YOU T H

40. A PARADICSOMBAN

- Meditálnánk. – mondta Shawn.

- Azt ott te csináltad? – kérdeztem a bögrére bökve.

Pimaszul elmosolyodott – Nem én. Hope.

Felcsillant a szemem. Olyan gyorsan felkeltem, hogy picit megszédültem, így megkapaszkodtam Shawn vállába. Kinyitotta a szemeit és felnézett rám.

- Nem tudsz kikapcsolni, igaz? Itt hagysz? – kérdezte döbbenten.

- Hope kávéja! – pislogtam rá bánakozva.

Mosolyogva megingatta a fejét és mindhárman visszaslattyogtunk a házba.

- Biztos vagyok benne, hogy ide tettem. – mutatott két kezével a pult sarkára Hope.

Kelly tátott szájjal állt mellette. - Elpárolgott volna?

Hope fájdalmasan lehunyta a szemét, majd kedvesen rámosolygott.

- Nem hiszem. Biztos nem Mike vitte el?

- Még alszik. – válaszolta Kelly.

- Lehet a pasid volt. – mondta Hopenak Kyrre, amikor beértünk a konyhába. Egy koppanással letette elé az immár üres csészét.

- Ben nem kávézik. – fordult felé Hope, majd a pillantása a csészére esett. – Ez komoly? Megittad a kávémat? Nem gondoltad, hogy valaki kiöntötte magának? Még több adagnyi van a kancsóban, mert direkt többet főztem.

- Az lehet. De emellett épp egy cukor és tejszín volt. Pont, ahogy iszom.

- Mert én is így iszom.

- Mindig is szerettem a kávédat. – vette oda, ezzel elhallgattatva Hopeot.

Az egész beszélgetés a hátunk mögött zajlott, amíg Shawnnal öntöttünk magunknak a vita kereszt tüzében lévő kávéból. A feszült csendet a nyikorgó falépcső szakította meg.

- Picúr megtennéd, hogy legközelebb nem a székre hajtod a törölköződet, hanem felakasztod száradni? – kérdezte Ben Hopetól. – Tudod, hogy irritál.

- Persze. – bólintott Hope.

- Hova is megyünk ma? – kérdezte Shawn a pultnak dőlve.

Egy órán belül elkészültünk és útnak indultunk. Shawn és Kyrre még tegnap délután elmentek a kocsik bérlése miatt. Mi négyen Hopeékkal, Kyrre pedig Mikeékkal utazott az oda vissza három órás úton a Hunte's Gardens-ig.

A dzsungel szívében helyezkedik el ez a terület. Még sosem jártam esőerdőben, de annyit tudtam, hogy indulás előtt alaposan be kell fújnia magát az embernek. Így mi Shawnnal alaposan körbefújtuk a másikat a parkolóban. Ez éppen elegendő idő volt Hopenak, hogy rávegye Bent jöjjön velünk. A srác vonakodott a gondolattól.

Egy középkorú idegenvezető, aki hiányosan, de némileg tudott angolul, ő vezetett minket végig. A hegyen található misztikus kert nyüzsgött az állatoktól és életre kelt a rengeteg növénytől. 

A gyaloglás folyamán megálltunk egy padnál pihenni. Shawn elővette a telefonját és felhívta az anyukáját. Közelebb ment a növényekhez és megmutatta neki hol van. Addig én benyakaltam fél liter vizet és azért imádkoztam, hogy váljak immúnissá a szúnyogcsípés ellen és sose kelljen innen elmennem. Szemet kápráztató látvány volt. Hope rengeteg fotót csinált és Mike folyton azzal ijesztgette, hogyha közelebb hajol az egyik növény leharapja a karját.

A túra végén hazaindultunk. Shawn a kocsiban kihangosítva beszélgetett a minket követő Kyrrével. Keresték hol kell lekanyarodni, ha másik partrészen akarunk fürdeni és nem feltétlen a szállásnál. Így lyukadtunk ki egy strandon.