Emma Watson ✔

Part 8

Tegnap Lana felnyitotta a szememet. Most komolyan, mit rinyálok itt? (Igen, ezt magamtól kérdeztem. De... nem vagyok hülye!) Lana szavaival: Állj fel, öltözz fel valami menő cuccba, akár sminkeld ki magam, csak találkozzatok, és beszéljetek! A vitátok mindenkire hatással volt, Istenem, imádjátok egymást, ez látszik rajtatok, béküljetek már ki! Szóval ma korán reggel először vettem egy nagy fürdőt, és hajat mostam. Megszárítottam a hajamat, és felöltöztem. Egy halvány rózsaszín nadrágot, egy fekete ejtett vállú polót (amin egy nagy fehér békejel van) vettem fel. Sminkhez csak egy szempilla spirált és egy szemceruzát használtam, majd reggelizni mentem. Megettem pár Apa által készített amerikai palacsintát, majd bekopogtam Debyhez, hogy csinálja meg a hajamat. Csinált oldalról két fonatot, amit aztán összefogott a többi hajammal, befonta a hajamat szálkafonással, és feltekerte egy kontyba. Ezután felvettem egy vékony, halvány rózsaszín kabátot, egy napszemüveget és egy fekete, magasszárú converse-t. Elkértem Lanától Selyan címét, és elindultam.
Egy nagyon szép házban laknak, de abban a pillanatban ez annyira nem érdekelt. Becsengettem.
- Szia! Te Selyan barátnője vagy? - nyitott ajtót, és támadott le azonnal egy kb. 7 éves kislány.
- Hát, nem vagyok a barátnője, és sajnos nem rég összevesztünk. Szóval igazából azért jöttem, hogy kibéküljünk.
- Óóó...Charlotte vagyok. A húga.
- Nekem Emma a nevem. Örülök, hogy találkoztunk. Selyan itthon van?
- Persze! A szobájában van. Gyere be.
- Szép a házatok!
- Köszi! - mosolygott rám. Miután levettem a cipőmet és a kabátomat, felkísért Selyan szobájához, majd bement egy másik szobába. Gondolom, a sajátjába. Vettem egy nagy levegőt, és bekopogtam.
- Gyere! - hallottam meg a hangját. Bementem.
- Szia! - köszöntem félénken. Istenem, de hiányzott! Selyan csak biccentett.
- Figyelj, nagyon sajnálom. Amikor a sulihoz értünk, Rose hangjából megdöbbenést, gúnyt meg ilyeneket éreztem. A nézéséből az jött le, hogy te egy tipikus olyan fiú vagy. Nagyon- nagyon sajnálom, akár minden nap bocsánatot kérek... - ekkor már sírtam. - Megijedtem. Selyan, nagyon szeretlek, és nem bírtam volna ki, ha csak úgy eldobtál volna magadtól pár nap után.
- Mi? - szólt bele döbbenten.
- Mi mi? - kérdeztem vissza.
- Az utolsó mondatod. Igaz?
- Igen. - hajtottam le a fejemet, de Selyan gyengéden megfogta az államat, és felemelte. A feje óvatosan közeledett az enyém felé. Megcsókolt.
Végül levegő hiányában válltunk el.
- Lennél a barátnőm?
- Igen! - vigyorogtam, mint egy vadalma. Selyan újra megcsókolt.
- Filmezünk?
- Igen! - bólintottam mosolyogva. Selyan betett egy filmet, majd leültünk az ágyára. Szorosan hozzábújtam, de asszem' már az elején elaludtam.

# Selyan

Mosolyogva néztem az alvó barátnőmet. A film végén ébredt fel.
- Szerintem megyek haza. - mondta, miközben átölelt.
- Haza kísérlek. - viszonoztam ölelését.
- Oké. - mondta. Lementünk az előtérbe. Charlotte is ott volt.
- Mostmár a barátnője vagy? - kérdezte Emmától. Emm hangosan nevetni kezdett, majd bólintott.
- Mi majd még beszélünk! - néztem Charlotte-ra.
Elindultunk, majd a házuk előtt megcsókoltam. Emm bement, én pedig haza mentem.

..csillamponi_xxx..