Dance With Life (Completed)

13.

-Igen, Shawn. Leszek a barátnőd. - válaszoltam a fiú előbb feltett kérdésére.
Lágyan húzott magához és kezdett bele talán az 5.csókunkba, de ki számolja?
-Szeretlek Em.-vált el tőlem.
-Én is szeretlek Shawn. -

Július 6.át írunk ami azt jelenti hogy holnap után indulunk haza azonban még vár ránk az egyedüli táncom felvétele. Direkt hagytuk utoljára hogy legyen még időm gyakorolni.
Éjjel - nappal a próbán sosem sikerülő ugrás járt a fejemben. Már a helyszínen voltunk és pár pillanat múlva el is hangzott a felvétel szó és rögtön utána a zene első dallamai.
Elkezdtem a már ismert lépéseket és egyre közeledett az a bizonyos ugrás.
Természetesen nem sikerült, elsőre, másodszorra de még harmadszorra sem.

-Emily, kérlek,bízz bennem. Menni fog. - szaladt oda hozzám Shawn mielőtt újra kezdtem volna jelenleg negyedszerre.
-Nem tudom megcsinálni, több hete nem megy. -
-De most itt vagyok és érzem hogy megtudod csinálni, gondolj arra hogy ez nem is a felvétel. Hogy nem lát senki. Csak csináld, úgy ahogy szoktad. Ne agyalj Em. -

Bólintottam majd amint eltűnt a képből, újra kezdtem.
Hirtelen beugrotta apu, hogy vajon büszke lenne e rám ha most látna? Biztosan. Talán még anyunál is jobban támogatott mindig is. Tudom hogy most is lát,egyszerűen csak érzem hogy sosem hagy el.

És mire a gondolat menetem véget ért a lábaim újra a talajon voltak az ugrás utáni koreográfiát végre hajtva.
Megcsináltam.

A zene leállt és mindenki tapsolt. És abban a pillanatban leírhatatlanul boldog voltam.
Rajöttem hogy sosem adhatjuk fel az álmainkat bárki is mondja az ellenkezőjét.
Az én álmom pedig talán ezzel a klippel lett teljes.
Két év után végre újra boldog lehetek.