Star Wars/The 100 - Please Come Back✔

24.rész - A múlt

A harcos a vízben térdelt. Utolsó percei voltak azok. Tekintetét a szürke égre vezette. Halkan suttogott. Azon a napon két ember szíve is összetört teljesen. Octavia a fák közül kémlelte őket. Közbe akart lépni de nem tudott. Egy hang sem jött ki a torkán, és megsem tudott mozdulni. Avery Lincolnhoz hasonlóan a vízben térdelt. Nadrágja teljesen átázott de nem tudott azzal foglalkozni. Barna szemeivel próbálta elkapni legjobb barátja tekintetét. Nem tudta. A lány könnyei és az eső összekeveredve folyt le az arcán. Csak egy pillanat volt az egész. Pike meghúzta a ravaszt, Lincoln teste pedig élettelenül zuhant bele a vízbe. Ez volt az a pillanat amikor Avery Skywalker elvesztette az önkontrollját. Sérült volt. Csak a kezeit kötötték össze. Haraggal a szívében pattant fel, és indult meg a főkancellár felé. Lassú volt Pike katonáinak a reakciója így a lány könnyen eljutott hozzá. Nagy lendülettel neki ugrott és a földre lökte.

-MIT TETT ELLENED?! MOND MIT?? LINCOLN VÉGIG SEGÍTETT! ÉS EZ A HÁLA!?? - kiabálta a férfi arcába. Közben ott ütötte ahol tudta. A lába hiába volt sérült nem érdekelte. Elveszítette azt az embert aki az egyik legfontosabb személy volt számára. Bosszút fog állni. Egy Jedihez ez nem volt méltó. De egy földihez igen. Nem tudta sokáig élvezni. Az őrök észlelték a bajt és egy határozott mozdulattal leütötték. Octavia ezt még pontosan jól látta. Benne is hatalmas düh tombolt. Mindketten bosszút akartak állni.

    ***

Avery a "börtönben" ébredt. Lincoln nélkül nem érezte magát biztonságban. A többi földi gyűlölettel nézte. Nem értette, hogy mi rosszat tett. Persze, hogy meg akarta menteni Lincolnt. A testvére volt szinte. De nem tudott semmit tenni. És Lincoln nem is akarta, hogy tegyen. Megmentett mindenkit. A beteg földieket, Octaviat, Kanet, Montyt.... Mindenkit. És ezért neki meg kellett halnia. Averyt hirtelen óriási düh kapta el. Felpattant a földről és az ajtóhoz rohant .

-SZÓLJATOK ANNAK A GYÁVA FÉREG KANCELLÁRNAK!! TOLJA IDE CSAK A KÉPÉT!! EGY ÁRTATLAN EMBERT MEGÖLT!!! KI TUDJA TALÁN TI LESZTEK A KÖVETKEZŐK! - a lány teljesen kikelt magából. Az őrök végül egy altatót lőttek belé. Mikor felkelt máshol találta magát. Körbe nézett. Az orvosi szobába vitték. De vajon miért?? Remélte, hogy nem vettek tőle vért. Ugyan nem fekete de eléggé sötét színű volt a vére. Az pedig nagy bajt hozott volna a fejére. Lexa után nem volt olyan aki átvette volna a vezetést. Ontari jöhetett volna szóba, de a lány nem volt alkalmas. Avery tudta, hogy Luna biztosan nem tért volna vissza. Ő nem ölt volna meg több embert. A conclávéján befejezte. Nem volt hajlandó többet ölni, és inkább elment. Avery hirtelen le blokkolt. Az ajtóban Pike állt. Őrületes haragra gerjedt. Fel akart ugrani, de nem tudott. Le volt kötözve. A főkancellár arcán egy mosoly suhant át és a lány mellé lépett.

-Úgy hallom találkozni akartál velem..

-Jól hallotta maga utolsó gyáva féreg.

-Én nem vagyok gyáva. Alkut ajánlottam a barátodnak. Vagy ő vagy a többi földi. Ő az előbbit választotta.

-SENKINEK nem kellett volna meghalnia. De azt garantálom, hogy ezért maga lesz a következő. A saját kezemmel fogok végezni magával. Vagy Octavia. De azt megígérem ha én leszek az a szerencsés nem fog olyan könnyen meghalni, ahogy Lincoln.

