Csókoltat, A Túlvilág Leánya

Zita kifelé bámult az ablakon. Kint zuhogott az eső és a cseppek versenyt szaladtak az üvegen. Éjfél volt. A dermesztő csendben nem hallatszott más csak az esőcseppek halk pattogása az üvegen és a cserepeken. Zita hosszan fújta ki az eddig benntartott levegőt. Holnap iskola. Már a tanítás nemes intézményének gondolatától görcsbe rándult a gyomra. Utálta, hogy az iskolába kell járnia. Ő valami többre volt hivatott.

Körülbelül egy évvel ezelőtt a Pokol Ura gondolt egyet.
"Mi lenne, ha az átjárókat megnyitnánk, hogy démonjaink sokasodni tudjanak?"
Most gondolom értetlenül nézel. Mi? Milyen átjáró? Jól olvastam? Igen, jól olvastad. Az iskolákban mindig van egy olyan rész, ahova a dákok és a tanárok se mennek szívesen. Igen itt van az átjáró. Előző alkalommal Dezinda Demónát küldték fel, aki a kémiát tanította Benzin Diána fedőnév alatt, viszont nem járt sikerrel, kirúgták a suliból a botrányai miatt. Zitát - aki egyébként a Pokolban előkelőnek számító Zélouna nevet viselte - felküldték a halandók világába, hogy épüljön be, hátha diákként több embert tud átterelni. Persze nem csak őt küldték fel. Az összes Európai és Ázsiai országba, sőt még Amerikába is küldtek ki pár démont az eddigiek mellé a különböző iskolákba. Hogy Ausztráliába, vagy Afrikába miért nem küldtek azt Zita nem tudta.

15 évesként jött föl a földre. Ez volt nagyjából egy éve és nemrég ünnepelte tizenhatodik születésnapját földi időben. Szerencsére a gimi anyagának tetemes hányadát már megtanulta a túlvilágon, így elég volt csak átnéznie. Mégis ha arra gondolt, hogy a suliban kell rohangálnia egy halom démon vadász előtt, miközben feltünés nélkül kell áttérítenie az embereket és átlökni őket az átjárón, hirtelen nem volt kedve villogtatni a tudását évfolyam társai előtt. Sajnos eddig nem volt sok sikerélménye.

Egyedül élt. Mielőtt a lakásba beköltözött volna - ami egy négy emeletes panel első emeletén helyezkedett el - a lakást egy idős hölgy démon lakta, aki a Tufia nevet viselte. Mikor megérkezett hozzá az üzenet az átjárók megnyílásáról, azonnal, mint egy szó nélkül kiköltözött, hogy helyet adjon a fiatalabb generációnak.

Zita is démon volt. Viszont nem a klasszikus értelembe vett démon a hegyes karmokkal és fogakkal, hatalmas szarvakkal, emberi vagy épp szellemszerű testel. Sokkal tágabb a démon jelentése mint azt bárki gondolná. Ide tartoznak az ördögfélék, a vámpírfélék, a különböző férgek, ragadozók, sőt még a boszorkányok is ebbe a csoportba sorolhatók. Természetesen ezek csak pár példája annak a mérhetetlen mennyiségű és fajtájú, különböző Pokolbeli lénynek, akik a halandók között rohangálnak. Zita egy dreon volt. Hogy ez mit takar? A dreon egy alfaja a vámpíroknak. Hihetetlen gyorsak, átlag feletti külsővel rendelkeznek, sápadt bőrük van, viszont nem szívnak vért, nincs hegyes szemfoguk, helyette lila szemük és alacsony termetük van és - ami a tanulmányok elvégzését mindenképp segítette - nem kell félnie a dreonoknak a fénytől, mint a legtöbb démonnak. Zitának a lila szeme miatt viszont mindig barna kontaktlencsét kellett hordania, különben a démon vadászok azonnal kiszúrták volna, és - ami igen ritka volt a dreonoknál de előfordult, hogyha szerencsétlenebb az ember - a szeméhez hasonló lila haját is rejtegetnie kellett a vadászok elől, bár mivel a mai világban már nem olyan ritka a színes haj ezért nem kellett mindig befestenie.

Le kéne feküdnöm aludni. Zita gondolatai lassan visszatértek a jelenbe ami, nem sok érdekeset ígért a késői órákban. Nyöszörögve tápászkodott fel az ablak alatti zsámolyról. Végtagjai elgémberedtek, és a kinti táj is vonzotta tekintetét, ezért még egyszer lepillantott a kihalt utcára. Ami a következő pillanatban már nem is volt annyira üres. Azt mondtam, hogy nem lesz itt semmi érdekes? Tévedtem. Egy ember állt kint a szakadó esőben.