Dance With Life (Completed)

2.

Egy hete fekszem a kórházban fekvő gipszben. Anyukám minden nap bent volt munka után és a legjobb barátnőm is meglátogatott párszor.
Az orvos még mindig azt hajtogatja hogy nem táncolhatok és hogy majd megértem ha újra lábra állok.
Azt mondja fájni fog. De én nem hiszek neki. Vagyis inkább nem akarok.
Hiszen, hogy tudna fájni valami ami mindig is a világ legcsodálatosabb érzése volt számomra?

Két hét. Kín, szenvedés volt egyhelyben tölteni ezt az időt. Ma végre felállok és megmutatom mindenkinek hogy tévedtek.
Nyílt az ajtó és mint az elején jött be sorba a már megszokott 3 személy.
-Nos Emily, ma haza mehetsz viszont ehez még néhány apró dolgot megkell csinálnod. Két hét fekvés után nehéz lesz újra állni de reméljük a gyógy tornák segítettek kicsit ehez. Viszont mielőtt elkezdenénk szeretnék bemutatni valakit. - ezzel nyílt az ajtó és egy magas, barna hajú srác lépett be.
-Shawn kórház látogatásra jött eredetileg kisgyerekekhez viszont végül még maradt ideje így gondoltuk hozzád is bejöhet bátorítás képp. -

Tudom ki ő, persze hogy tudom. Igazából ki nem tudja? A híres kanadai énekes aki a semmiből lett sztár. Mindig is csodáltam az ilyen embereket ám de én nem rajongom érte. A dalait sem nagyon ismerem talán ha néha hallom a rádióban.
-Biztos Emily vagy, én Shawn. - nyújtja felém a kezét barátságosan a fiatal énekes ezzel kiszakítva engem a gondolataimból. Elfogadom és apró mosolyra húzom a szám, viszonozva az övét.
-Akkor kezdjük is Emily. Szeretném ha előbb felülnél majd egyedül pár körzést csinálnál a bokáddal.- ez még könnyen ment viszont a tervem miszerint bebizonyítom hogy mindenki tévedett már itt kezdett kudarcba fulladni. Ugyanis már most fáj.
-Akkor most óvatosan tadd át a lábaid és ülj az ágy szélére. - adta ki az utasítást az ápoló nőm aminek eleget is tettem.
-Kapsz két mankót ennek segítségével kell az ép lábad terhelésével felállni. Rendben? -
-O..oké.-remegett meg a hangom.
Féltem, féltem hogy mindenkinek aki itt van kudarcot vallok. De legfőképpen magamnak.
Két hétig minden nap elképzeltem ezt a jelenetet. Persze Shawn nélkül aki csak váratlanul toppant be úgy mond közönségnek.
Két hétig minden alkalommal azt mondogattam hogy képes vagyok rá, táncos vagyok, sikerülni fog.
És most hogy itt ülök az ágyon, mankókkal a kezemben csak egy dolog jár a fejemben.
"Nem fog sikerülni "