❝a lány szerelme, a fiú kitartása.
a lány mentsvára, a fiú fénysugara.
az ő Malfoy-a, az ő Granger-e.
ameddig az univerzum össze nem omlik. ❝
Az élet, amiről nem is gondolta, hogy valaha az övé lehet.
A család, aminek védelmére felesküdött.
Amedd...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
D R A C O
________________
Ha azt hittem, hogy eljegyzett párként az élet sokkal könnyebb és vidámabb, akkor tévedtem. Méghozzá jó nagyot.
Két hét telt el az eljegyzés óta, és már erősen az áprilist tapostuk. Mi pedig minden szabadidőnkben, amikor egyszerre voltunk otthon és nem voltunk nagyon fáradtak a munka után, leültünk a nappaliban egy-egy pergamennel és tollal, és elkezdtünk listát írni. Hogy miről? Mindenről amiről azt gondoltuk, hogy szóba kerülhet. Az esküvőtől kezdve a családunknak elmondáson át a jövőbeli életünkig. Amikor Granger a nászútról kezdett el beszélni, leállítottam, és megmondtam neki, hogy azt majd én elintézem, neki nem kell aggódnia miatta.
Egy srác okozhat néha egy kis meglepetést a menyasszonyának, nem?
Az első hadművelet április közepén volt, amikor anyámnál ünnepeltük Teddy negyedik születésnapját, Andromeda nénivel kiegészülve.
Szerintem anyám már akkor látta, hogy valami turpisságot hallgatunk el, amikor beléptünk a kapun. Nem hiába ő Narcissa Malfoy.
Megvártuk a vacsora végét, és megengedtük Teddy-nek, hogy elfújja a gyertyát és kibontsa az ajándékait. Az ő szülinapja, neki kellett a rivaldafényben lennie, nem nekünk. De aztán végül ő volt az, aki ledobta a bombát. Mit is vártam a kicsi Teddy Lupintól?
- Miért mosolyog olyan furán Draco meg Hermione? - kiáltotta Teddy, elbiccentve a fejét, és ránk mutatott. Mi meg csak tovább mosolyogtunk. Egész este éreztem, hogy az anyám figyel minket, és ez most fel is erősödött.
- Azt én is szeretném tudni! Miért mosolyogtok olyan furán, Draco és Hermione? - könyökölt rá az asztalra az anyám, közelebb hajolva hozzánk.
Hermione, válaszként, összekulcsolta az asztalon a két kezét, hogy anyám számára is jól látható legyen a gyűrű az ujján. Anya és Andromeda néni ekkor kezdtek el sikoltozni.
Sosem hittem volna, hogy valaha látom az anyámat, a kőszívű Lucius Malfoy komoly feleségét olyan szégyentelenül, boldogan könnyezni, mint akkor.
Percekig ölelt, magához szorított, és azt mondta, hogy jól választottam. Amikor a szemébe néztem, elmosolyodtam, és azt mondtam:
- Nem igazán volt más választásom, mint őt szeretni.
És tényleg így volt. Amint Hermione Granger belekerült az életembe, nem tudtam kibújni a bűvköréből, és csak szeretni tudtam. Nem tudtam elképzelni többé olyan jövőt, ahol nem vele vagyok.
Amikor az anyám ellépett mellőlem, a karjaiba vonta Grangert is, akkor már mindketten sírtak. És valamit súgott a menyasszonyom fülébe. Hermione elhajolt, és csak bólintott.
