Star Wars/The 100 - Please Come Back✔

11.rész - Past

Jessie kapott egy lövést a bal vállába és eszméletlenül terült el. Valószínűleg sokkot kapott. Nem tudta. Egy nagy levegőt vett. Újra támadott. Mostmár a bosszú vezérelte. Nem érdekelte semmi és senki. Csak az, hogy a Sith nő meglakoljon mindenért. Egy csapással megsebesítette a a jobb vállát. Fájdalmasan kapott hozzá. A fiatalabb Skywalker ezt ki is használta. Ki rúgta a térdét. Ventress hátra esett. Avery mellé lépett. A zöld fénykardját visszacsatolta az övére a kéket pedig a Sith torkának szegezte.
-Akarsz valamit mondani mielőtt meghalsz? - sziszegte a lány.
Ventress gúnyos mosolyra húzta ajkát. A lányt ezzel még jobban felbőszítve. Készen állt, hogy végezzen vele. Azonban Anakin mellette termett és megakadályozta. Meglepetten tárta szét a karjait. Avery nem volt ilyen. Sosem ölt bosszúból. Egyszer mindent el kell kezdeni.. de ennek nem most jött el az ideje. Amíg ők ketten eltársalogtak Ventress meglépett.
-Ügyes vagy.. most mehetsz megkeresni. - dunnyogta a lány.
Anakin a szemét forgatva válaszolt. Egyikük sem akart beszélni a történtekről. Avery kivételesen nem akart összebalhézni testvérével ami ritkának számított. Mindig mindenben képesek voltak összeveszni. Még a semmin is. Általában olyankor a körülöttük lévő emberek odébb állnak. Elegük volt a kettejük közt zajló folytonos harcnak. Aggódtak, hogy esetleg eldurvulhatnak a dolgot. Ami végül meg is történt. Fújtatva hagyta ott bátyját. Szőke baratnőjéhez indult.

