Az Árny farkas (Teen Wolf ff.)

12. fejezet

Éppen beszélgettünk amikor mind kettőnknek megcsörrent a telefonja.

Engem apa hívott.

- Szia. Valami baj van?- kérdeztem.

- Szia kicsim. Már otthon vagy?

- Igen.

- Akkor jól zárkózz be. Csak egy embert engedhetsz be a házba. Stilest. Mindjárt ott lesz.

- Már itt van. Ő hozott haza a korházból. Mi történt?

- Stiles. Mesélt neked a merényletedről?

- Igen.

- Újjab holttestet találtunk. Ezen is volt  egy cetli. Azt írta hogy lehet hogy akkor nem tudott téged megölni, de most sikerülni fog neki. A suliban fog titeket megölni. Ezért most mind a kettőtöket háziőrizetbe rakunk. Hogy ne unatkozzatok ott lesztek egy másnak. Estére meg megyek én is. Néha a sheriff is meg fog titeket látogatni.

Ledöbbentem. Nem tudtam erre mit mondani. Csak annyit nyöszögtem ki hogy meddig.

- Meddig?

- Amég el nem kapjuk Freddyt.

- Most már lerakom a telefon.

- Szia. Vigyázz magadra! És vigyázz Stilesra!

- Szia.- csaptam le a telefont. Majd kirohantam a szobából. Lerohantam és bezártam az ajtót kulcsal.

Könnyes szemmel mentem vissza az emeletre. Nem hiszem el hogy apám házi őrizetbe zárt engem együtt egy számomra nagyjából idegen fiúval.

- Az apa hívott...- kezdte.- Mi a baj?

- Semmi.- töröltem le a könnyeket a pulcsim ujjával.

- Neked is ugyan azt mondták.- kérdezte. Én csak bólintottam. Oda ment az ablakhoz és kinézett rajta.- Milyen megasan van az ablak?

- Nem tudom.- vontam vállat.- Scottot kérdezd. Egyszer amikor az apukád átjött hozzánk vacsorára, vacsi után bemászott ag ablakomon.

- Hidd el, tudom. Mivel én is itt voltam.- mondta. Miközben keresztbe rakta a kezét a mellkasa előtt.

- Bocsi.- vigyorogtam.

- Van egy ötletem.- szólalt meg egy kis idő után.- Hívjuk fel a többieket.

- Nem engedhetünk senkit a házba. Nem rémlik?

- Nem is engedünk be senkit. Mi megyünk ki. Apám tudja hogy én aztán meg nem ülök a seggemen. És senki sem mondta hogy nem mehetünk ki.

- Igaz. De bocsi háziőrizetben vagyunk.

- Nem őriz minket senki.

- Jó. De csak tíztől háromig.

- Miért?

- Ha nincs suli sokáig szeretek aludni. A három óra pedig amiatt hogy előre elkészüljünk mintha egésznap itthon lettünk volna. És sorozatokat néztünk volna.

- Mint a Merlin kalandjai?- valószínüleg arra várt hogy megkérdezzem mi a fene az, de tudtam. A kedvenc sorozatom.

- Igen az. Egyéb ként az a kedvenc sorozatom.- mondtam lelkesen.- És az alatt az idő alatt talán sikerül is visszaemlekeznem.

Lementünk és bekapcsoltuk a TVt, kerestünk valami jó filmet es csináltam popcornt.

Egy Star Wars maratont vetítettek a tévében.

Stiles karjaiban feküdtem.

- Történt már ilyen?- néztem fel rá.

- Mi?- nézett rám.

- Hogy apukád háziőrizetet rendelt el neked?- néztem rá agódva.

- Ilyen, még sosem.

- Most biztos nagyon veszélyes lehet ha ez történki.

- Az.

Ott aludtam el Stiles karjaiban