❝a lány szerelme, a fiú kitartása.
a lány mentsvára, a fiú fénysugara.
az ő Malfoy-a, az ő Granger-e.
ameddig az univerzum össze nem omlik. ❝
Az élet, amiről nem is gondolta, hogy valaha az övé lehet.
A család, aminek védelmére felesküdött.
Amedd...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
D R A C O
__________________
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
_________________
Sosem gondoltam volna, hogy valaha apa leszek. Vagy férj. Vagy, hogy egyáltalán valaki szerelmére méltó leszek.
Még álmaimban is féltem eltervezni a jövőmet, főleg akkor, amikor minden az életemben kilátástalannak tűnt. Amikor azt hittem, hogy nem is fogom megélni a húsz évet.
De... valahol mélyen tudtam, hogy szeretném ezeket a dolgokat. Szeretnék apa, férj lenni, egy olyan otthonban, ahol nem kell félelemben élnem. Voltak rémképek is a fejemben, ezek mellett, főleg miután Scorpius megszületett. Hogy milyen lesz, ha egyszer úgy néz fel rám, ahogyan én néztem az apámra. Hogy meg kell bocsátania nekem minden szörnyűséget, amit tettem a múltban, és vívódnia kelljen, hogy melyik része a lényemnek az igazi. Aki ezeket a szörnyű dolgokat tette, vagy, aki a - remélhetőleg - jó apja volt.
Szerettem volna hinni, hogy megérti majd az okaimat, amiért azokat a dolgokat elkövettem. És, hogy azok a tetteim lesznek többségben, amikben bizonyítom neki, méltó vagyok arra, hogy az apja lehessek. Hogy méltó vagyok arra, hogy szeressen engem.
Amikor megszületett, és én beléptem a szobába, ahol feküdt, miközben nem tudtam, hogy Hermione túléli-e, egy másik részem feléledt. Egy ösztönös reakció, amikor ránéztem, ami végigzuhogott az ereimben, ami beleszivárgott a vérembe. Ugyanezt éreztem minden egyes nap utána, amikor a fiam nevetett, sírt, kiabált, mosolygott, kuncogott... létezett.
Hazudnék, ha azt mondanám, nem küszködtem, mélyen legbelül. Sok keserű érzés kavargott bennem. A félelem, hogy ugyanezt érezném-e Scorpius iránt, hogy ha Hermione belehalt volna a szülésbe. Félelem, hogy mi lenne, ha elvesztettem volna a jobbik énemet, a feleségemet, aki ösztönzött arra, hogy képes vagyok szeretni. Félelem, hogy hogyan néztem volna a fiamra, ha mindez megtörténik.
Minderről Hermione nem is tudott. De valami másról igen. Egy másik félelmemről, ami ezektől viszonylag független volt. Hogy jó apa leszek-e.
