Straight outta Mirkwood

Preparing for war

Bard a romos Suhatag felé vágtatott a régi kőúton. Thranduil, a tünde király már a város kapuiban várta, hatalmas szarvasa hátán. Sokat sejtő mosoly ült ki az arcára, a dühös révész láttán.

-Semmit sem fog adni nekünk.- morgott csalódottan.

-Kár.. de azért megpróbáltad!- vígasztalta, bár a hangjából nem ez jött le.

-Még midig nem értem.. miért? Miért kockáztat háborút?- kérdezte a tündétől.

Visszapillantva a hegy felé látták, ahogy a nagy kőszobornak levágják a fejét. A földre érve arra a keskeny kőhídra esett, ami összekötötte a hegyet a Suhatagba vezető úttal. Egy mély árok felett ívelt át, de most leomlott. Az átkelés lehetetlenné vált.

-Lehetetlen meggyőzni egy törpöt... csak egy dologból értenek.- egy finom pillantást vetett a kardjára, ami az oldalán lógott- Hajnalban támadunk. Velünk tartasz?- majd sarkon fordult a szarvassal és visszasietett a városba. Bard még egy aggódó pillantást vetett a hegyre, majd a tünde után ment.

Suhatag megtelt élettel. Tűz lobogott minden második házban, páncélok, pajzsok és kardok csörömpölésétől voltak zajosak az utcák. Jónéhányan lándzsát vagy más hosszabb fegyvert választottak maguknak, néhányan pedig tegezt szíjaztak a hátukra és íjakat vettek fel.

Erebor fegyvertermét is hasonló zaj töltötte meg. Mind a 13 törpe páncélt húzott és a régi fegyverekről húzta le a pókhálót. Thorin egy ezüst színű páncélinggel várta Bilbót. A hobbit nagyon zavarodottnak tűnt, csak lassan, oldalazva merte megközelíteni a törpöt.

-Erre szükséged lehet.. vedd fel!- nyújtotta felé a páncélinget. Hangja lágy volt, nem ellenséges. Bilbó lassan felvette- Ez az ign ezüstacélból készült- folytatta- Mithril... az őseim így nevezték. Nincs olyan penge, amely át tudná hasítani.- feltűnt, hogy minden törp őket nézi és abbahagyja a készülődést.

-Ez aztán a királyi ajándék!- súgtam oda neki, mire felnevetett.

-Nevetségesen festek.. Nem vagyok bátor harcos, csak egy hobbit.

-Ez egy ajándék. A barátságunk jelképe... nehéz manapság őszinte barátokat találni.- karon ragadta a Bilbót és berántotta egy elkanyarodó folyosóra.

Eleinte még barátságosan mosolygott, de amint a hátuk mögött lévő törpökre nézett, a szemén lattam, elönti a düh. Pár futólépés és utolértem őket. Egy pillanatról sem akartam lemaradni, érdekeltek a fejlemények. Végülis, a filmet még nem láttam.

-Vak voltam, de mostmár kezdek tisztán látni. Elárultak.- suttogóra fogta, nehogy valaki meghallja. Nekem is erősen koncentrálnom kellett ahhoz, hogy értsem.

-Hogy mondod?- kérdezte Bilbó meglepetten.

-Az Arkenkő.- Thorin közelebb lépett a hobbithoz, aki szemmel láthatóan kényelmetlenül érezte magát. Nagyon aggódott, nehogy a király rajta vezesse le a feszültségét. A törp még halkabbra fogta a hangját, mire én is közelebb hajoltam. Könnyű volt, ugyanis mindketten alacsonyabbak voltak nálam. Sokkal- Az egyikük eltette.- a hobbit egyre idegesebben pislogott. Hisz a kő végig nála volt- Álnok lett az egyikük.

-Thorin... nézd, elvégeztük a küldetést. Újra tiéd a hegy. Mondd, ez nem elég?- próbálta észhez téríteni, de már akkor sejtettem, hogy nem jár sikerrel.

-A saját vérem árult el...- mintha meg sem hallotta volna a hobbit hangját, olyan mélyen járt már az önsajnálatban.

-Nem.. hát.. te.. ígéretet tettél. A tóvárosi emberek bíztak benned. Ez a kincs tényleg többet ér neked, mint a becsületed? És a miénk.. Thorin én is ott voltam és a szavamat adtam.

-És ezért hálás is vagyok.- a hangja megint ellágyult, de nem csengett sem kedvesen, sem megnyugtatóan- De a hegy kincsének semmi köze a tavi embereknek. Ez az arany...- mélyet sóhajtott és a szívéhez kapott a jobb kezével- a miénk és egyedül a miénk. Az életemre esküszöm, nem fogok osztozni egyetlen érmén sem!- szinte már sziszegve beszélt. Emlékeztetett a sárkány, Samug, hangjára.

Az állig felfegyverzett törpök elsétáltak előttünk, elvágva Bilbót és engem Thorintól. Halás vagyok nekik, mert ha nem jönnek én megtépem a királyt. Hogy lehet valaki ennyire makacs?! Mikor kidühöngtem magamat, felkerestem Balint, hogy megbeszéljük, mit kezdjünk Thorin sárkánykórságával. Kilí és Filí is vele voltak.

-Balin, figyelj csak...- szólítottam meg, mire észrevettem a testvérpárt.

-Nova, ugye?- kérdezte a szőke.

-Igen. Örülök.- ráztam kezet mindkettejükkel.

-Ha velünk tartasz a csatában, erre szükséged lehet.- Kilí egy páncélinget nyújtott át, de nem akármilyet. Ezüstacél volt ez is, mint amit Bilbó kapott

-Nahát! Nem is tudom mit mondjak... Köszönöm. Nektek nem lenne rá nagyobb szükségetek?- rossz érzés fogott el. Sajnos olvastam a könyvet.

-Tapasztalt harcosok vagyunk. Mi bajunk eshet?- veregetett vállon az idősebbik.

-Hát legyen. De azért nem árt az óvatosság.- mikor elfordultam tőlünk összeszorult a szívem. Vonakodva felvettem a mithril páncélinget és azon gondolkoztam, hogy nem is arról beszéltünk Balinnal, amiről akartam. Reménykedtem, hogy Peter Jackson itt sem veszi annyira szigorúan a könyvet.

Nő a követőim száma. Már ott van Bilbó, Dwalin, Balin, Kilí és Filí. Úgy tűnik egyre többen döbbenek rá a fájdalmas valóságra: Thorin megőrült. Az aranyon átok ül. Háborút indítana egy hegynyi kincsért?

Tényleg képes lenne rá?