✉️ Letter To You [Jikook] [Befejezett]

✉️ Levél 1 ✉️

Busan-i testvérek.

 Így neveztek el minket egy Daegu-i Általános Iskolába, ahova mindketten is jártunk, és egy helyről is származtunk. Ezzel a két szóval maradat lehetett velem fogatni, de te utáltál engem. Nem is értem, miért? Emlékszem mikor még egy nyurga kisgyerek voltam, kin nem volt izom, és véletlenül az ebédlőbe elestem és rád borult a levesem, te rám förmedtél, szerencsétlennek nevezve engem. Belül összetörtem, hogy most miért történt ez? Miért pont velem? Véletlen volt, mégis úgy néztél rám, mintha ezer kést szúrtál volna belém. Tulajdonképpen így is volt, csak te nem tudtál róla, hogy minden egyes szavaddal ezer kést döftél a szívembe, kíméletlenül. De még ekkor is tetszettél. Elmondtam anyukámnak az irántad érzett szerelmemet, aki erre a következőket mondta nekem:

-Még csak ötödik osztályos vagy, ne beszélj már ilyen ostobaságokat. Kizárt, hogy meleg legyél, és tetszen neked egy fiú. Ahelyett, hogy ilyeneken gondolkoznál, inkább menjél matematikát tanulni. Ha jól tudom 4,44-re állsz belőle. Javíts magadon, és a jegyeiden. Így nem leszel ötös tanuló, és nem lesz belőled senki. Mindenből ötös vagy, csak a matek nem megy? Ez is a hülye semmit nem érő szenvedélyednek, a táncnak köszönhető. A tánc helyett fordíts inkább időt a tanulásra. Ugrálással nem érsz el semmit, nem kell hozzá tudás. 

Az sem segített, hogy mindennap kaptam egy ilyen beszólást, pedig a tánc és az éneklés volt a szenvedélyem, a menedékem. Otthon sosem énekelhettem, azt mondják irritáló hangom van, ne erőltessem. Az iskolában meg kapom az elismeréseket. Tőled is kaptam, lenyűgöztelek. Ekkor mosolyogtál rám először. Csak egy mosoly volt, de én életemben nem voltam olyan boldog, mint akkor. Köszönöm neked. Remélem többször is láthatom a fülig érő szádat és a csillogó szemeidet, mert ezzel bearanyozod a napjaimat, mik már ígyis feketék.

-'JK'-

Ez a levél nem került feladásra.