Az Árny farkas (Teen Wolf ff.)

21. fejezet

~Sophi szemszöge~

Elmentem futni az erdőbe. Mozgás igényem volt már.

Egyszer csak morgást hallottam. A hang felé fordultam. Egy vörö szempár nézett velem farkas szemet. A tulajdonosa egy fekete farkas volt.

Egyszer csak rám ugrott és a felkaromba harapott. A fájdalom belenyilalt a vállamba.

Ösztönösen felkaptam egy faágat és átszúrtam a felettem álló farkason. Az fájdalmas nyüszítéssel a földre rogyott és vissza változott emberré.

- Gratulálok most már te vagy az Árny alfa...- azzal meghalt.

A szavai hallatára megijedtem és elkezdtem haza felé futni. Amikor beértrem a házba felrohantam a szobámba. Beugrottam úgy ruhástól az ágyamba és magamra húztam a takarót. Elkezdtem sírni, amég álomba nem sírtam magamat.

Reggelre az összes sebem eltünt. Megijedtem.

Felhívtam Stiles. Nem vette fel. Hívtam mégegyszer. Most se vette fel. Hívtam még ötször. Akkor sem vette fel.

Pont most nem veszi fel, amikor a legnagyobb szükség van rá.

Hívtam Scottot. Úgyis amég lábadoztam általában ő segített nekem. Mind a kétszer. Állítólag szakítottak Kiraval. Mert Kira nagyon vissza akart költözni New Yorkba. Tegnap meg is tette. Úgy tűnik már nem találkozom Kíraval.

Scott egyből felvette a telefont.

- Szia.
- Szia.
- Valami baj van?
- Igen. Tegnap elmentem futni és egy faras megharapott. Átdöftem rajta egy hegyes ágat, vissza változott emberré és azt mondta hogy most már én vagyok az árny alfa. Reggelre meg minden sebem eltűnt.- fakadtam ki.
- Összehívom a falkát. Gyere át hozzánk. Tudod hol lakok?
- Igen. Már voltam nálatok. De tudsz valamit Stilesról? Már ezerszer hívtam, de nem vette fel.
- Itt van most mellettem. Akkor te hívtad. Egy csomószor csörgött a telefonja. Elsőre megnézte. Megkérdeztem ki volt az, azt mondta senki. Azt mondta még kinyomni sem érdemes.

Ez a kijelenés meghökkentett. Stilesnak nem érek semmit.

- Mond meg neki hogy ezért még visszatér a kórházba, gerinc töréssel.
- Jó megmondom. Szia.
- Szia.

Azzal leraktam a telefont.

Átöltöztem. Egy fekete farmert, fekete trikót, egy fekete, szürke, fehér kockás inget és a fekete converse cipőmet. A hajamat lófarokba fogtam. Felkaptam a sisakomat és kiviharzottam a szobámból. A motoromig meg se álltam. Felpattantam rá és öt perc múlva már Scotték házánál voltam. Bekopogtam. Stiles nyitott ajtót.

- Szia. Wow, de csinos vagy.- mondta.

- Ne hízelegj Stilinski. Inkább az mond meg miért nem vetted fel.- léptem be a házba.

- Féltettelek.- jött utánnam.

Megfordultam, megfogtam az arcát, magamhoz húztam és megcsókoltam. Zihálva váltunk el egymástól.

- Attól még felvehetted volna.- ziháltam.

Most ő volt soron. A derekamra tette a kezét és megcsókolt. A csókunkat Scott zavarta meg.

- Nem lenne kedvetek egy kicsit beljebb jönni?- kérdezte.

Bementünk a nappaliba és ott folytattuk a csókolózást.

Hallottam Stiles szív verését. De normálisan. Gyors volt és hangos. Hallottam Scottét is, azt is amikor felnevetett rajtunk. Meg még egy csó zajt ami elkezdett kínozni.

Ellöktem magamtól a fiút. Befogtam a fülemet és sírva a földre rogytam.

- Mi történt?- kérdezte és odagugolt mellém. Minden szava nyíl ként hasított a dobhártyámba.

- Hallok... Mindent hallok. Hallom a szív veréseteket. Tisztán.- sírtam.

Akkorra már Scott is ott volt.

- Nyugi. Ez normális. A vérfarkasoknak jobb a hallásuk.- suttogta a levegőbe. Hallottam minden szavát.- Csukd be a szemedet, koncentrálj erősen és utánna nyisd ki.

Így tettem. Amikor kinyitottam a fiúk eléggé megdöbbentek.