoktam rádiót hallgatni, de annyira tele volt a fejem a gondolataimmal az egész este folyamán, hogy kezdtem úgy érezni megőrülök lassan. Az egyik kedvenc zeném csendült fel, ami először dudolásnak indult, majd idő közben belekapcsolódtam a zenébe. Éreztem, ahogy a melegség átjárja a testem, ahogy a csípőmet ringattam a ritmusra. Nyakig voltam a ruhásszekrényemben, amikor valaki hangosan krákogott mögöttem, amire megugrottam, egyenesen a fejem búbját a bútor lapjába ütve.

- Francokat!- nyögtem fel a fájdalomtól és a lüktető területre simítva a kezem, már óvatosabban hajoltam ki. Legalább a ruhám meglett és most már a kezemben tarthattam könnyű darabot. Összeszorítva a szemeimet egy pillanatra elgondolkoztam vajon lett-e agyrázkódásom? Amikor megbizonyosodtam róla, hogy egyben maradok, mérgesen megpördültem egyenesen a szórakozott Darren felé.

- Sosem fogom tudni megunni nézni a bénázásod- féloldalasan elmosolyodott. Kócos, égnek meredező haja arra mert következtetni, hogy még csak nemrég ébredhetett fel.

- Nagyon vicces- morogtam kelletlenül - Nem hallottál még arról, hogy kopogás? Miért törtél így rám?- unottan néztem az előttem álló fiúra.

- Hát biztos nem a magán koncertedért Lenon...- gúnyosan elmosolyodott - Egyeztetnünk kéne a haditervet- vette komolyra a szót, majd kérdés nélkül helyet foglalt az ágyam szélén. Biztos voltam benne, hogy a sulinkba járó lányok kilencven százaléka a fél karját odaadta volna a mostani helyzetemért, nekem mégis a leghőbb vágyam az volt, hogy páros lábbal rugdossam ki Darrent. Végül csak megforgatva a szemem, a barackvirág ruhámmal a kezemben lehuppantam az ágy azon pontjára, amely logisztikailag a legtávolabb esett tőle - Mit művelsz?- mérte fel a közöttünk elnyúló távolságot.

- Minél messzebb tőled, annál jobb- mondtam egyenesen az arcába, mindenféle finomkodás nélkül – A helyzettől függetlenül, ugyanúgy rühellek- az arca eltorzult szavaim hallatán, majd összefonta karjait izmos mellkasán - Tehát mivel kezdünk?- dőltem a tenyeremre és vártam, hogy megossza velem a "haditervet". Már most hatalmas baleknak éreztem magam, hogy segítségre szorulok, ahhoz, hogy Nate baráti zónájából kikeveredjek. Arról nem is szólva kinek a segítségével.

- Kipipáljuk a tervünk első pontját, mégpedig: figyelem felkeltés - bólintottam - A feladatod az lesz, hogy suli után elcsald Lizzt a futópályára mondván "én viszlek haza". Végig kell néznie az edzésem, te pedig közben majd fényezel.