Kihívtak.
A kihívásban szerintem mindenki tudja: 30 napig kell majd képeket kitenni a biasomról.
Én gondoltam, hogy kicsit beleviszem a gondolataimat az egészbe, így az olvasóim is kicsit jobban megismerhetnek (legalábbis a gondolkodásmódom), ha a k...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Négy napja nem volt rész. Ennek az oka csak annyi volt hogy betegen feküdtem. Ennyi.
És most kezdjük a részt. Azért választottam kiskori képeket, mert szeretem az ázsiai kisfiúkat. (Részről részre egyre elborultabbnak tűnök)
Mai témám a pályaválasztás. Szerintem a legtöbb velem egykorútól megkérdezik, hogy mi akar lenni felnőtt korában. És hogy én mennyire utálom ezt a kérdést.
Megértem miért kérdezik. Azt is értem, hogy kisgyerekként vannak álmaink, és azokat szeretjük hangoztatni, a felnőttek pedig szeretik látni, hogy milyen határozottak vagyunk (azt persze tudják, hogy öt év múlva a hátunk közepére kívánnánk azt a munkát/szakmát - és most semmilyen munkát vagy szakmát sem szerettem volna ledegradálni)
Ezzel nincs is baj, kérdezzék, de amikor a közvetlen környezeted bolygatja folyamatosan, és legalább százszor mondtad már el, hogy "nem tudom", vagy ha nagyon nem hagynak békén akkor "valamit történelemmel, vagy földrajzzal" sem hagynak békén, akkor komolyan nem tudom hogy értessem meg velük, hogy hagyjanak már békén.
A másik, amikor azt mondják, ha nem tanulok nem viszem sokra. Nos, az egyetlen baj ezzel a kijelentéssel, hogy igaz. Viszont, azzal nem lenne bajom, hogyha hasznos dolgokat tanulnék, és olyanokat, amik kellenek a pályámhoz, amit választottam. És az se lenne az utolsó, hogyha azokból a tárgyakból kérnék az ötöst, amikre az adott pályához szükség van (mármint egyetemen).
Mindenki tudja, hogy az oktatási rendszer szar, a szülők mégis annyira istenítik. És a tanulást is (igaz, hogy az én érdekemben, de azért ne tegyünk már úgy, mintha a gyerekeknek csak egész nap TANULNIUK kellene, és semmi szórakozásra nem maradhat idejük. Arról ne is beszéljünk, hogyha valakinek borzalmas a családi háttere, esetleg betegséggel küzd, ami mellé a háta közepére se kívánja a tanulást és az értelmetlen magolást. Basszus már).
És mondhatják nekem százszor a tanárok, hogy "ezek nélkül a matematikai egyenletek nélkül nem lennének GPS-ek, autók, műholdak stb..." meg "ez az alapműveltség része", nem fog érdekelni, mert én, egy totál humán gyerek nem fogja használni a matekot az alapműveleteken kívül. És igen, kilencedikre kiderül, hogy ki mennyire ért egyes tantárgyakhoz.
Összességében: nem fogok számomra fölösleges dolgokat megtanulni. Már a szociális berendezkedéssel sem értek egyet, de az más dolog. A fontosabb dolgokkal fogok törődni, és igen, vannak fontosabb dolgok az életemben, mint hülyeségeket tanulni.
Ennek a kirohanásnak most meg kellett történnie. Sajnálom, hogyha értelmetlen és logikátlan a szöveg.