-Egyenlőre itt nekem van jogom fenyegetőzni. Nyerő helyzetben vagyok. És most szépen elfogod árulni hol vannak a barátaid.

-Azt lesheti.

-Akkor folyamodjunk más módszerhez. - vett elő a zsebéből egy kisebb bőr tároló felszerelést. Avery jól tudta, hogy mi az. Kések. És mindenféle kínzó felszerelés. Egy gúnyos mosoly terült szét az arcán.

-Képes lenne egy gyereket megkínozni?

-Mind tudjuk, hogy nem vagy gyerek. Szóval válassz. Vagy elmondod amit akarok vagy szenvedsz.

-Egyszer mondom el. Most először és utoljára. Én nem vagyok olyan gyáva mint maga. Tessék csak itt vagyok öljön meg. De sosem leszek áruló.

-Te akartad ezt... Pike kivette az első kést és már beleakarta nyomni a lány bőrébe amikor Abby belépett. Fájdalmas arccal nézett a lányra, de nem tehetett semmit. Avery minden egyes kínzást egy szó nélkül tűrt. Megtanulta, hogy hogyan képes kibírni. Ezt alkalmazta is.

-Jól vagy? - lépett be órákkal később a nő az orvosi szobába. Avery egy szomorú mosollyal nézett a nőre. Abby tudta, hogy mit érez. Avery nem tehett semmit Lincolnért. Magát okolta a haláláért.

-Folyamatosan figyelnek. De megvan már a tervem, hogy hogyan foglak kijuttatni.

-Nem akarom, hogy miattam bajba kerülj.

-De ..

-Abby nem... Megvan a saját tervem, csak a kardjaim kellenek.

-Igyekszem megszerezni őket.

-Köszönöm. Percekkel később a nő vissza is ért. Elvágta a köteléket és a lány kezébe nyomta a kardjait.

-Egy jó barátom ott fog várni ahol a többiek is kiszöktek.

-Köszönöm. Azt hiszem ideje indulnom. A lány egy aprót biccentett, majd az ajtóhoz lépett. Óvatosan kilesett rajta és elindul. Könnyebben kijutott, mint arra számított.

Fáradtan ért el a barlanghoz. A többiek mind ott voltak. Avery szomorú tekintettel meredt Octaviara. A barna hajú lány felpattant és hozzá sietett. Óvatosan átölelte és megszorította, mire a másik lány felszisszent.

-Bántott??

-Nem vészes.

-Avery mutasd...

-Tényleg nem vészes. - mutatta meg először a kezét, aztán a hátát. Nem volt igaza. Eléggé komolyak voltak a sérülései.

-Le kellene kezelni őket.

-Octavia nem...Most nem... Egy pillanatra beszélni is elfelejtett. Nem messze tőle ott ült véresre vert fejjel Bellamy Blake.

-Hogy voltál erre képes? Lincoln a TE barátod is volt! Nem emlékszel Mount Weatherre!? Az életét kockáztatta értetek. És ez a hála? - lépett elé.

-Mit tudsz te Jedi??

-Egy Jedi nem tehetne ilyet. De én igen. - lendítette meg az öklét és orrba verte. A lendülettől a fiú hátra esett és a falnak vágódott.

-Tudod Bellamy azt hittem mi a barátaid vagyunk. Ezek szerint tévedtem. De ugye tudod, hogy a bűntudat amit érzel sosem fog elmúlni!? Örökre benned fog élni és szépen lassan felemészt. Megöltetek több mint 300 embert. Köztük Lincolnt. Mesélj csak milyen érzés! Jó? Kötve hiszem. Remélem tudod, hogy innentől kezdve egyedül maradsz. Octavia ezek után sosem fog benned megbízni teljesen. Annyi a szerencséd, hogy fogolyként még hasznod van. Különben megölnélek. De, ez még jár. - rúgta állba a fiút. Bellamy a földön feküdve nézett fel Averyre. Talán egy emberben sem csalódott akkorát mint akkor Bellamyban. De mind később kiderült akkor is tévedett.