I hate you, I love you(befejezett✔️)

12.Fejezet

Haley

Arra keltem, hogy Ben cirógatja az arcom, óvatosan ráemeltem a szemem, figyeltem, ahogy mosolyogva vizslat. Én is mosolyogtam rá. Ezt a tökéletes pillanatot a telefonom csörgése zavarta meg.
-Mikor jössz?- szólt bele a telefonba apa. Úristen.. elfelejtettem, gyorsan megnéztem az időt, már elmúlt este 6.
-Apa, teljesen elfelejtettem, ma már nem érek el buszt, ne haragudj. Holnap reggel az első dolgom lesz, hogy haza menjek.
-Haley egy nagyon fontos hírt akartam közölni minden el volt készítve, minden el volt tervezve, nem igaz, hogy csak így cserben hagysz. Nem ezt vártam tőled.-megszakadt a szívem szavai hallatán és allig bírtam a könnyeimmel.- Nem kell jönnöd holnap.- azzal rámcsapta a telefont, bennem pedig eltört valami. Zokogni kezdtem, Ben pedig nem tudta mitévő legyen, szóval csak óvatosan simogatta a hátam és nyugtatgatott. Jól esett, viszont most egyedül szerettem volna lenni, de szívem nem volt elküldeni. Szóval csak hozzábújtam és hagyta, hogy álomba sírjam magam. Eljátszottam, hogy elaludtam, míg biztosra nem mentem, hogy elaludt. Majd felvettem egy pólót és a bugyimat, aztán óvatosan kimentem a szobából és a konyha felé vettem az irányt, ha szomorú voltam, vagy csak nem tudtam mit csinálni mindig takarítottam.

Elmostam a tányérokat, letöröltem az asztalt és a pultot, ekkor izmos karok kulcsolódtak a derekam köré, hátra döntöttem a fejem és beledőltem az ölelésünkbe.
-Miért jöttél ki a szobából, fáztam egyedül.- játszotta el a kisfiút, de annyira ismertem, hogy tudjam, fülig ér a szája.
-Nem tudtam aludni.
-Apukád miatt?-némán bólintottam.- Mit mondott, amivel ennyire kiakasztott?-kérdezte óvatosan, majd leültetett egy székre és leguggolt elém.
Némán végig hallgatott, közben pedig végig a kezeimet simogatta. Régóta most éreztem először, hogy valaki foglalkozik velem, hogy nem vagyok egyedül, hogy valaki itt van velem.
-Na gyere- vett fel menyasszony pózba, majd a hálószoba felé indultunk. Ránéztem de ő csak az utat figyelte, nehogy felbukjon valamiben, de tudta, hogy vizslatom, a jobb oldalon a szája felfelé kunkorodott.
-Mi az? Ennyire jól nézek ki? Mondjuk hülye kérdés.- horkantott fel. Közben beértünk a szobába, de csak megállt velem az ágy előtt és csak bámult.
-Najó tegyél le.- ütögettem a mellkasát mosolyogva.
-Hánykor indulsz holnap?- kérdezte, közben pedig óvatosan lefeküdt velem az ágyba és a mellkasára fektetett.- Ugye el akarsz menni?
-Nem tudom-vallottam be őszintén.- Nem akar látni.
-Ugyan már azt csak hirtelen felindulásból mondta- nézett méllyen a szemembe.- Mindennél jobban szeret téged csak rosszul esett neki, hogy elfelejtetted ennyi az egész. Viszont, ha holnap nem jelensz meg nála komolyan meg fog haragudni- nézett rám komolyan. Bólintottam. Igaza volt. Muszáj holnap hazamennem.
-Elkisérnél?- tettem fel a kérdésem óvatosan?
-Hogy apádhoz?- nézett rám kikerekedett szemekkel.
-H..ha nem ak..akarod nem kell.- dadogtam kínomban.
-Figyelj. Nem akarom, hogy félreértsd ezt az egészet. Tetszel nekem és megakarlak ismerni teljesen, viszont én nem szeretnék kapcsolatot MÉG- hangsúlyozta az utolsó szót, majd megfogta a kezem.- Veled nem szeretném elsietni. Tényleg fontos vagy nekem, de még nem szeretnék szülős, bemutatkozós dolgot. Remélem megérted és elfogadod.- kicsit meglepődtem a mondandóján, viszont jobban belegondolva igaza volt.
-Igazad van, ne haragudj.- nevettem fel kínosan. Majd gyorsan témát váltottam.- Holnap a 11:20-assal megyek.- ő bólintott jelezve, hogy megértette. A kezembe vettem a telefont és beállítottam az ébresztőórát, majd közeleb bújtam Ben-hez és aludtam...vagyis aludtam volna, de a gondolataim valahogy teljesen máshol jártak.
Én többet érzek iránta és kezdek bele szeretni és ő is így érez, vagyis remélem. Nem akarja elsietni, viszont ő az aki még álmában is úgy szorít magához, mintha az élete múlna rajta, de még nem kész egy kapcsolatra. Ezt megértem, helyesbítek, meg fogom érteni, még nem tudom, de már közelebb állok az elfogadáshoz.
01:23 vagyiiis kelek 9:37 perc múlva. Aludnom kéne, de egyszerűen az allattam lévő gomba utáló, arogáns, irányításmániás, féltékeny, helyes, imádnivaló, okos majom nem hagy. Csak nézem őt, nézem a szemhéját, nézem az egyenletesen szuszogó mellkasát. A száját, ami enyhén nyitva van, a nyelvét, ami egy kicsit kilóg a szájából, nyáladzik. De én még ezt is imádnivalónak tartom.
Óvatosan végigsimítottam az arcán, ő pedig sóhajtott egyet, mikor levettem a kezem az arcáról ő visszahúzta, majd elmosolyodott, viszont a szemét nem nyitotta ki.
-Mond mióta bámulsz, te kukkoló?
-Nem is bámullak, mit képzelődsz? A nagy egód miatt nem gondolkodsz normálisan.- bár jobban belegondolva fölöslegesen tiltakoztam.
-Ahhha, persze, majdnem elhittem, ja mégse.- nevetett fel saját béna poénján.
-Najó inkább aludj Humor Herold.- tettem a kezem a mellkasára, majd visszafeküdtem rá.
-Akárhányszor alszok te mindig mást csinálsz! Addig nem alszok el míg te sem, a végén még itt hagysz a saját lakásodba!- jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.
-Jó rendben apuci.- kuncogtam fel.
-Apuci- horkantott fel.- Na az sosem leszek. Felkeltem a mellkasáról és a szemébe néztem.
-Kasztráltattad magad?- kérdeztem csipkelődve. Ő pedig jóízűen felnevetett.
-Nem, dehogyis. Csak ez a családosdi nem nekem való. Ennyi az egész.
-Tudod mit. Holnap olvasok a tenyeredből és megnyitom előtted a misztikus ajtókat, de most túl fáradt vagyok ehhez. Csak majd juttasd eszembe.- ásítottam el magam, majd visszafeküdtem rá.
-Rendben jóskisasszony. Jó éjszakát.- még így is éreztem, ahogy elmosolyodik.