𝑫𝒓𝒆𝒂𝒎 𝒐𝒖𝒕 𝒐𝒇 𝒘𝒂𝒕𝒆𝒓 [Boy x Boy]

Fourth day 2/2 ~Maybe, I'm in love with a mermaid

Bent letettem a sámlira majd a kádban megnyitottam a csapot.
-Izé...ha megengeded levenném a ruháid.-fordultam felé.
-Ja, ömm...jó.-engedett oda magához.
Miután minden ruhadarabot eltávolítottam róla elfordultam, hogy megnézzem jó-e a víz hőmérséklete.
-Oké, akkor szerintem bele is ül...hetsz...-néztem rá.
Éppen azt a testrészét markolgatta.Egy kis ideig csendben voltunk.Ő csak bámult engem, én pedig őt.
-Isami, mit csinálsz?-kérdeztem halkan.
-Hát...nem tudom... Amúgy ez mi?-nézett rám ártatlanul.
-Már mondtam.Az a nemiszerved, amit szerintem hagyj békén.
-Miért?Megharagszik?-engedte el.
-Mi?-néztem rá fájdalmasan.Olyan mint egy gyerek-Csak ülj a vízbe.-nevettem majd felemeltem és beraktam a kádba.
Mindketten olvastunk amíg vártunk a csodára.Kb 15 perc után Isami megszólalt:
-Pikkelyesedik a lábam.
-Igen?-néztem az említett testrészére.
-Ühüm.
-Akkor jó volt a feltevésed.-mosolyogtam majd ismét a könyv lapjaiba bújtam.
Összesen 30 percig ült a vízben.Annyi idő alatt a lába lassan át alakult uszonnyá.Ez nem olyan mint a mesékben, hogy ködfelhő majd puff, ismét hal lesz.Ez olyan mint amikor az ebihalból béka terem.Lassan kifejlődik, avagy visszafejlődik.Ugyanis ez után ismét szárazon volt 30 percig.Akkor ismét lába lett.
~
-Tudod mi jutott eszembe, Kai-san?-nézett rám a kanapéról.
-Micsoda?-vettem ki a hűtőből licsilét.
-Most már elmehetek veled a kisboltba.-vigyorgott.
-Tényleg.Mondjuk ahhoz meg kéne tanulnod járni.
-Hát igen.-nézett a földre-Nem lehet olyan nehéz.Csak rakosgatod egymás után, nem?-tápászkodott fel majd lépett egy felet se és eltaknyolt, de annyira, hogy azt hittem betört az orra.
-Jézusom, Isami!-futottam oda-Ne csinálj ilyet.Még nem tudsz járni, de még megállni se.-segítettem fel.
-De én járni akarok!Veled akarok menni amikor el mész itthonról!-kapaszkodott a pólómba miközben a sarkára ült-Mi értelme a lábaknak ha nem tudom használni.-nézett bánatosan, lefelé.
-Akkor megtanítalak.Most rögtön.A járás nem nehéz.Csak rá kell érezned.És ne vágj ilyen szomorú fejet.Azt szeretem ha mosolyogsz.-simítottam meg az arcát.
Egy kicsit közelebb hajoltam hozzá.Majd még közelebb.Meglepetten nézett, de utána enyhén lehunyta a szemét és kicsit kinyitotta ajkait.Egy hajszál választott el attól, hogy tényleg megcsókoljam, de gyorsan elfordítottam a fejem.Úgy gondoltam nem jó ötlet.
-B...bocsi.Nem tudom mi ütött belém.-nevettem kínosan.
-Nem baj...-elpirult, de kicsit csalódott volt. De miért?
-Kezdjük a tanulást, jó?
-Oké.-mosolygott.
Megint felkelt csak most belém kapaszkodott.Olyan volt mintha deréktól lefelé le lenne bénulva.
-I...isami-san.Kérlek karolj át.Így lefogod tépni rólam a pólóm.-tettem a kezeimet a csípőjére.
-Kai-san, ez nem megy nekem.Megint összefogok esni.
-Dehogyis!Csak egyensúlyozz.
-J...jó.-sóhajtott majd gyorsan összekulcsolta a kezét a tarkóm mögött, hogy biztosan ne essen össze majd megpróbált megállni.Ha nem vagyok ott azonnal elesik.Annyira aranyos volt ahogy próbálkozott.
~
A nap végére eljutottunk addig, hogy meg tud állni és meg tud tenni két lépést.Számára ez nagy haladás.Már akkor ragyogott a szeme mikor egy fél lépést meg tett anélkül, hogy tartottam volna.Időközben ettünk is.
-Szerintem menjünk aludni.-mondtam.
-Én hol fogok aludni?
-Természetesen mellettem.Hol máshol?-kaptam fel és vittem a szobámba.
Letettem az ágyra majd levettem róla a fölös ruhákat.Mindketten alsóban és polóban aludtunk.Befeküdtünk egymás mellé majd lekapcsoltam a lámpát.
-Jó éjt.-suttogtam.
-Jó éjt.-válaszolt majd háttal fordult nekem.
Kb 10 percig néztem, utána közelebb mentem és átöleltem hátulról.Éreztem ahogy megrezzen.
-Nem tudsz aludni?-kérdeztem tőle.
-Nem nagyon.-mondta halkan.
-Így jobb?-húztam még jobban magamhoz.
-Igen.Sokkal.-hallodtam a hangján ahogy elmosolyodik.
-Akkor jó.-mondtan alig hallhatóan majd adtam egy apró puszit a nyakára és becsuktam a szemem.
Azt hiszem szeretem Isami-t.

>Hehe hello!Fhú de fáj a fejem.Na mindegy.
Remélem elértem, hogy fangörcsöljetek 7w7
Kommenteket és vote-okat szívesen fogadok:3
Bye~ <