Talán egyszer

Chapter 8

- Ash! Csörög a telefonod! - ordított Mike a konyhából
- Megyek már nyugi -
Felkeltem a kanapéról, és elindultam a szobám felé. Anélkül vettem fel a telefont, hogy megnéztem volna ki hív

- Haló? -
- Szia Ash. Itt Jacky. Tudod az a srác hosszú hajjal, majdnem mindig feketében, aki a Falling...-
- Neked is szia Jacky. De így soha többé ne jelentkezz telón keresztül, mert már most folytogat a röhögés - letette. Mi van? Ezt most miért?

Egy perc se telt bele újra csöngött a telefonom...
- Haló? -
- Szia édes. Átjössz jammelni egyet? - szólt bele az édes britt akcentus újra.
- Te állat. - nevettem fel -Miért mennék veletek jammelni? Nem vagytok elegen vagy mi? Meg amúgy sem akartam ma egyedül hagyni Mike-ot. Mindketten otthon vagyunk, úgyhogy közös napot terveztünk... -
- Ő is jöhet ha akar. -
- Várj... megkérdem. - mondtam, majd kisétáltam a telómmal a kezemben a konyhába.

- Te Mike. Átmegyünk ma a FIR turnébuszára jammelni? -
- Nekem aztán édes mindegy, hogy hol vagyunk, de nem akarok egész nap itthon dögleni, szóval igen, átmehetünk. - felelte bátyám.

- Okés. Jacky, itt vagy még? - szóltam most a telefonba újra
- Ahha. Na mire jutottatok? -
- Átmegyünk - feleltem, mire a telefon másik oldaláról egy óriási ováció hangzott fel... - Ki voltam hangosítva? - kérdeztem sokkolva
- Igen. A srácok hallani akarták, mit vállaszolsz a meghívásra. Sajnálom - mondta, mire elnevettem magam
- Semmi baj. Mikor legyünk ott? - kérdeztem
- Amikor akartok. Mi úgysem megyünk sehova ma. - felelte - De most mennem kell. Majd találkozunk, szia - még elköszönni sem tudtam és már le is tette a telefont.

Kimentem a konyhába és segítettem M-nek megfőzni az ebédet, majd miután kajáltunk, és elmosogattuk a koszos tányárokat, mindketten elindultunk a saját szobánkba átöltözni. Én egy fehér toppot vettem fel fekete a térdénél kihasított nadrággal. Kivételesen most csak a vízvonalamat húztam ki fekete szemceruzámmal, a kivasalt hajamat pedig hagytam a vállamra omlani.

Kisétáltam a nappaliba, lezártam a tévét, felvettem az elektromos Dean gitáromat, beletettem a tokjába, majd ezt megismételtem a bátyám basszusgitárával is. Felvettem a cipőmet, és a kanapéra lehuppanva vártam hogy indulhassunk. Nem sokat kellet várnom rá, hogy Mike megjelenjen egy fekete térdig érő nadrágban, zöld pólóban a fehér napszemüvegével a feje tetején. Ő is belebújt a cipőjébe, majd a saját gitárját a hátára véve elindult a kijárat felé. Követve a példáját én is így tettem, majd bezártam az ajtót, a kulcsot pedig belesüllyesztettem a farmerem hátsó zsebébe.

Út közben beszélgettünk Mike-kal hétköznapi dolgokról, na meg persze arról, hogy az új munkahelye a Taco Bell-ben van, ahol mellékesen tegnap tényleg találkozott Derekkel, ezért maradt el olyan sokáig. Állítólag tök jó haverok lettek. Amikor megérkeztünk a turnébuszukhoz, sikongatást hallottam. Konkrétan... sikongatást. Aztán a következő pillanatban kivágódott a busz ajtaja és Ryan ugrott ki, szorosan mögötte Ronnieval. Soha az életben nem gondoltam volna, hogy Ryan úgy tud sikongatni mint egy kislány. Bátyámmal egymás után léptünk fel a buszra, ahol a kanpén már ott ültek Derek, Jacky, meg Ron.

Derek amint meglátta Mike-ot felpattant és lepacsizott vele, majd valamit beszélgettek, de nem hallottam, mert amúgy is csendesek voltak, meg már Jacky-vel voltam elfoglalva. Tegnap végleg rájöttem, hogy szimpla három nap alatt sikerült beleszeretnem egy kicseszett sztárba. Meg arra is rájöttem, hogy ennek semmiképpen sem lehet jó vége. Ron hirtelen felált megölelt, bemutatkozott Mike-nak majd kijelentette, hogy neki elment a kedve a jammeléstől, mert megéhezett, és megy a KFC-be kajálni. Erre Derek is felkapta a fejét, és addig unszolta Ron-t amíg meg nem gondolta magát, és bele nem egyezett, hogy inkább a Taco Bell-be mennek. De aztán Derek Mike-ot is nógatni kezdte, és mivel drága jó bátyámnál mindig van pénztárca, ezért ők hárman leléptek kajálni.