Star Wars/The 100 - Please Come Back✔

20.rész - Indra back to the home

A három ló egymás mellett lépkedett. Már egy ideje mentek. De nem siették el. A három lovas Avery, Octavia és Bellamy. Mindhárman csendben lovagoltak. Nem volt mint mondaniuk, és csendben kellett lenniük. Nem voltak benne biztosak, hogy nincsenek még birodalmiak a földön. Ha pedig találnak azokat meg kell ölniük. Avery nem hagyhatta, hogy esetleg elfoglalják azt a bolygót. Már a lány szívéhez nőtt. Sokkal jobban szerette mint a Köztársaság bármely bolygóját valaha. Octavia számára olyan volt mint Jessie valaha. Lincoln miután meghalt nem volt kit tudjon maga mellett. Azonban egy idő után Bellamy nyitott a lány felé és így lettek ők jók. Már nem volt kérdéses kit tekint testvérének. Valamiért Averynek ez fontos volt, hogy valakit maga mellett tudjon. Anakin sosem volt úgy mellette mint Lincoln vagy akár Bellamy. Egy ideje már lovagoltak amikor Avery felemelte a kezét. Megálltak és füleltek. Patadobogást hallottak. Nem sokkal később meg is látták, hogy kihez tartozik.

-Heda?

-Indra.. de jó látni! Neked nem a blokádot kellene felügyelni?

-De. Pontosan ez miatt jöttem. Arra szeretnélek kérni, hogy oszlasd fel. Már nincs miért ott tartani az élelem pedig elfogy lassan.

-Amint visszaérek Polisba első dolgom lesz elküldeni valakit a blokádhoz. Viszont szeretném ha visszajönnél velünk.

-Ha így akarod.

-Igen. - bólintott a lány. A maradék utat viszonylag gyorsan megtették. Avery ahogy ígérte feloszlatta a blokádot. Természetesen tartozott még a Skaikrunak is. Avery felállt néhány ládára és a Skaikru körülvette.

-Skaikru népe. Mint tudjátok azonnal ide kellett jönnötök. Nem mondtam semmit csak elküldtem hozzátok Octaviat. Továbbra sem határozom ezt meg. Most viszont aki akar vissza mehet Arkadiaba. A blokád feloszlik tehát mostantól mindenki arra megy amerre akar. Viszont - emelte fel a jobb kezét - szeretném ha a Skaikru ugyanúgy elkerülné az Azgedát mint az őket. Aki elakar menni az ma estig tegye meg. Aki nem indul el időben annak már csak holnap reggel lesz lehetősége. Avery egy bólintással nyugtázta a helyzetet, majd leugrott a ládákról és a toronyba indult. Ott várta őt a 13 klán vezetői.

-Ma már nem szándékozom gyűlést tartani. Holnap ugyan itt ugyanekkor. A klán fők akartak még valamit mondani, de Avery nem várta meg.

-Octavia kom Tikru. - hallotta meg maga mögött Indra hangját.

-Indra.

-Minden rendben veled Avery?

-Azt leszámítva, hogy a fém kezem megint nem akar rendesen működni, persze.

-A Lánggal megbarátkoztál már?

-Persze.

-Akkor jó. Utadra engedlek parancsnok. Nem akartalak feltartani.

-Ne aggódj nincs sok dolgom. Elköszöntek egymástól, majd Avery a szobájába indult aludni. Legközelebb csak másnap délután kelt fel. Aminek nagyon nem örült. Tény, hogy ki volt merülve de felkelthették volna. Átöltözött, majd elindult megkeresni Indrát. Beszélni akart vele a blokádról. Tudni akart mindent amit az Azgeda csinált abban az időben. Ez fontos volt neki. Ugyanis régóta szemet szúrt neki az amit az Azgeda tett a Skaikruval. Egyesével elkapta az embereiket és halálig kínozták őket. És ez nagyon nem tetszett neki. Hedaként megtehette, hogy egyszer csak beállít oda, de bizonyíték nélkül nem sokra ment. Túlélők pedig nem igazán akadtak. Ha valaki ki is tudott onnan jutni, meghalt előbb vagy utóbb. Az Azgeda gondoskodott erről, vagy a sérüléseibe halt bele. Az elsődleges célja az volt, hogy kiderítse mi célből teszi ezt a jég nemzet. Aztán felelősségre akarta vonni az elkövetőt.

