Star Wars/The 100 - Please Come Back✔

36.rész - I'm a grounder

Avery reflexei túl későn reagáltak. Talán túl fáradt volt. Talán túl zaklatott. De nem figyelt eléggé. És ennek meg is lett az eredménye. Óriási fájdalmat érzett a jobb oldalába ami térdre kényszerítette. Lenézett. Benne volt egy fénykard. Pontosan tudta, hogy kié. Vader...

-Ma nem én fogok meghalni. Hanem te! - az erővel könnyedén kirántotta a lányból a fénykardját. A lány egy óriásit nyögött. Fájt neki. Nem is tagadta. Mármint ott akkor, abban a pillanatban.

-Ma ezzel a tettemmel szilárdítom meg teljesen a Birodalmat! - emelte fel a fénykardját. Már le akart csapni a lányra amikor ő szintén le akasztotta a sajátját és hárította a csapást. Bal kezével kirántotta a kardját és a markolatával ügyesen egy erős ütést mért rá, így meghátrálni kényszerült.

-Talán feladtad a földi elveid? - nevetett fel gúnyosan. Neki is fájdalmai voltak. De mindketten erős egyéniségek voltam. Ennyit simán ki bírtak.

-A jó parancsnok tudja, hogy mikor kell változtatni... Ezt Lexától tanulta. Amikor kijelentette, hogy a vér nem követel többé vért. Bár többek közt ő sem volt nagy barátja ennek az elvnek, de természetesen támogatta a parancsnokát. Ez így volt fer. Titus mellett ő volt a másik aki simán leszerelt embereket, akik a parancsnokra támadtak. Gyakran kísérte ezért is el. Ő viszont míg parancsnok volt egyedül ment mindenhová szinte. Vagy Octavia kísérte el. Olykor Bellamy vagy Indra. És sokat is volt távol Polistól. Egy fordulattal hasba rúgta mire Vader hátra esett. Averynek kegyetlenül fájt ez a mozdulat de hang nélkül tűrte.

-Tudod egy háborút nem minden megnyerni! Ha nem nyered el az emberek tiszteletét lázadni fognak. A lázadást sem lehet örökké megfékezni. Mert lesznek, majd nálad is hatalmasabbak. - célzott a két gyermekére.

-Nálam nincs hatalmasabb! - állt fel.

-Tudod, talán ha akkor itt maradok a Birodalomnak esélye sem lett volna! A jedik vakok voltak. De te még vakabb! A kancellár folyamatosan állított maga mellé, de te annyira de annyira hittél benne, hogy bíztál benne, hogy sosem hitték nekem! Nekünk! Padme miattad halt meg! A gyereked meghalt mert te önző vagy! Mindenki meghalt miattad! És miért? Volt értelme, hogy az életüket áldozták? Nem... Azt hiszem ha Padme most látna forogna a sírjában.

-Nem tudsz te semmit!

-Ha a hatalmat megszerzed meg is kell tartanod Anakin. Te megszerezted. De továbbra is megtudod tartani? Ha annyira nagy vagy menj és győzd le Palpatinet. De nem tudnád. Így már nem. Mert egy olyan harcba kezdtél amiben esélyed sem volt. Ha nem vakított volna el a nagyképűséged talán nyerhettél volna. - rázta meg rosszallóan a fejét.

-Tudod miért tudtam megtartani a hatalmam? Miért lettem Heda? Azért, mert azt tettem ami a népemnek jó. Nem azt ami magamnak. És te mit teszel? Csak azt ami neked jó. Gyerekeket ölsz.

-Talán a Földön ez másképp megy? Te is öltél embereket!

-Nálunk minden máshogy van, mint itt.

-Sok mindenben hasonlítunk. Előbb vagy utóbb ezt te is belátod és átállsz az én oldalamra! - nevetett fel.

-Nem.. Az sosem fog bekövetkezni. - rázta meg a fejét. És igaza is volt. Benne nem lakott az a sötétség ami benne. Sosem volt ott. Anakinban azonban annál inkább. És ez keserűséggel töltötte el.

