I hate you, I love you(befejezett✔️)

9.Fejezet

Ben

Ez volt életem legjobb döntése és meglepődésemre Haley nem húzódott el, viszont én egyre közelebb mentem hozzá, testünk egybeforrt. Már nem óvatosan csókoltuk egymást, hanem úgy mintha sosem akarnánk abbahagyni, vagyis addig nem amíg élünk. Ez volt életem első csókja, ami nem csak felszínes ez felébresztett bennem valamit. Azt akartam, hogy ő legyen az első és az utolsó aki iránt így érzek, de sajnos semmi nem tart örökké, így levegő hiányában elváltak ajkaink. Viszont a testünk minden egyes procikája továbbra is érintkezett. Rá  néztem, akartam látni, hogy megbánta-e, ugyanis erre számítottam, de a szemébe csak jóleső csillogást láttam, arcán pedig levakarhatatlan mosolyt. Megint megcsókoltam és egyszerűen nem tudtam betelni ajka édes ízével, olyan mint a málna...nem ez nem málna..EPER. Belemosolyogtam csókunkba, gondolom megérezte és éreztem, hogy ő is mosolyog.
-Ha..ley-nyögtem két csók között, majd elváltam tőle és mélyen a szemébe néztem.-Akkor megbocsájtasz?-néztem rá reménykedve. Szinte már hallottam a fogaskerekek mozgását.
-Ben.. meg kell értened, hogy nem tudom ezt az egészet ilyen gyorsan elfelejteni és azthiszem, hogy most már ideje menned.-szólalt meg.
-Ér..Értem-sütöttem le a szemem.-De azért a kaját megesszük együtt?
-Persze-mosolyodott el kedvesen. Ez volt a pont, ahol azt éreztem még van remény. Tudtam, hogy érez irántam valamit, rendbe fogom hozni. Elérem, hogy megbocsájtson és az enyém legyen. Persze tudtam, hogy nem fogja könnyen adni magát, de érte megéri erőlködni.

Csendben megkajáltunk, én sem szóltam, ahogy ő sem, kicsit furcsa volt, de vele még ezt is élveztem. Annyira gyorsan telt az idő, nemsokára már az autómban találtam magam, ahol ő nem volt ott. Akkor jöttem rá, hogy ahol ő van én is ott akarok lenni, legyen az akár a világvégén is. Mindig meg akarom mindig meg fogom védeni. Mert... azthiszem szeretem. Talán.. nem korai ezt így kijelenteni? Nemtudom. Csak azt az egy dolgot tudom, hogy még soha nem éreztem így, sőt még hasónlóan sem. Ő nagyon különleges.

Csak vitt az autó, nem is vettem észre, hogy már itthon vagyok. Csendben felmentem a szobámba majd fürdés és minden egyéb nélkül feküdtem be az ágyba. Most olyan nyálasnak érzem magam. Mi lesz legközelebb? Összebújva nézzük a Titanic-ot?
-Érte még ezt is bevállalnám.-morogtam az orrom alatt.-majd szépen lassan elnyomott az álom.
Róla álmodtam...és magamról. Rólunk. Reméltem az álom egyszer valósággá válik.

Haley

Csak fekszem az ágyamba egyedül és rá gondolok. Nem kellett volna ilyen könnyen adnom magam, haragudnom kellene még rá. Ehelyett a szívembe ezt az érzést átvette egy kis izgalom és valami melegség. Ránéztem az órámra 20:27, azthittem, hogy már éjfél is elmúlt. Miután Ben elment már nem voltam álmos, lehet, hogy meg kéne neki bocsájtanom. Nemm.. ilyenre nem gondolok, nem fogom könnyen adni magam. Nemtudom..lehet, hogy nagyon meg fog bántani ismét és képtelen lennék még egyszer csalódni. Viszont az érzéseim nagyon erősek. Akárhányszor meglátom nemtudom levenni róla a szemem, egyszerűen minden tetszik benne.
A nagy gondolkodás áradatból a telefonom csörgése szakított ki.
-Sziaaa apa-üvöltöttem a készülékbe.
-Haleeey, halkabban, megsüketítesz.-erre én csak felröhögtem.
-Hogy vagy?
-Köszönöm jól drágám. Ezen a hétvégén jössz haza vagy a következőn?
-Most.- válaszoltam röviden.-Miért?
-Mert lesz egy bejelenteni valóm.-mondta nem kevés izgatottsággal a hangjában.
-Rendben..de ugye semmi baj nincs?
-Nem, nem ez jó hír lesz.
-Oké-fújtam ki a levegőt, ami a kérdésem feltevése óta a tüdömben volt.
-És veled miújság?
-Ohh, nincsen semmi, élvezem a felnőttlétet, ami..
-Ami fél év múlva fog bekövetkezni.-vágott a szavamba.
-Jó tudom, de akkor legalábbis azt, hogy egy kicsit egyedül vagyok, így annyival könnyebb egy csomó minden.
-Bill!-hallottam egy női hangot.
-Apa ez ki?
-Rita néni jött át, szóval most le is teszem. Szia drágám.
-Szia apa!- de ezt már csak a süket telefonba mondtam, mivel apám kinyomott.
Kicsit ismerős volt a hang, de az 100%, hogy nem Rita néni volt. De akkor vajon ki? Ilyen és ehhez hasonló kérdések záporoztak a fejembe, míg végül el nem nyomott az álom.

És a következő emlékem az ébresztőórám fülsüketítő hangja. Elegem van az életemből. Még az a jó, hogy péntek van, aztán ma zsaaaa haza. Kíváncsi vagyok apám mondandójára.
Viszonylag gyorsan elkészültem, egy fehér térdénél szakadt nadrágot, egy szürke szük pulcsit és a fekete Vans-emet vettem fel, valamint egy hosszított farmerkabátot. A hajam pedig kivasalva omlott a vállamra. A sminkkel nem bajlódtam sokat, a natúr a tuti. 15 perces késésbe vagyok, el fogok késni, ez nem lehet igaz. Sietve léptem ki a házból, de rögtön megtorpantam. A tegnapi férfi állt előttem, de mielőtt bármit tehettem volna, az arcomra szorított egy rongyot.
-Vigyázok rád cica.- majd minden elsötétült....