Az Árny farkas (Teen Wolf ff.)

1. fejezet

~Sophi szemszöge~

Az ébreszrő ébresztett fel reggel.

Semmi kedvem nem volt felkelni de, suliba kellett mennem.

Kimásztam az ágyból és a ruhásszekrényemhez mentem. Kinyitottam. Televolt fekete és sötét szürke ruhákkal. Volt benne néhány színes is a szekrény aljára hányva.

Végül egy fekete pólót, sötét szürke pulcsit, fekete farmart és egy fekete converse cipőt vettem fel.

A konyhában bekaptam egy pár falatot és elraktam magamnak egy termosba kávét.

Apa még a kávéját iszogatta. Már rajta volt az egyenruhája, mivel ő volt a seriff helyettes.

Nyomtam egy puszit az arcára, majd elindultam a suliba.

A motorommal mentem mint mindig. Amikor beértem még alig voltak bent.

A szekrényemhez mentem először. Nem messze a szekrényemtől ott bandázott Scott McCall és "falkája".

Vetettem rájuk egy szúrós pillantást, majd a elővettem az órarendemet. Törivel kezdünk.

Most tanulunk a függetlenségi nyilatkozatról. Mára már begyakoroltam a szövegemet. Stiles Stilinskit úgy ki fogják küldeni hogy az csoda lesz.

Egyre többen kezdtek gyülekezni ezért úgy döntöttem hogy bemegyek a terembe.

A leghátsó padba leültem és elő vettem a töri felszerelésemet.

Kezdtek gyülekezni az emberek már a teremben is és nem csak a folyosón.

- Szia. Árny-lány.- kezdte el valamelyik idióta.

- Kapd be köcsög!- szóltam rá.

Becsöngettek és az óra elkezdődött. A töri tanár- akinek valamiért mindig elfelejtem a nevét- elkezdte az órát.

- Ki tudja mikor írták alá a függetlenségi nyilatkozatot?- kérdezte.

Sokan felrakták a kezüket.

- Réges, régen egy messzi, messzi galaxisban.- mondtam halkan.

A mellettem lévő padban ülő Stiles Stilinski egyből elkezdett röhögni.

- Star Wars! Ez jó volt Lia hercegnő.- mondta normál hangerővel. Valószínüleg mindenki hallotta a teremben.

- Pofabe, Solo!- ordítottam Stilesra.

Fogalmam sincs miért a Solo név ugrott be Stilesról. Han Solo mindig a menő srác volt, Stiles meg olyan szerencsétlen hogy még a saját lábában is megbotlik.

- Ms. Downlope és Mr. Stilnski! Mars az igazgatóiban!- mondta a tanár.

Jaj de jó nagy pekh. Együtt megyek ezzel szerencsétlennel az igazgatóiba.

Várnunk kellett mert voltak bent az igazgatóúrnál.

Négy szék volt az iroda előtt. Leültem az egyik szélsőszékre és reménykedtem hogy Stiles nem mellém ül le.

Sajnos mellém ült le. Elő vettem a táskámból egy könyvet és elkezdtem olvasni. Csak ne szóljon hozzám, csak ne szóljon hozzám. Mondogattam magamban.

- Mit olvasol?- kérdezte

- Az útvesztőt- mondtam unottan.

- Jó könyv?- kérdezte kíváncsian.

- A kedvencem! Már vagy ötször elolvastam és imádtam.- mondtam felháborodva. Ez igaz volt rám. Imádtam Az útvesztőt.

Ő erre csak vedekezően maga elérakta a kezét és inkább témát váltott.

- Downlope a vezeték neved ugye.- kérdezte. Én csak bólitottam.- Nem a seriff helyettes lánya vagy?

- De. Honnan jöttél rá, Serlok?- kérdeztem.

- Szarkazmus. Ez tetszik.- mondta és felnevetett.

Én csak a szememet forgattam.

- Egyébként hogy, hogy nem láttalak még az őrsön.- komolyodott el.

Vállat vontam és folytattam az olvasást.

Igaza volt. Még sosem jártam az őrsön.

- Neked mi bajod van?- kérdezte.

- Nincs semmi bajom.- mondtam furcsán nézve a fiúra.

- Ne mond már hogy nincs bajod. Minden nap feketében jársz, nincsenek barátaid. Áh... tégyleg nincs semmi bajod. Egyáltalán miért viselsz mindig feketét?

- Gyászolom a fejedben éhen halt agyevő rákot.- mondtam unottan.

Erre elkezdett nevetni.

- Kedvelem a szarkazmusodat.- nevetett.

Nem válaszoltam mert szerencsére kinyílt az ajtó. Szerncsétlem ségemre apa és a seriff lépett ki az ajtón.

Jobban az arcomba húztam a könyvet. Stiles is előkapott egyet és az arca elé rakta. Fejellefelé.

Apa és a seriff nem vettek szerencsére minket, vagy csak nem ránk hagyták.

Nem kaptunk szerencsére nagyobb büntetést mint hogy tanítás után a könyvtárban vissza kell rakni a könyveket a helyére.