I hate you, I love you(befejezett✔️)

14.Fejezet

Haley

-Szia apa!- léptem be a családi házba, de arra nem számítottam, hogy mi vár bent.
Egy ismeretlen nő hasalt az étkező asztalunkon. IGEN KURVÁRA AZ ÉTKEZŐ ASZTALUNKON. Apa pedig hátulról tömködte, hogy is fogalmazzak nőiesen: a lyukát.
-Haley- kiáltott fel apám, én pedig elfordultam.
-Khmm én most bemegyek a szobámba, ha... rendbe szedtétek magatokat és minden a helyén- hangsúlyoztam a szót- van, kopogtassatok az ajtómon.- amint beléptem a szobámba leültem az ágyamra és csak bámultam magam elé.
-Te jóságos szent Isten- suttogtam a szőnyegemet nézve.
Ha én nem vagyok itthon apám végig keféli a ház minden egyes zugát? Azzal a lendülettel álltam fel az ágyról, de 1-2 másodperc után vissza is ültem. Kizárt, hogy az én szobámba bármi is történt. Lehetetlen. Apa sosem csinált volna ilyet, bár mondjuk a konyha asztalnál történt digi- dugiról is ezt gondoltam.
-Haley- szólt be az ajtón apám.- Kijönnél légyszi.
Szó nélkül az ajtóhoz sétáltam, de kezem megakadt a kilincsnél.
-Ugye el vannak rakva a dolgok?- tettem fel gúnytól csöpögő kérdésmet.
-Haley- sóhajtott egyet apa.- Gyere ki.- a kezem lenyomódott a kilincsen, az ajtót pedig óvatosan nyitottam ki, majd csuktam be magam után. Apa már a folyosó végénél tartott. Ahhoz képest, hogy ketten laktunk benne eléggé nagy házunk volt. 4 hálószobával és két fürdőszobával rendelkezett, amik közül az egyik, az én csontszínű szobámhoz volt csatolva. Ezenkívül volt még egy mosókonyhánk és számos beépített szekrényünk, amik a szobákkal együtt a folyosón helyezkedtek el. De én nem használtam őket, mikor elég "nagy" lettem, apa leválasztott egy kis részt a már akkor is nagy szobámból és átalakította gardróbbá. A folyosó végén volt a nappali és a konyha, amik között egy ajtó helyezkedett el, ami a folyosót is elválasztotta ezen helyiségektől.

Szerencsémre apámnak volt annyi esze, hogy a nappaliba ültek le az új "barátnőjével", mert ha most a konyhába ülnének eleresztenék 1-2 higéniai poént.
Apa és a nő egymás mellett ültek én meg csak álltam előttük a hatalmas nappaliban.
-Ó milyen udvariatlan vagyok- törte meg a csendet a nő.- Kate vagyok, apád menyasszonya.- hogy mi a hét pokol.
Apa kicsit kérdőn nézett rá, ő pedig csak megvonta a vállát.
-A legfontosabb a jó benyomás.
-Hát rám aztán jó benyomást keltettél.- motyogtam hangosabban, mint terveztem. A nő elvörösödött, apámmal együtt.- És nekem erről mikor szándékoztál szólni?- kérdeztem apát.
-Tegnap kértem meg a kezét. Úgy terveztem, hogy itt leszel, megismered és részt veszel ebben a fontos eseményben velünk.- én csak meglepődve bámultam őket.
-Ti mégis mióta ismeritek egymást?- néztem a szemükbe.
-Tegnap volt az 1 éves évfordulónk.- szólalt meg Kate, az állam pedig koppant a padlón.- Mondtam apádnak, hogy meg szeretnélek ismerni, de mindig húzta.
-És akkor hol voltál, mikor kómába volt?
-Egy ideig azt sem tudtam, hogy mi van. A telefonja tropára ment, így nem értem el, de éreztem, hogy baj lehet. Eljöttem ide és Rita elmondott mindent. Ő kérte, hogy menjek el. Miattad.- nézett rám.
-Tessék, akkor most én vagyok a hibás?- már fortyogtam a dühtől.
-Nem dehogyis drágám. Sosem mondtam ezt. Visszajöttem később és aztán voltam apáddal. Soha nem haragudnék rád.
-Drágám?- kérdeztem hitetlenkedve.- Nem vagyok a drágád- szinte már köptem a szavakat.
-Haley- szólalt meg végre apám.- Nem lehet igaz, hogy csak ennyit fogtál fel az egészből.- és itt elszakadt az a bizonyos cérna.
-Szóval- kezdtem bele a mondandómba- megértelek titeket. Rózsaszín köd, meg ilyenek, de belőled- mutattam apára- soha nem néztem volna ki ezt az egészet. Ki vettél nekem egy kibaszott lakást, hogy az asztalon dughasd a nőd, amin amúgy kurvára eszünk- ordítottam, ő pedig lesütötte a szemét.- 1 éve vagytok együtt, 1 rohadt éve. Azt hittem mi mindent megbeszélünk, hogy tökéletes a viszonyunk. Nem emlékszel, "ketten a világ ellen." Mindig ezt mondtad nekem. Nem lett volna bajom vele.- mutattam a nőjére- csak ne így kelljen megismernem. Mélységeset csalódtam benned, most pedig elmegyek.
-Haley én..- kezdett volna bele apa.
-Ne, kérlek hagyj, egyedül szeretnék lenni.- kaptam fel a táskámat és siettem a kocsimhoz. Eleresztettem a könnyeim, amik már egy jó ideje utat kívántak maguknak.
És ebben a pillanatban szóllalt meg a telefonom. Összecsatlakoztattam Bluetooth-on a kocsival, majd bekapcsoltam a motort és elindultam haza felé.
-Sziaaa- üvöltött a barátnőm a telefonba.
-Szia- köszöntem mosolyogva.- Csak nem ittál.
-Pfff dehogyis.-naja.- Emlékszel beszéltem egy buliróról- élte bele a sztoriba magát Becky.- Van itt valaki. Akiii..be lehet, hogy véletlenül.. szerelmes vagy- suttogta az utolsó szavakat.
-Micsoda? Ben ott van?
-Hát..- ide hallottam, hogy húzza a száját- Inkább úgymondanám, hogy Amber szájában van jelenleg.
-Hogy mi?- nyögtem a telefonba.- De ő és én lefeküdtünk és azt mondta többet akar tőlem- és itt már szipogtam, muszáj volt leállnom egy benzinkúti parkolóban.
-Nagyon sajnálom, szivem. Nem azért mondtam, hogy elrontsam a kedved, vagy valami. Tudom, hogy érzel iránta, viszont szeretlek és tudnod kell, hogy ő milyen.
-Figyelj, most lerakom, majd holnap beszélünk.
-Rendben de addig is ne csinálj semmi hülyeséget.
-Dehogyis.- mondtam, de magam sem voltam biztos, hogy tényleg így gondolom.