Aki egész végig követett, az nem más, mint... na, vajon ki? Természetesen Selyan.
- Emma, mondd már el, hogy mi a bajod!
- Te engem ne kérj számon! Menj oda valamelyik exedhez, ő majd a ugrik a csettintésedre, de ne velem szórakozz! Hagyj békén! - üvöltöttem az arcába. Hosszas hallgatás következett. Csak a lihegésünk volt hallható, mivel már min. negyed órája sprinteltünk. Végül Selyan megszólalt.
- És ha nincs? Mi van, hogyha nincs egy exem se, mert nem volt még barátnőm? Csak mert a suliban a többiek szerint menő vagyok, nem kell azt gondolni, hogy nekem a lányok csak egy-két napig kellenek! - mi van??? Selyannak még nem volt barátnője? Én meg úgy ordítottam vele... ááá, de ciki. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok úszkáltak a fejemben.
- Bocsánat... Nem tudtam. - suttogtam halkan. Újabb könnycseppek folytak le az arcomon.
- Tudod miért mondtam el? - kérdezte Sel. Megráztam a fejem.
- Azt hittem hogy más vagy. Tetszettél. Nagyon bírtalak. Azt hittem, hogy végre találkoztam azzal a lánnyal, aki jelent nekem valamit. De te is ugyan azt gondolod, mint mindenki más. Köszönöm. Nagyon köszönöm! - mondta. A hangja csalódott, szomorú volt, és dühös. Megfordult, és elment.
- Selyan! Várj már meg! - kiáltottam utána, de nem fordult meg. Sírva rohantam haza. Otthon csak bedőltem az ágyamba, és zokogtam. Egyszer csak elnyomott az álom.
..csillamponi_xxx..
YOU ARE READING
Emma Watson ✔
Teenage FiktionEmma 16 éves, amikor élete összeesik. A lány nemcsak lakhelyet, hanem várost, országot és kontinenst is vált. Az oka ennek egyszerű, számára mégis nehezen felfogható. Talán új barátokra talál, akikkel minden akadályt átugranak, de... elég ez neki ah...
