Talán egyszer

Chapter 10

*a Warped tour 2. napja*

Reggel fél hétkor értem haza a munkából. Lerúgtam a bakancsomat, majd elmentem a szobámba, bezártam az ajtót és szó szerint belezuhantam az ágyamba. Egyenlőre még minden full csendes volt, de támadt egy olyan előérzetem, hogy nem marad sokáig így, ezért felkaptam a füldugóim az éjjeliszekrényről, és beleraktam a fülembe. Biztos ami biztos, soha nem lehet tudni mivel ébreszt fel egy szerelmespár...

Legközelebb már délután egy óra táján ébredtem. Először csak feküdtem, majd úgy döntöttem, hogy túl lusta vagyok ahhoz, hogy felüljek és felálljak az ágyról, ezért szimpla egyszerűséggel... hát legurultam róla. Feltápázkodtam a padlóról, majd a kezembe véve néhány ruhát bemasíroztam a fürdőszobába. Miután mindennel kész voltam, leültem a padlóra, és nekidöntöttem a hátam a hűvös csempének, me há má mé ne? Mivel voltam olyan okos hogy behoztam magammal a telóm meg a fülhallgatóm is, ezért úgy döntöttem, hogy ebben a kényelmes pózban hallgatok egy kís zenét. Éppen Three Days Grace-t hallgattam, amikor is a telefonom elkezdett rezegni a zene pedig leállt. Megnéztem ki az, majd fogadtam a hívást

- Szia Ben. - szóltam bele a készülékbe
- Ashley! Helló! Figyu. Te gondolom már ott vagy a Warped-on nem?- köszönt vissza dobos haverom
- Ahha. Mer? -
- Öhm. Van neked esetleg arrafelé egy dobkészleted? -
- Há' má' hogy a viharba ne lenne? De miért is érdekel ez téged annyira? -
- Öhm... szóval vágod hogy ugye Vanessa, a barátnőd. Na elmondta hogy hol laktok, és baromi hálás lennék, ha beengednél minket, mert Alexnek állítása szerint mindjárt leszakad a keze, én meg napszúrást fogok kapni... - röhögte el magát, mire én pillanatokon belül felpattantam és villámként rohantam az ajtóhoz.

- Hülyék! - köszöntöttem őket röhögve - Legalább szólhattatok volna, mielőtt beállítotok hozzánk. -
- Sajnálom, de ez most csak egy hirtelen ötlet volt. Nemrégen érkeztünk meg, és a szálláshelyünkről jöttünk ide, ami csak közlöm nincs olyan messze, ha át akarsz ugrani valamikor - kacsintott rám Alex miközben átöleltem őket egytől eggyig
- Mocskos perverz idióta - vetettem neki oda még mindig mosolyogva, mert ezekre a srácokra nem lehet haragudni
- Na gyertek beljebb. Kértek valamit inni? - kérdeztem, miután elvezettem őket a konyhába.
- Sör van? - néztek rám szinte szinkronban, mire csak mosolyogva bólintottam, majd előhalásztam hat darab sört a hűtőből.

Mindegyiknek adtam egyet, majd bementem a nappaliba, és odadobtam Mike-nak meg V-nek is az övéiket. Miután ezzel kész voltam felbontottam a sajátomat is, és belekortyoltam. 

- Na meséljetek. Mi járatban errefelé? - ültem le az asztalhoz, mire ők is ugyanúgy tettek.
- Jöttünk koncertekre, meg kaptunk néhány felkérést, hogy játszunk a híresebb előadók előtt. - szólalt meg Alex
- Hűha! Nem semmi. És mikor lesz az első fellépésetek? Ki vagy kik előtt? -
- Ma este... ö... kik előtt Ben? -
- Istenem de hülye vagy James. Bring Me The Horizon - forgatta meg a szemét, mire felröhögtünk.
- Na fasza. Szóval rögtön BMTH elé raknak be titeket? Nagyon menők lesztek - mosolyogtam rájuk - Gondolom akkor már nem is leszünk többé barátok, mert úgyis híresek lesztek - színleltem csalódottságot, mire felröhögtek és egy csoportosölelésbe húztak.

- Megtennél nekem egy szívességet? - nézett rám Ben
- Ja? -
- Mutasd már meg hol van a dobfelszerelésed. Lééécíííí. -
- Na gyere te nagyra nőtt gyerek - röhögtem fel, és elvezettem őket a nappaliba, ahol Mike-baba, meg Vanessa éppen Silent Hill-t néztek. Ben a dobszettet kezdte el vizsgálgatni, a többiek meg levágódtak a kanapéra, és már négyen nézték a filmet, amikor is csengettek.
- Nyitom - szóltam, majd elindultam a bejárat felé

- Amúgy nyitva volt - szóltam amikor kinyitottam az ajtót, mire szembetalálkoztam Jacky-vel.
- Neked is szia szívem - köszönt, majd megcsókolt.
- Hali Jacks. Furcsállom hogy csak ilyenkor jöttél át - szólaltam meg, miután elszakadtunk egymástól
- Nem akartalak zavarni az éjjelid után. - mosolyodott el, mire én is követtem a példáját.
- Na de gyere inkább be. Előre szólok, itt van három haverom. Mindhárman zenészek, és eszméletlen jó fejek. Imádni fogod őket. - kézenfogtam, majd besétáltunk a nappaliba