Elvarázsolt Göteborg

Rose, Gravity

Rose

Hűvös volt a reggel. Nem is reggel volt, hajnal! A kis táskámat a vállamra kapva léptem ki a házból. Nem lakom messze a debreceni huszonnégy emeletestől, de most valahogy hosszabbnak tűnt az út, mint szokott. A tegnap elhangzottakon elmélkedtem, és próbáltam összerakni: mi történhetett Svédországban? Tudtam, hogy egyedül aligha fogok rájönni, ugyanakkor nincs az az ég, hogy Hitáriával összedugjam a fejem. Inkább találgatok Gravityvel, ahogy ő szokta.

- Isten ments, hogy megzavarjalak... De a magassarkú csizmádtól kong az utca. - ásította mellettem valaki, mire odakaptam a fejem. Pella volt az, a városi boszorkány. Persze, ilyen poszttal adja magát, hogy a belvárosban lakik. Nem tudom mennyit aludhatott a tegnapi gyűlés óta, de az arca nyúzott volt, hosszú nyakú, narancssárga felsője sehogy sem állt rajta, a kabátja nem volt összecipzárazva, a kávés termosza pedig kinyitott állapotban pislogott rám a hátizsákja italtartójából.

- Jó reggelt. - hadartam neki, majd egy gyors mozdulattal lecsaptam a termosz tetejét. Pella észre sem vette, vagy ha mégis, nem mutatta jelét.

- Olyasmit... - ásított - Fáradt vagyok...

- Mit csináltál a gyűlés után? - húztam összébb a kabátom.

- Dolgoztam. Maradt otthonra is. - morogta, mire kínosan elmosolyodtam.

- Mindent értek. - erre csak hálásan rám nézett, és innentől csendesen telt az út a gyülekezési helyig.

🌺🌺🌺

Mikor odaértem, meg sem lepődtem azon, hogy Hitária már előttem odaért, ugyanakkor rettentően bosszantott. Én egy gazdag, jómódú családból származom, erre jön ez a kis télfruska, és a maga laza pimaszságaval folyton a büszkeségembe gázol. Ott volt vele a párja is, Lénárt. Nos igen. Emiatt viszont nem tudok rá haragudni, hiszen az én hatáskörömbe tartozik a szerelem is. És ezek ketten nagyon sokáig lesznek együtt, az tuti. Nem tudtam nem észrevenni Lénárt arcát azt a semmivel össze nem téveszthető idegességet. A fiú megcsókolta a párját, majd átvágva a többi jelenlévő között egyenesen a főboszorkányhoz ment. Fogalmam sincs mit, beszéltek, de az arcukból kiindulva valami egyezség lehetett. Gravity igazán felkészülten jött, persze a galaxy minta nem maradhatott le a bakancsáról sem. Összefogta a haját, és egy komoly túrahátizsákot cipelta hátán. Nem túl esztétikus a galaxykus megjelenés mellé, de most nem divatbemutatóra készültünk. Hamarosan mindenki megérkezett, és bár számítani lehetett rá, az ünnepi boszorkányok most sem voltak jelen. Ez kicsit letörte a hangulatot. Mármint, félreértés ne essék, egy fontos küldetésre megyünk, ami nem kis veszéllyel jár, így nem repestem az örömtől. De Didi meg Harmena letudta ezt annyival hogy "Ezzaaaazz! Utazunk! Yey!" nos igen. Éljen a Magyar Boszorkánytanács.

🌺🌺🌺

Gravity

- Mi az Lénárt? - fordultam a fiú felé. Mivel mindig tiszteletben tartotta a munkánkat és minket is, készséggel segítettünk neki bármiben, ha szüksége volt rá. és most nagyon úgy festett, hogy valami nagyon fontos dologról akar beszélni.

- Gravity - kezdte - Egy nagyon nagy szívességet kérnék tőled. Tudom, hogy főfőboszorkányként nem egyszerű, de... Kérlek, hadd menjek veletek! Féltem Hitáriát. És ismerem annyira, hogy tudjam, azért veszi ilyen szórakozottan a dolgot, mert legbelül fél. Szeretném, ha úgy mehetnék veletek, hogy én látom őt, de ő nem lát engem. Nem zavarni akarom, csak vigyázni rá. - hadarta, és még egy picit meg ia hajolt. Meglepetten pislogtam a fiúra.

- Lénárt, ez... - eszembe jutott egy ötlet - ...eszement. - mosolyodtam el halványan, mire az felegyenesedett.

- Tudom. De Gr...

- Mit szólnál hozzá, ha széllé változtatnálak? Csak arra az időre, amíg velünk vagy a küldetésen. És akkor teljesülne amit kérsz. - nyújtottam a kezem. Lénárt elgondolkodott.

- Szél, huh? Véd is és nem túl feltűnő. De hogy fogok neked jelezni ha kell valami?

- A szél suhogását én a te beszédednek fogom hallani. - mondtam az eddigi magabiztossággal. A fiú határozottan viszonozta a kézfogásom, majd egy aprót rázott rajta - Most még nem varázsolok. Feltűnő lenne. De maradj a közelben, és legyél éber. - ő csak biccentett egyet, majd visszament a barátnőjéhez. Remélem, nem csináltam nagy hülyeséget.

🌌🌌🌌

Hamarosan felmerült egy kérdés: mivel menjünk Svédországba? Vonatozni nincs időnk, valami más megoldás kell. Igen, azonnal jöttek az elvetemült ötletek: foglaljunk el egy repülőt (Didi), változzunk madárrá (Virág), csüccsenjünk fel a szélre (Harmena) végül Rose mondta a legjobb megoldást: ha már a gyűlésterem is a felhők közt van, mehetnénk a felhőkkel. Amit a szél mozgat. Nem volt rossz ötlet, na meg én tudtam, hogy egy hajtóerőnk biztos lesz: biztos voltam benne, hogy Lénárt nem hagyja cserben sem a csapatot, sem a kedvesét.

- Oké Kedveském - erőltetett magára egy apró mosolyt Harmena - De a tárgyalóteremhez van felvezető út. A felhőket hogy hozod le? - erre mindenki rám nézett. Főboszorkányként kicsit tovább nyúlik a kezem, mint a többi boszorkánynak, azonban mikor kinyitottam a számat, erősen lehűlt a levegő, és sűrű köd telepedett közénk.

- A köd a földfelszínhez közeli felhő - szólalt meg Hitária - Beszállás.