I hate you, I love you(befejezett✔️)

7.Fejezet

Haley

Felsiettem a buszra, beültem leghátulra, majd behúztam a nyakam. Nem akartam ránézni és azt se akartam, hogy ő rám nézzen. Vegül döntött a kíváncsiság és felénéztem. Lesütött szemmel állt ott ahol hagytam és láttam, hogy a könnyek csak úgy záporoznak le az arcán, képtelen voltam ezt nézni, elfordultam. Ben óriási csalódást okozott. Elmondhatta volna az igazat rögtön és mi az, hogy tetszem neki. Na persze. Aki iránt érzel valamit ahhoz őszinte vagy, nem? Amondó vagyok, hogy de. Viszont ő... tönkretette a barátságunkat...sőt barátságunk sem volt, mivel az egészet csak megjátszotta. Mit is vártam Ben Connor-tól?! Pont ez a probléma, semmit sem kellett volna.
Végre elindult a busz, aztán hirtelen lefékezett, rendesen megütöttem a fejem az előttem lévő székbe, ennek tuti nyoma marad. A következő pillanatban felnéztem és ott állt előttem Ben. Könnyes szemekkel és lihegve, de én még mindig nem fogtam fel. Szólásra nyitottam a szám, de ő felnyújtotta a mutatóujját. Leült mellém és a busz tovább indult, kurva jó mondhatom. Most itt kell mellette ülnöm még egy csomó ideig, mert gondolom nem száll le, ha szépen megkérem. A busz pedig teljesen üres, csak a sofőr és mi vagyunk.

-Haley, mielőtt bármit mondanál, hallgass végig. Légyszíves.-még mindig mérges voltam, de egy aprót bólintottam.
-Rendben-mosolyodott el egy kicsit- Rendben-ismételte meg magát. -Haley-folytatta.-Tudom, hogy ez az egész, hogy látszik a te szemszögedből és megértem, hogy soha többet nem akarsz látni, vagy hallani felőlem, de nekem tényleg nagyon tetszel. És úgyérzem, hogy akár több is lehetne köztünk, én... nagyon sajnálom. Nem akartalak megbántani. Jó az elején nem igazán érdekeltél, csak nem akartam, hogy a családom ennél jobban is szétessen, de aztán megismertelek. Egy kedves, jófej, vicces, gyönyörű  lányra találtam, akit nagyon szeretnék közelebb tudni magamhoz.-nyújtotta felém a kezét, de én elhúztam- Csak nemrég esett le nekem, hogy tetszel, egyre több időt akartam veled tölteni. Komolyan az elején észre sem vettem, hogy ez a vonzalom miatt van, azt hittem, hogy csak a félelem miatt. De erre erősen rácáfolt az, hogy befolyásoltál.-mosolyodott el ismét és egy könnycsepp hagyta el a szemét.-Ha szomorú voltál én is, ha boldog voltál én is, ha féltél vagy éppen csak eleged volt mindenből én is ugyanígy éreztem. Haley én....-nem folytatta. Szép volt amit mondott és én is ugyanígy éreztem, de képtelen voltam ismét megbízni benne.
-Sajnálom Ben, én...-kezdtek el potyogni a könnyeim, amiket ő lelkesen törölgetett le. -Én is érzek irántad valamit, többet mint kéne, de nem mi irányítjuk ezt, ugye?-néztem rá mosolyogva, ő pedig felhorkantott. Ezt igennek vettem.
-Az már biztos.
-De sajnos megbántottál és hazudtál nekem. Én pedig ezt nem tudom megbocsájtani. Hogy bízhatnék benned ezután?- kérdeztem könnyes szemekkel.
-Haley... én igérem, hogy...
-Hogy igérhetnél ilyet? A jövőre soha nem szabad esküdni, sosem tudhatjuk mit hoz!-jelentettem ki. Ő pedig szomorúan elmosolyodott.
-Milyen bölcs lettél.-borzolta össze a hajam.
-Héé-lapítgattam le.-Nem vagyok én kutya.(KB🤔)
-Az lehet, de viszont szeretek hozzád érni. Amíg lehet.-mondta az utolsó szavakat halkan. 
Elszomorodtam, viszont jobb lesz így.
-20perc múlva ér oda a busz, ahol le kell szállnom. -törtem meg a csendet.
-Rendben, haza kísérjelek?-kérdezte lelkesedve, de én hamar lelomboztam.
-Ben...én nem szeretnék tőled semmit-mondtam a könnyeimmel küzdve-Sajnálom, de jobb lesz így.-láttam rajta, hogy megbántottam, de megérdemelte.
-Értem, ahogy akarod. Ezentúl levegőnek nézlek.-nem bunkón mondta, csupán úgy, hogy érezzem a fájdalmát.
Éreztem, az enyémmel együtt.