❝a lány szerelme, a fiú kitartása.
a lány mentsvára, a fiú fénysugara.
az ő Malfoy-a, az ő Granger-e.
ameddig az univerzum össze nem omlik. ❝
Az élet, amiről nem is gondolta, hogy valaha az övé lehet.
A család, aminek védelmére felesküdött.
Amedd...
Oops! Această imagine nu respectă Ghidul de Conținut. Pentru a continua publicarea, te rugăm să înlături imaginea sau să încarci o altă imagine.
H E R M I O N E
____________________
Másfél hónappal az esküvő után mondhattam el végre azt, hogy 1. minden egyes sarkot berendeztünk a házban és már nem járkáltunk a levitációval lebegtetett dobozok felett és 2. valamennyire meg tudtam szokni, hogy a Mungóban Malfoy gyógyító néven kiáltanak utánam. Talán ez utóbbi ment nehezebben.
És bár a hawaii barnaság kezdett lehámlani, a jókedvünk, a szerelmünk nem lankadt. Egy pillanatra sem.
Október végére arra lettünk figyelmesek, hogy a két kismamánk, Ginny és Laurel már majdnem három hónapos terhes. Mi, lányok teljesen be voltunk zsongva a hírtől, a fiúk pedig egyre idegesebbek lettek.
Az, hogy a kismamák száma Halloweenkor kettőről háromra nőtt, minket, engem és Draco-t nem lepett meg. Hiszen mondhatni számítottunk rá.
Mivelhogy Draco az egyik fogadást meg is nyerte.
Angelina és George félénken, de hatalmas vigyorral jelentették be a hírt.
Ez különböző reakciókat váltott ki a társaságunkból. Draco Malfoy például örömtáncot lejtett az Odú nappalijában, én pedig keserűen gratuláltam a párnak, mert bár nagyon örültem nekik, otthon ötven galleont dobtam Draco ölébe, amitől az önelégült Malfoy még jobban el volt telve magától.
A hír bejelentése után pár nappal, éppen Pansy-vel beszélgettem a Mungóban, az ebédszünetünkben, amit mindkettőnk legnagyobb csodálkozására, teljes nyugalomban, feladat nélkül töltöttünk el. Mióta hazaértünk a nászútról, mindketten, Draco is és én is, úgy dolgoztunk, mint a gépek. A rendes műszakjainkon kívül, 24 és 36 órás ügyeletben is voltunk. És az sem segítette a helyzetet, hogy Draco az Aurorparancsnokságon szintén hosszú órákat dolgozott, plusz őrjáratozott, így a házas életünk a minimumra korlátozódott. Hűtőből melegítettük fel a másik által elkészített vacsorát, majd a már alvó párunk mellé feküdtünk be az ágyba, vagy már azelőtt eltűnt valamelyikünk, hogy egyáltalán a másik felkelt volna.
Ez a következménye annak, hogy mindketten karrieristák és perfekcionisták vagyunk.
De ez a legilimencia kapcsolatunkat, vagy azt, hogy a hűtőn hagyunk üzenetet a másiknak, nem változtatta meg.
- Jól vagy? Mintha kicsit... Nyomott lennél ma - ültem le Pansy mellé, az éthordó edényemmel a kezemben. Pansy pár hete új kis kuckót kapott, ahova az auroroktól loptunk egy kopott kanapét is, és minden létező szünetben azon fetrengtünk.
Pansy hümmögött egyet, és fapofával beleharapott egy bébirépába.
- Mármint... Ginny, Laurel, most Angie terhessége... Nem érintett rosszul? - fordultam felé. Nem nagyon tudtam annyi ideig kettesben maradni Pansy-vel ahhoz, hogy erről tudjunk beszélni, Draco meg nem találkozott vele. Szóval nem tudtam kideríteni, hogy van. De ahogyan láttam... nem volt túl jól.