-Ai laik Heda! - emelte fel a fejét, és mélyen Vader szemeibe nézett. Már ha lehet azt úgy nevezni. Nem értette az egykori jedi, hogy mit is beszélt a lány. Annyit tesz, hogy én vagyok a parancsnok. Ha már a láng nem is volt benne, ő még szinte annak számított. Egy nagy levegőt vett és leakasztotta mindkét fénykardját az övéről. Próbált nem figyelni arra, hogy kegyetlenül fájt az oldala. Hirtelen támadt. Vader azonban mindent könnyen hárított. Neki is fájtak a sebei. Avery tudta, hogy a ruhája tartja életben. Harc közben alaposan megfigyelte a ruha minden egyes szegletét. Ha valahogy szét tudta volna vágni azt a szerkezetet rajt, talán nyerhet. De nem tudta. Pedig több kísérletet is tett. És tudta, hogy egy élet - halál harcot vívnak. Ha Vadert nem tudja megölni, akkor ő maga fog. És annak semmiképp sem lett volna túl jó vége. Hiszen talán ő maga volt az egyetlen reménye a galaxysnak. Aki nem is oda tartozva harcolt az ő szabadságukért. Ez csupán azoknak nem tetszett akik a birodalmat támogatták. Avery és társai azonban a megbuktatásán dolgoztak nagyon régóta. Arra azonban senki sem számított, hogy nem tudják megfékezni a birodalmat. Túlságosan kiterjesztette a szárnyait a lázadók pedig nem készültek fel eléggé. Ne vívj meg egy olyan harcot amit nem tudsz megnyerni.. Avery ezt a saját bőrén tapasztalta még nagyon régen. Tanult ebből. Vader ellen talán nem is volt esélye. Vagy mégis? A lány egész ügyesen feltudta vele venni a harcot. Hiszen nem keveset gyakorolt jediként és parancsnokként is. Amit csak tudott felhasznált ellenfele ellen. Minden egyes mozdulatot. Már amit tudott sérülése miatt. Amit a fájdalom miatt nem tudott, azt egy kicsit átalakította. Inprovizált. A harc kezdett egyre eldurvulni. A lány egyre több sérülést szerzett, de Vader sem volt ezzel másképp. Talán ő volt az aki többet kapott. Avery valamivel előrébb volt a földi tudásával. Nála mindenhol fegyverek voltak. A csizmájában és a ruhájában mindenhol kések voltak nála. A földön ilyen volt egy igazi harcos. Ha nem is mindenhol, de nagyon sok fegyver volt náluk. És ezt a lány ki is használta. Egy mozdulattal kirúgta a lábait és Vader a földre került.

-Most és mindenkorra véget vetek ennek! - emelte a magasba a kardját. Azonban soha nem talált célba az az ütés.

***

Az eső lassan folyt végig az üvegen. Avery Arkadiában volt Indrával és egy kisebb csapat földivel. Lexa küldte őket, hogy tárgyaljanak a nevében.  Meg kellett beszélniük, hogy mit tegyenek azokkal az égiekkel akik a békét veszélyeztezik.

-Avery te mit gondolsz? - nézett rá Indra. Avery továbbra sem válaszolt csak nézte az eső cseppeket. Aztán megfordult.

-Megölni... Mindet. - emelte fel a fejét. Arca semleges volt.

-Avery nem hiszem, hogy....  - kezdett bele valamilyen kifogásba Kane, de a lány nem hagyta. Felemelte a kezét, ezzel csendre bírva őt.

-A Skaikru fenyegetést jelent. De persze nem én vagyok a parancsnok. Pike szerencséjére a parancsnok könyörületes az égiekkel. Csak, hogy én nem vagyok a parancsnok. Ha én lennék Pike már nem élne. - nézett mélyen az említett szemébe. Nem félt. Pedig tudta, hogy Pike a fegyvere markolatát fogja hogy , bármikor le adhasson egy lövést.