❝a lány szerelme, a fiú kitartása.
a lány mentsvára, a fiú fénysugara.
az ő Malfoy-a, az ő Granger-e.
ameddig az univerzum össze nem omlik. ❝
Az élet, amiről nem is gondolta, hogy valaha az övé lehet.
A család, aminek védelmére felesküdött.
Amedd...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
H E R M I O N E
____________________
2007. Április
Őszintén, már nem is emlékeztem azokra a napokra, amiket Draco és a gyerekek nélkül töltöttem. És ha még őszintébb akarok lenni, egy lassan négy éves és egy hihetetlenül aktív kétéves mellett, igazán szükségem volt már egy szabadnapra. Nem mondom, hogy egyszerű volt, és azt sem, hogy a legjobb napom volt életem során, de jó érzés volt kimozdulni a lányokkal egy kicsit, akik ugyanolyan keserédesen élték meg a napot, mint én. Hiszen ők is ugyanúgy otthon hagyták a gyerekeiket, a férjeikkel.
Még akkor is, ha óránként hívogattam Draco-t, hogy minden rendben van-e. Ahogyan mindenki más is, mert mindegyikünk félt, sőt rettegett, hogy a fiúk a gyerekekkel együtt felgyújtják a házat.
A napjaim egészen egyhangúan teltek, mint otthonlévő anyuka. Scorpius-t elvinni reggel az óvodába, aztán a nap hátralévő részét Cassie-vel tölteni, hogy aztán délután felvegyük Scorp-ot. Szinte minden egyes hétköznap ugyanúgy telt.
Így, mikor a lányokkal töltött nap után lenyomtam a bejárati ajtó kilincsét, úgy éreztem, hogy újjászülettem. És ideje visszatérni az anya-világba, ahol már a gyerekeim és a férjem vártak.
Minden aggodalmam ellenére, a ház még egyben állt, nem robbant fel semmi, senki nem került kórházba és a gyerekek sem cukorral tömték magukat egész nap. Vagy legalábbis már eltakarították a romokat és kidobták az asztalról a csokipapírokat.
Becsukódott mögöttem az ajtó, de ezt ők nem hallották meg. A tévé előtt ülve vacsoráztak (na, ezért mondjuk nehezteltem egy kicsit), valami mese ment, amit már a gyerekek milliószor láttak, miközben Scorpius és Cassie egymás szavába vágva meséltek valamit, az apjuk két oldalán ülve.
Már akkor és onnan, több lépéssel arrébb láttam a baj forrását, még mielőtt egyáltalán valami történt volna.
- Hopp, köszönöm, ezt el is veszem! - pattantam oda egy pillanat alatt a kanapéhoz, és a háttámlán átnyúlva kivettem Cassie kezéből azt a tányér sült krumplit, amibe már éppen készült belemarkolni, hogy aztán megdobhassa velük a bátyját. Ismertem már ezt az idegbajt, mint a tenyeremet. A reflexeimet legalább fejlesztette a dolog.
- Anyu! - kiáltott fel szinte egyszerre Scorpius és Cassie, amikor meghallották a hangomat és nagy vigyorral felém fordultak. Majd Draco is hátrafordult, így ők hárman úgy néztek ki, mint a szurikáták a tévében, akik a lyukból figyelik a környezetet.