-Hogy vagy? - lépett Avery a szőke mellé aki szép lassan kezdett magához térni.
-Minden oké. - fogta a fejét. Jessie pillanatok alatt lábra is állt.
-Hamarosan meg jön Yoda. Aztán mehetünk vissza Corusantra. - hadarta el a fiatalabb Skywalker. Jessie egy gyors bólintással reagálta le. Egyiküknek sem volt kedve beszélgetni. A szőke keresztbe tett karokkal állt míg a sötét szőke a falnak dőlve ült. Fénykardjait nézte. Emlékezett mikor csinálta őket. És amikor bele faragott két betűt. A és S. Avery Skywalker. De akár lehetett volna Anakin Skywalker is. Shmi nem hiába nevezte el két gyermekét így. Lányát nagyon sokáig rejtegette a külvilág elől. Nem akarta, hogy ő is rabszolga legyen. Ami végül bekövetkezett. Bár a lánynak erről nem sok emléke volt. Akkoriban nagyon maga alatt volt amiért a testvérét elvitték ő pedig ott maradt. Egyedül. Nem volt többé kivel beszélgessen vagy játszon. Mert az anyjával teljesen más volt. Hisz mégis csak egy felnőtt. Hiányzott neki Anakin. Napokig sírt utána. Aztán a hiánya enyhült. Mígnem teljesen elfelejtette. Bűntudat mardosta amiért ki ment a fejéből, hogy van egy bátyja. Akit mindennél jobban szeretett kisgyerekként. Akkor felnézett rá. Aztán ahogy ő is a Templomba került már szinte fel sem ismerték egymást. Idegenek lettek egymás számára. Anakinnal ott volt Obi-Wan és Padme. Averynek akkor senkije sem volt. Aztán megismerte Jessiet és Zackot. Ők lettek az egyedüli barátai. Mígnem őket is elvesztette. Utána kezdett el Kenobi társasága felé húzódni. Ő lett a legjobb barátja. Mindig meghallgatta és segített neki. Anakin pedig egyre jobban eltávolodott tőle. De nem csak Avery felejtette el őt. Ez fordítva is igaz volt. A lány legalább emlékezett arra, hogy van egy testvére. Míg Anakinnak hetek kellettek ahhoz, hogy rájöjjön ki is az az Avery Skywalker. Szentül állította, hogy neki sohasem volt testvére. Húga szemébe hazudott. Ami rosszul esett neki. De a Jedik között nem mutathatott gyengeséget. A szobájában adta ki minden fájdalmát. Vagy az edzőteremben a többi padawanon. Volt, hogy már ki sem mertek állni ellene. Saját mestere is azt a véleményt osztotta, hogy a fiatal lányból Sith lesz. Hiszen mindig dühből harcolt. A testvére iránt érzett haragját használta fel ellenfelei ellen. Ez mindig hatásos volt. Másodpercek alatt fegyverzett le ellenfeleket. Ezért is kezdték el megutálni. A padawanok teljesen kirekesztették. Minden áldott nap egyedül volt. Egy idő után már senki sem állt ki ellene. Egyedül folytatta az edzéseket. Megtanulta kezelni a dühét. Csak és kizárólag edzésből álltak a mindennapjai. Mestere már kezdett aggódni érte nehogy túl hajtsa magát. Bizonyítani akart mindenkinek. Nem akarta, hogy csak a második legyen mindenben testvére mögött. Általában ha valakivel nagy nehezen összebarátkozott el fordult tőle miután megismerte testvérét. Elfelejtették. Mindenki. Ez fájt neki a legjobban. Egy idő után feladta. Nem keresett már barátokat többé. Hagyta had ugrálja körbe mindenki a nagy Kiválasztottat. Nem egyszer szökött meg a Templomból. Túl sok volt neki az Anakin imádat. Volt, hogy évekig nem kereste bátyja. Ha pedig igen akkor azért mert a Tanács hívatta és éppen őt küldték. 2 mondat. Sosem beszéltek többet. Anakin túlságosan elfoglalt volt ahoz, hogy ráérjen leülni és beszélgetni testvérével. Mindketten tudták, hogy anyjuk csalódott lenne ha tudná milyenek lettek. Az egyikük elzárkózott minden és mindenki. Avery minden egyes pillanatban azt kívánta bárcsak soha ne fedezték volna fel és anyjával maradhatott volna. Utálta a Rendet. Olyan magányos mint a Jediként töltött évei sosem voltak. Még a Birodalom idején sem. A Jedikre nem nézett fel. Túlontúl magabiztosak voltak. Néhányan önzők. Nem azt tették amire felesküdtek. Néhányan át is álltak a sötét oldalra. Windu azt hitte Avery is ezt fogja tenni. Igaz, hogy tanulmányozta a sötét oldalt de soha eszébe se jutott átállni. Testvére hiába utálta és kerülte amennyire tudta nem akarta ott hagyni. Reménykedett benne hátha egyszer megváltozik. De a reménye halványult. Aztán egy nap valami csoda folytán Anakin meglátogatta húgát. Éppen az ablakjában ült. Előtte fejezte be az edzést. Izmosabb volt mint bátyja. Mivel barátai nem voltak nem tudott eljárni sehova, ha unatkozott edzett.
-Megint keres a Tanács? - döntötte hátra a fejét. Anakin megrázta a fejét.
-Akkor? - vonta fel a szemöldökét. Nem kapott választ. A fiú húgához lépett és szorosan átölelte. Percekig álltak így.
-Hiányoztál! - borzolta össze a lány haját. Sohasem tudta meg miért hanyagolta abban a pár évben. Bár részben a lány is hibás volt. Hiszen ő sem kereste bátyja társaságat. Az is igaz ha beszélni próbált vele inkább elfordult és a másik irányba ment el. Olyankor mindig elgondolkodott, hogy mit tett amiért ezt kapja testvérétől. Gyakran volt lelkiismeret furdalása. Ha valaki valamilyen véletlen folyamán beszélni akart vele a lány durván szólt vissza. Felépített maga köré egy védelmi vonalat. Hogy soha senki ne tudja többé megbántani. Így nem tudott magának ártani. Ez volt a legjobb amit tehetett. És az egyetlen is. Az emberek ha találnak alkalmat elárulnak. Ezt megtanulta nem is egyszer. Ezért emlékeztette magát mindig rá.

Sziasztok. Tudom eléggé régen volt rész. Ezer bocsi. Igyekszem írni de alig érek rá szóval jahh. Mint észrevehettétek kicsit depressziós hangulata van a résznek. Háth kell ilyen is 🤷 meg hát kellenek az emlékekben való kutakodások is. 🙃 Valószínűleg várható még ilyen hangulatú rész mert szeretem ezeket írni. 🙄 Hamarosan jelentkezem. Addig is: az erő legyen veletek! 🖤