Emma Watson ✔

Part 9

Álmosan nyitottam ki a szemem. A nap nagyon sütött, és egyenesen a szemembe, szóval újra becsuktam. Aztán lehet, hogy el is aludtam. Az ébresztő viszont jó (vagy rossz) barát, így végül időben felébredtem. Elmentem reggelizni (egyszerű szendvics), majd apa felküldött Debyhez, hogy felébresszem. Bementem a szobájába, kicsit megráztam a vállánál fogva, végül -amikor felébredt- kimentem. De megláttam a nővérem képeit a falon. Amikor még kicsik voltunk. Anyáról, rólam és róla, amikor még Bradfordban voltunk, meg amikor még együtt volt a család. Családi képek. Képek a nagyival. Anya és apa együtt. Hirtelen elment a kedvem az élettől, az emlékek hirtelen törtek fel, én pedig egyszerre olyan gyengének éreztem magamat...
Elmentem zuhanyozni, majd felvettem egy szürke, a vállánál csipkés felsőt, egy fekete farmert és egy csomó, fekete karkötőt. Tök jól tükrözi a hangulatomat. 😒
Visszafogott, szolid sminket készítettem magamnak, majd felvettem egy vékony, apró, szürkés kabátot, és egy fekete, vastag talpú cipőt.
- Szia! - mentem ki.
- Helló! - mosolygott rám napszemüveggel a fején Selyan, majd megcsókolt. Elindultunk kézenfogva a suliba.
- Mi a baj? - nézett rám érdeklődő tekintetével.
- Semmi! - tagadtam talán túl gyorsan, és egy álmosolyt varázsoltam az arcomra.
- Nem versz át!
- Te hogy ismersz ennyire!? Amúgy csak emlékek. - mondtam szomorúan.
- Csak úgy, hirtelen?
- A nővérem szobája tele van képekkel. - motyogtam, végül pedig nem tudtam visszatartani a sírást. Lassan folytak le a könnyeim.
- Csssssss... ne sírj! Ha valami megtörtént, akkor annak úgy kell lennie. Akkor is, ha bizonyos embereknek rossz. Gondolj arra, hogy legalább anyukád örömre talált. - mondta bölcsen Selyan. Akármennyire tiltakoztam, az eszem folyton azt mondta, hogy a barátomnak (a barátom 😍 tök jó ezt kimondani... vagyis leírni) igaza van.
- Akkor is nehéz. - töröltem le a könnyeimet.
A sulihoz érve egyenesen a terembe mentünk, ahol kis csapatunk érkezésünkkor teljes lett. Amikor megláttak minket kézenfogva, hangos üdvrivalgásba keztek.
- Végre csajszi! - ugrott a nyakamba Lana. Így majdnem hátraestünk, de Selyan megtartott.
- Köszike! - nevetett Lana. Ekkor viszont becsengettek, úgyhogy gyorsan a helyünkre ültünk.
Az ötödik óránk után elmentünk enni. Egy cuki kis hamburgerezőbe ültünk be, ahol valami isteni volt az étel. (Nem akarom azt írni, hogy a kaja.) Aztán visszamentünk a suliba az utolsó két óránkra. Utána irány végre haza. Először ettem egy almát, aztán elővettem a laptopomat, hogy tanuljak egy kicsit. Kb. 2 óra alatt végeztem, ezért először Skype-oltam Dorothy-val az érkezésünk óta.

Emma: Szia Dorothy! Itt vagy? Mizu kint?
Dory: Na, végre! Azt hittem már, hogy teljesen elfelejtettél!
Emma: Akkor miért nem írtál?
Dory: Mert megvártam, hogy te írj!
Emma: Jó, mindegy, úgysem értettem soha a logikádat!😂 Inkább mesélj, mi van nálatok?
Dory: Hát... mindenkinek nagyon hiányzol! De amúgy minden olyan mint eddig. Kicsit uncsi nélküled! De, inkább mesélj te!
Emma: Oké... összebarátkoztam pár emberrel... Lana, Roxane, Rose, Rébecca, Marc, Maxime, Kylian és Selyan.
Dory: Mesélj róluk! Mint említettem, unatkozok!
Emma:  Lana... hát ő (utánad 😉) a legjobb barátnőm lett, nagyon kedves. A barátja Marc, akit nem ismertem meg még annyira jól, de egész jófejnek tűnik. Mind a ketten mindig tele vannak élettel, szerintem nagyon összeillenek. Roxane és Maxime ikrek, nagyon kedvesek, és cukik, mert mindig egymást akarják megvédeni. 😂 Rose és Rébecca legjobb barátnők, én még ekkora barátságot komolyan életemben nem láttam! Állítólag születésük óta ismerik egymást!
Kylian nagyon jó fej, őt amúgy a focistáról nevezték el a szülei, miatta kapta a Kylian nevet! Ez szerintem kicsit fura... na, mindegy. Viszont nagyon jól focizik, és irtó gyorsan fut. Pont mint Mbappé! Selyan pedig a világ legeslegcukibb fiúja! Irtó aranyos, megértő, és segítőkész. A suliban nagyon menő, de nem olyan tipikus, hanem utálja az egészet, és nem tett semmit azért, hogy ez így legyen. Ő igazából... a barátom. 😊
Dory: Ööö... izé. Akkor most közted és Kevin között vége?
Emma: Mivan?
Dory: Hát... tudoood.
Emma: Kedves Dory! Kevinnel két éve szakítottunk! Megcsalt, érted?!
Dory: Jólvan, na! Azért nekem sem könnyű, oké? Tudod, lehet hogy neked minden ok, mert az apád dúsgazdag, Párizsban élsz, van egy nagyon „aranyos, megértő, és segítőkész” barátod, jó kis új haverjaid vannak! De én mindig az árnyékodban voltam! A tökéletes Emma Watson, aki egy híres színész nevét kapta, és aki úgy néz ki, mint egy másik színész! Okos, kedves... bla, bla, bla... én téged mikor érdekeltelek, hm?
Emma: Óóó... bocs! Hát persze! De tudod, engem soha nem érdekelt, hogy mit gondolnak mások! Hogy okos, meg kedves vagyok! Főleg most! Istenem, kit érdekel apám pénze, amikor épp elváltak a szüleim?! Neked legalább a szüleid együtt vannak, és szeretnek! Tudod, én bármikor cserélnék veled, bármi árán! Hogy a szüleim együtt legyenek, hogy újra együtt legyünk, mint egy normális család! Neked ez nem jutott eszedbe?
Dory: Bocs! Csak nem a hercegnő lelkébe tapostam?
Emma: Dorothy, mi a franc bajod van neked?
Dory: Ja, semmi, mondjuk, épp most cseszett le a (volt) legjobb barátnőm, de mindegy!
Emma!  Hát nagyon sajnálom... de... nem emlékszel, hogy ki kezdte az egészet?
Dory: Na, jó, szerintem ennek itt vége.
Emma: VÉGE Ok, de soha többé ne keress, és hagyj békén mostantól!
Dory: Nyugi, nem lesz nehéz betartani! Kérésed számomra parancs, hercegnő! 😒
Emma: Pedig már most nem sikerült batartani! 😛

Zokogva csaptam le a laptopom fedelét. Persze, kívülről biztos nagyon erősnek tűntem, de nem voltam az! Baromira nem.

..csillamponi_xxx..