Hercegnők Harca - SZÜNETEL

10. A Tesseract

- Oh... Ez... nem jutott eszembe - motyogta megsemmisülve Thor, majd szótlanul megfordult és elindult vissza a trónterembe. 

A trónteremben egy szürke pléd volt a földre terítve, amin Steve ült egy fürt szőlővel a kezében, mellette Heimdall feküdt, akinek az oldalából Sif egyik tanítványa próbálta kitakarítani a mérget. Maga Sif a Kapitány mellett ült, és épp beszéltek valamiről, amikor a két istenség megérkezett. 

- Hát veletek meg mi történt? - kérdezte Thor meglepve. 

- Ja semmi különös. Megtámadott egy csontváz sereg, ami leszívta az erőmet, amit most próbálok visszatölteni, Heimdallt pedig megvágták egy mérgezett pengéjű karddal, ezért most Sif tanítványai próbálják ellátni - foglalta össze Steve gyorsan. - Nincs kedvetek kimenni nektek is gyilkolászni egy picit? 

- Oké, mehetünk! Sif, jössz? A kapitánnyal majd máskor folytatod a bájcsevejt! 

- Rendben, megyek! - állt fel a már-már fekete hajú nő, és az isten mellé sétált. - Na gyere Loki, egyszer az életben legyél te is hasznos! 

- Mi az, hogy egyszer?! - szaladt fel a zöld ruhás isten szemöldöke, de azért odasétált a másik kettő mellé. 

- Mindegy - sóhajtott fel a nő, majd Sigridre nézett. - Vigyázzanak ezekre az őrültekre parancsnok! 

- Igenis mester! - szalutált a lány, majd intett a mellette lévő lánynak, hogy folytassa a seb kitakarítását. 

Heimdall állapota folyamatosan romlott. Igaz az eszméletét nem vesztette el, de az arcáról tökéletesen le lehetett olvasni, hogy mennyire szenved az oldalán lévő sérüléstől. Ylva, a lány, aki a mérget takarította a sebből, rendesen megküzdött vele, de akármennyi furcsa, fekete mérget takarított le, az nem akart elfogyni. 
Steve egy ideig a mellette fekvő, halkan nyöszörgő férfit figyelte, majd felnézett. Egy ideig nem történt semmi, azonban pár perc múlva egy fiatal lányt pillantott meg az aranykastély felé rohanni. A lányka nagyjából 8 évesnek nézett ki. Sigrid szinte azonnal felkapta a fejét a lépések hangjára, majd felpattant a helyéről és a gyerekhez rohant. 

- Eir! Te mégis mit csinálsz itt? - kérdezte ideges hangon. - Azt mondtam, maradj anyával! 

Steve érdeklődve mérte végig a két lányt. A kisebb lánynak ugyanolyan szőke árnyalatú haja volt, mint a mellette térdelő nővérének, csak egy kicsit rövidebb, valamint a harci felszerelés helyett egy rongyos kis ruhában volt, mezítláb. Az arca maszatos volt, a karját és a lábát pedig több horzsolás és seb foglalt helyet. 

- Anya aggódott érted! Azt mondta, nézzem meg, minden rendben-e! 

- Igen, minden rendben van! Most már mehetsz! - mondta a Sigrid komoly hangon, bár lehetett látni rajta, hogy zavarja, hogy a gyerek nem az anyja mellett van.

- N-Nem merek! - suttogta a lány remegve. 

- Jaj, Odinra mondom, veled csak a baj van Eir! Ülj le a kék ruhás mellé. Mi is a neved? - pillantott le a lány unott arccal a pokrócon ülő szőke "veteránra".

- Steve Rogers - morogta a Kapitány. 

A kislány nemsokára leült a nővérével együtt a pokrócra. Steve mosolyogva figyelte, ahogy a kislány csillogó, büszke szemekkel néz a nővérére. Eir egy idő után odalépkedett Heimdall mellé. 

- Sigrid, megnézhetem a sebet? - kérdezte egy halvány mosollyal. 

- Mérgezett sérülés, veszélyes az neked! - sóhajtott fel a nővére, de azért intett az ott guggoló lánynak, hogy engedje oda a húgát.