-Áá Indra. Végre megvagy.

-Mivel szolgálhatok parancsnok?

-Tudni akarok mindent arról az időről amikor állt a blokád. Főként az Azgeda mozgolódása érdekel.

-Azt kell, hogy mondjam nem igazán történt semmi. Még a Skaikru sem mozgott az Azgeda pedig végképp.

-Ez érdekes. Köszönöm Indra. Állj indulásra készen.

-Megyünk valahová?

-Még nem vagyok benne biztos. De valami nincs rendben az Azgedával. Mindenképp utána akarok járni. De senki ne tudja.

-Szóljak valakinek?

-Csak te és Octavia tudjon erről. Más senki. Avery tudta ha többen tudnak a tervéről az előbb-utóbb Roan fülébe is eljut. Aminek semmiképpen nem vette volna hasznát. Az is lehet, hogy nem tud semmit. De az is megeshet, hogy ő a felbujtó. Ha ő az akkor bűnhődni fog, és ha nem tud semmiről Avery előbb eltudja fogatni. Vagy személyesen kapja el. Nála meg az is megeshetett. Nem szeretett semmit sem a véletlenre hagyni. Az nem az ő asztala volt. Mindent elsőkézből tudni szeretett, és ha valaki bármi olyat tett ami neki nem tetszett utána is járt. Sokkal többet mozgott mint Lexa annak idején. Ő viszonylag kevésszer hagyta el Polist. Azonban Averynél kevés volt az olyan eset amikor sokáig egy helyben maradt. Mindig mindent ellenőrizni akart ahogyan most is. És a nagy kíséretet sem szerette. Gyakran indult egyedül útnak, hiába intették ettől óvva. Tudott ő magára vigyázni. Bár az erdők tele voltak gyilkosokkal utolsó kötése az erővel még mindig használt. Ha baj volt megérezte. Ennyi hasznát vette már csak annak az erőnek ami régen a mindennapjaihoz tartozott. Mostmár csak olykor - olykor használja. De persze akkor sem tárgyakat emelget vele, sőt még csak nem is meditál. A veszélyek megérzése. Ennyi. Ezt mind megengedte magának. Nem sok. De talán így mégis. Ebben a galaxysban nem ismerték az erőt egészen a fiatal Skywalker megjelenéséig. Ezt is csak néhány ember ismeri. Őt hívják az utolsó Skaikrunak. Mégis a Tikruhoz csatlakozott. Hogy miért? Mert annak idején Lexa ezt kérte tőle. Csupán néhányszor látta harcolni de az akkori Heda nagyon tehetségesnek vélte. Octaviaval és Indrával eléggé sokat is beszélt ez ügyben. Végül arra jutottak, hogy Avery döntsön. Elfogadta az ajánlatot. Onnantól mindenhová elkísérte Lexát. Harcolt is vele. Ő is sokat tett ahhoz, hogy ilyen földi harcos lett. Eléggé rosszul viselte a halálát. Bár nem rosszabbul mint Lincolnét. Clarkeval rengeteget beszélgettek azokban az időkben. Közösen élték meg. Együtt gyászoltak. Avery duplán. Octavia és Lexa nem kifejezetten kedvelték egymást, így őt nem hatotta meg a halála. Sokkal inkább Lincolné. Olyan szinten ki volt akkor idegileg, hogy Averyn kívül senkit sem engedett közel magához. Bellamyt nagyon durván elverte. A fiú hagyta. Tudta, hogy nagyon nagyot hibázott amit sosem fog tudni helyre tenni. Mindenki haragudott rá ez miatt. De emberi dolog a hibázás. Akkor is ha rengeteg ember életébe kerül. Akkor is ha visszafordíthatatlan. Mert ez az élet ilyen. Az emberek meglakolnak a hibáikért ha akarnak nem. Ez az élet rendje, mert az élet nem csak túlélésről szól...

Sziasztok. Megjöttem nektek a következő résszel. Remélem tetszik.