I hate you, I love you(befejezett✔️)

13. Fejezet

Ben

Mikor kinyitottam a szemem és körülnéztem először nem tudtam, hogy hol vagyok, viszont amikor megéreztem a kellemes szuszogást a nyakhajlatomnál, már tudtam, hogy Haley Brown fekszik mellettem. Olyan édesen aludt, még így is annyira gyönyörű volt, szénakazal hajjal és smink nélkül. Akárhányszor ránéztem, úgy mosolyogtam, mint a sült bolondok és egyszerűen nem tudtam mást csinálni. Szerelmes voltam belé, viszont nem akartam elsietni az egészet, nem vágytam a kézenfogva sétálásra, a folyton egymás szájába vagyunk dolgokra. Ez egy kapcsolat közöttünk, de mégsem vagyunk együtt, nekem nincs másom rajta kívül, nem is hiszem, hogy úgy rá tudnék nézni másra. Mégis annyi kapcsolatomat tettem már tönkre, annyi lány szenvedett miattam és őket nem is szerettem ennyire, mégis nekem is rossz volt. Én nem egy kapcsolatra teremtett ember vagyok, de ha így haladnak köztünk a dolgok, akkor lassan felteszem a "Leszel a barátnőm?"kérdést ennek a gyöngyörű, kócos jóskisasszonynak.
Végigsimítottam az arcán és kigondolta volna, megint csak vigyorogtam. Nem tetszik, hogy ezt hozza ki belőlem. Finoman hozzábújtam és hagytam, hogy elnyomjon az álom.

-Mi ez a szar, ami így csörög?- tettem fel a nyilvánvaló kérdést.
-Az ébresztő órám! Mit gondoltál?
-Pontosan erre.- vigyorogtam.- Nem akarom, hogy itt hagyj.
-Vasárnap jövök vissza, ha szeretnéd itt aludhatsz.
-Az sajnos nem jó- húztam el a szám- Hétfőre egy csomó érettségi tételt kell megtanulnom.
-Értem, akkor majd suliba találkozunk.- hogy mivan?
-Te most próbálsz finoman kitessékelni?- tettem fel a nyilvánvaló kérdést.
-Ki mondta hogy finoman?- auch.
-Elfelejtettél valamit.- húztam mindentudó mosolyra a szám.- Kedves jóskisasszonyom.- pusziltam arcon.
-Najó ülj fel.
-Igenis parancsnok.- tisztelegtem.
-Tedd bele a tenyereidet a kezembe.- tettem amit mondott ő pedig csak hümmögött.- Érdekes.- szólalt meg hirtelen. Alapvetően én nem hiszek az ilyenekben, de olyan pillantásokkal illette a kezem, hogy majdnem összefostam magam. Aztán méllyen a szemebe nézett, majd megint a kezeim tanulmányozásának szentelte a figyelmét.- Alapvetően szép életed lesz és hosszú, házas leszel, vagy legalábbis lesz egy olyan komolyságú kapcsolatod.- horkantott fel.- Na ezt se gondoltam volna.
-Én sem.- basszus nem hiszem el, hogy kimondtam, de ő nem szólt semmit, úgy csinált, mintha nem hallotta volna.
-Oké, most a bal kezedet szorítsd ökölbe és fordítsd rajta egy kicsit.- úgy tettem, ahogy kérte, majd elkezdte tanulmányozni az apró rámcokat a kisujjam és a csuklóm között, amik csak megszorított állapotban voltak észrevehetőek.- Ezek szerint lesz gyereked, méghozzá 2 is.- mosolyodott el mindent tudóan.- 1 lányod és 1 fiad. Ki gondolta volna, hogy egyszer születik olyan nő, aki képes lesz Ben Connor-t rávenni az ilyen dolgokra?- tette fel az 1000000000000$-os kérdést.
-Fogalmam sincs- bámultam a mély barna íriszeibe, amik vonzották a tekintetemet. Vagy talán mégis?
-Hát ez durva, nem számítottam ilyen kiszámíthatatlan dolgokra.- nevetett fel erőltetetten.- Najó szerintem én elkezdek készülődni.-azzal a lendülettel bevonult a fürdőszobába egy neszeszer kiséretében és csak akkor vettem észre, hogy azóta azt a helyet bámulom ahol ült.
Mi történik velem?